Az előző részről:
Fülszöveg:
Egy békében élő
nagypolgári család. Egy nyugalmas villa. És a történelem, amely mindent
felforgat.
Augsburg, 1916.
Javában folyik az I. világháború, amiből a Melzer család is kénytelen kivenni a
részét. A villában katonai kórházat rendeznek be a háborús sebesültek számára,
a család nőtagjai és a személyzet is segédkeznek a betegek ápolásában.
Marie, Paul Melzer
ifjú felesége átveszi a fronton szolgáló férjétől a textilgyár irányítását, ám
makacs apósa kezdetben nem nézi jó szemmel menye haladó ötleteit. Ráadásul a
munkások lázadoznak, a nyersanyag egyre kevesebb, a megélhetés pedig már a
család számára is kétséges.
Marie mindent megtesz,
hogy megmentse a gyárat a csődtől, és nem adja fel a reményt, hogy Paul egyszer
visszatér hozzá. Egy nap azonban megjelenik a villában a nagyvilági Ernst von
Klippstein, és szemet vet a fiatalasszonyra…
Anne Jacobs izgalmas
romantikus regényfolyama egy gazdag család és a cselédség mindennapjaiba enged
betekintést. Az önállóan is olvasható második kötetből megtudhatjuk, milyen
volt az élet Németországban az I. világháború idején, és hogy nincs az a
történelmi tragédia, amely az igaz szerelem útjába állhat.
***
Függetlenül attól, hogy több mint két hónapig olvastam, kicsit megtévesztő lehet, mivel mikor kézbe vettem, konkrétan faltam a sorokat. A háború a villa lakóit viszontagságokba sodorja, miközben a férfiakat kivezénylik a frontra. Maga a cím elsőre kérdéses volt számomra, főleg azért is, mert a villa inasa, Humbert külön fejezeteket kapott.
Ettől függetlenül a nők kerülnek előtérbe, és az ő megpróbáltatásaikról olvashatunk. A szakácsnő igyekszik mindent megtenni, hogy ne éhezzenek, a Melzer lányok feleségként és anyaként várják haza férjeiket, miközben a gyerekek gomba módra nőnek fel a szemünk előtt. Három különböző helyzetet is képes volt felvázolni a történet, a dolgozó nő, az új eszményekben reménykedő szabad nő és a valóság elől menekülő nő személyében. Az első részhez tekintve itt is belelátunk a személyzet életébe, miközben bonyodalmakba kerülnek ők is.
Minden fejezet másik szemszögre váltott, és a sok szereplő ellenére sem éreztem töménynek, inkább a háború végét várva egyfajta várakozó, lassabb folyamatú történet került a kezünkbe, és ahogyan a szereplőink is érezték, hogy nem tudják, mikor lesz vége az eseményeknek, úgy az olvasó is ebbe az illúzióba kerülhet. Néhány történelmi eseményt is megelevenít a regény, de nincsenek száraz tényadatok, szépen bele lett illesztve a párbeszédekbe a fontos, említésre méltó háborús helyzet.
A szerelmi szálak sem hiányoztak a kötetből, tiszta, átláthatóak voltak, és ahogyan a nők élete, ez is különböző szituációkat alakított ki a leendő vagy már házas párok esetében. Az előző kötetben kiemelt szereplő, Marie erősen háttérbe szorult, bár a történet végére ismét kicsit többet tudhattunk meg róla.
Az utolsó fejezet pont az ellentettjét váltotta ki belőlem, és egy enyhe függővéggel zárta le az írónő a történetet, emiatt kicsit vágyakozni kezdtem a folytatásért.