A HŐS
Gareth St. Clair bajban van. Apja, aki megveti őt, elhatározta, hogy tönkreteszi a St. Clair-birtokot, hogy nyomorba döntse őt. Gareth egyetlen öröksége egy családi napló, amiben talán családi titkokról írnak… és ez lehet jövője nyitja. Csak az a probléma, hogy a szöveg olaszul íródott, mely nyelvet Gareth a legkisebb mértékig sem beszéli.
A HŐSNŐ
Az előkelő társaság
egybehangzóan állítja, hogy Hyacinth Bridgerton kisasszonyhoz senki nem
hasonlítható. Pokolian okos, rémesen szókimondó, és Gareth szerint valószínűleg
csak kisebb dózisokban elviselhető. De van benne valami… valami bájos és
bosszantó… ami megragadja a figyelmét, és nem ereszti.
SZEGÉNY MOZART ÚR
Valószínűleg éppen
forog a sírjában, amikor Gareth és Hyacinth találkozik az évente megrendezett
Smythe–Smith-zeneesten. Hyacinth jó hírű lány; az, hogy Gareth St. Clair
társaságában látják, meglehetős merészség, de jól érzi magát a társaságában és
felajánlja, hogy lefordítja a naplót, bár olasztudása nem egészen tökéletes. De
ahogy beveszik magukat a titokzatos szövegbe, rájönnek, hogy a válaszok,
amelyekre oly régóta várnak, nem a naplóban vannak… egymásban találják meg… és
semmi sem olyan egyszerű – vagy olyan bonyolult –, mint egyetlen, tökéletes
csók.
***
Lady Danbury kegyeltje és unokája esetében sorsszerű, hogy találkozniuk kell. Hyacinth a legmakacsabb és legszabadabb szájjal rendelkező családtag a Bridgerton családban, így a szélsőséges viselkedése mondhatni elfogadott. Izgalmas történet kerekedik ki, ahol igyekeznek felderíteni Gareth másik, olasz nagymamájának titkait, amit fennhagyott egy naplóban. A férfit maga az apja nevezi fattyúnak, és bármi is lehet az igazság, Gareth tudni akarja, hogyan illik bele a családba.
Váratlan fordulatokkal tarkított, évelődős, csipkelődős történet, jó lezárással párosítva, így a legszórakoztatóbb és legviccesebb párbeszédekkel tarkított kötetnek tartom a sorozatból. Közös tevékenységük, a kincsvadászat összehozza a párost, ami meglepő lehet, hogy különösebb hathatós segítségre nem szolgálnak a fiatalok, miközben Lady Danbury éles szeme előtt élik mindennapjaikat.
Lezáratlan történet, az És boldogan éltek című kötetben levő folytatás pedig egy frappáns lezárást ad a páros életének.
Gregory Bridgerton
ismerősei közt egyedüliként hisz az igaz szerelemben. Meg van győződve arról,
hogy ha megtalálja álmai asszonyát, azonnal tudni fogja, ő az igazi. Pontosan
ez történt. Csakhogy…
Nem ő volt az igazi.
Sőt, a megtalálni vélt igazi, Miss Hermione Watson más férfiba szerelmes.
Legjobb barátnője, a talpraesett Lady Lucinda Abernathy azonban mindenképpen
meg akarja menteni Hermionét egy katasztrofális frigytől, ezért segítséget
ajánl Gregorynak, hogy elnyerje Hermione szívét. Ám Lucy a nagy segítség
közepette szerelmes lesz. Gregoryba! Csakhogy…
Lucy jegyben jár.
Nagybátyja nem hajlandó engedélyezni a jegyesség felbontását, azok után sem,
hogy Gregory észhez tér és rájön, Lucy, az okos, bájos mosolyú Lucy dobogtatja
meg a szívét. És most, útban az esküvőre Gregorynak mindent kockára kell tennie
azért, hogy amikor a hitvesi csókra sor kerül, csak ő álljon az oltárnál
Lucinda mellett…
***
Gregory története sem alakulhat egyszerűen, mint legfiatalabb fiú a családban, a tehetetlen és semmit mondó életvitellel csak egy dolog foglalkoztatja igazán, mégpedig, hogy megtalálhassa élete társát. Hirtelen fellángolással szeret bele egy olyan nőbe, akit nem is ismer és ez a fajta imádat általában csalódással jár. Viszont, mikor rájön, mit is jelent igazán a szerelem, úgy véli, hiába kap érte két kézzel, nem kaphatja meg. A legkisebb gyerek viselkedésének akaratával és elszántságával mindent sutba dobva igyekszik elérni, hogy Lucy az övé lehessen.
Ebben a kötetben olvasható a legszövevényesebb kapcsolatrendszer, érdekes szerelmi szálak kialakulásával, így a sorozatból a szerelmi sokszögek sem hiányozhat. Ahogyan az előző résznél, Benedict esetében is kiáll a szerelméért, az öccse sem teketóriázik, miután tudja, mit is akar igazán.
Egyszer volt, hol nem
volt, volt egyszer egy történelmi romantikus regényeket jegyző írónő, aki
megalkotott egy családot… Illetve nem csak egy családot. Nyolc testvért, számos
sógort, sógornőt, vőt, menyet, fiút, lányt, unokahúgokat, unokanővéreket,
unokaöcsöket, unokabátyokat (nem is szólva egy túlsúlyos corgi kutyáról), plusz
egy ellenállhatatlan matriarchát, aki mindannyiukkal felér… Ők a Bridgerton
család: nem is család, inkább elemi erő. Az olvasók nyolc könyvön át nevettek,
sírtak, szerették őket. De többet akartak. Ezért az olvasók azt kérdezték a
szerzőtől: Mi történt azután? Simon elolvassa apja leveleit? Francescának és
Michaelnek végre lesz gyermeke? Ki nyeri a Pall Mall-visszavágót? A „Vége"
tényleg a történet végét jelenti? Ebben a kötetben Julia Quinn nyolc érdekes,
mulatságos, szívmelengető „második epilógust" írt, és egy bónusz
történetet nem másról, mint magáról a bölcs és szellemes matriarcháról, Violet
Bridgertonról. Ismerjék meg újra a Bridgerton család tagjait… Mi történt velük?
***
Kilenc történet a család további életéből, hasonlóan szórakoztató formában előadva, mint a teljes nyolc részes sorozat esetében. Gyerekvárások, váratlan meglepetések, a le nem zárt, vagy kérdéses részek továbbgondolása miatt mondhatni egy tökéletes lezárása a sorozatnak, megismerve a főszereplők gyerekeit, ki kire ütött, hogyan viselkednek, vagy éppen hogyan kezelik a konfliktusaikat és a szituációkat. Nem tartottam hosszúnak a részeket, mondhatni novella formátumban kaptuk kézhez a folytatásokat, ezen felül a kilencedik történet maga az édesanyjuk, Violet életének egy szeletéről mesél.