Fülszöveg:
Ilont és két testvérét egészen a magyar fővárosig menekíti Székelyföldről az
édesapjuk. Talán az emlékek elől, hogy feledni tudják a borzalom éjszakáját,
hogy végre elhallgattassák az ablakba újra és újra leszálló, halálhírt hozó
kuvik hangját. Az ország gyásznapját követő hajnalon, a félrevert harangok
zúgása közepette hagyják el az ezeréves „szülőhazát”. De nemcsak
ellehetetlenített életük roncsait viszik magukkal a szekéren, hanem egy súlyos
családi titkot is a szívükben.
Ilon mélyre, nagyon mélyre temeti a titkot és a múltat, évtizedekig nem
beszél róla. Sem a lányának, sem az unokájának, Amandának. Akit egyébként nem
is érdekel a család története, nem akar tudni a múltról, lázad a hagyományok
ellen. Sikeres, jól kereső közgazdászként csak a jelenben, s csak a pillanatnak
él. Aztán a városszéli villa mellett lakópark nő ki a földből, új emberek
érkeznek, új ismeretségek kötődnek, új barátságok szövődnek, kizökkentve
Amandát megszokott, uniformizált életéből. Egy napon rádöbben, milyen keveset
tud Ilon mamáról, a családjáról és önmagáról is. Most már kész meghallgatni
nagyanyja történetét. És akkor Ilon mama mesélni kezd. Feltámad a múlt,
megelevenednek az emlékek, amelyeknek a nyomába eredve Amanda nemcsak a család
békéjéhez nélkülözhetetlen igazságot, hanem a szerelmet és saját jövőjét is
megtalálja.
Sorsfordító történelmi események, legendák, hagyományok, egy család több
generációjának évszázadon átívelő megindító és elgondolkodtató históriája.
***
A Fényfestő után egy
újabb nosztalgiázó, múltban kutakodó történetet olvashattam, ami most Erdélybe
vezeti az olvasókat. Maga a korszak, a Trianon eseményeiről számol be, és egy
család titkairól, amit igyekeztek minél tovább az utódok elől elhallgatni.
Mégis, a főszereplőnk, Amanda érzi azt a lelki nyomást, ami sugallja számára,
milyen hozományt örökölt felmenőitől.
Típusát tekintve a
fiktív történelmi regényekbe sorolhatjuk, egy cseppnyi romantika is került
bele, illetve kis személyiséget talán a szerző életéből is láthatunk pár
jelenetben. A történet hátterének drámaiságát enyhíti a szereplőnk könnyed
hozzáállása, hogy izgatottan várja, mi fog a váratlan utazásából kisülni és mit
fog magával hazavinni.
A történet két szálon
fut, egy múltbéli, Ilon meséje által ismerhetjük meg a múltat, míg Amanda a
jelenre koncentrálva viszi előre a cselekményt.
Kétség kívül minden
megvolt benne, a történelmi események, visszaemlékezések, kedvelhető szereplők,
mintha mi magunk is leülnénk Amandával és hallgatnánk az öreg, Erdélyben maradt
emberek meséjét, és mi, olvasók is kaphatunk valamit a regény olvasásával, nem
csak a szereplőnk találja meg a saját útját. Vagy talán hatással is lehet ránk,
hogy még többet megtudhassunk a múltunkról, a családunkról, arról, honnan
származunk, és tisztább képet kaphatunk arról, miért tartunk ott az életben,
ahol.
Szerethető, könnyen olvasható, rövid, mégis tartalmas regényről beszélhetünk, amire gondolkodás nélkül adtam öt csillagot.