Mary Ann
Shaffer • Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság
Fülszöveg:
1946 januárjában a Londonban élő Juliet Ashton levelet kap egy ismeretlen
férfitól a Csatorna-szigeteki Guernsey-ről. A levél írója elmeséli, miért
alakították meg a második világháború alatt, a német megszállás idején a
Krumplihéjpite Irodalmi Társaságot, és hogyan segítette a sziget lakóit abban,
hogy átvészeljék a háborút. Így kezdődik a szívet melengető, varázslatos
kisregény, melyben levélváltásokból, apránként rajzolódik ki előttünk a festői
Guernsey-n élők humorral átszőtt, embert próbáló története.
***
Egyedi írásstílusú
regény, több szemszögből, pontosabban több ember levelezéséből összeálló
történet, ami a második világháború viszontagságos éveiben játszódik. Hitelesnek
tűnő, élvezhető történet, amiben a sok szörnyűség ellenére is vannak mosolyra
fakasztó pillanatok. Mindennapi, hétköznapi események is kapnak helyet, nem
kifejezetten egy témára fókuszálnak a szereplőink. A társaság kialakulása, a
titokzatosság, egymás támogatása, ezek kuszasága fokozza a történet izgalmait,
de emellett nem marad el egy cseppnyi romantika a szigetlakók által. Kétség
kívül, ha valaki rákap a történetre, az gyorsan fog vele végezni, miközben
részletesen megismerheti a szereplőket, mintha maga az olvasó is részese lenne
a társaságnak. Ezen felül a regény megszületése is kalandos, megható és magam
részéről örülök, hogy kiadásra került a kézirat.
Fülszöveg:
A kötet az 1991 és 1994 tavasza közt született Esterházy-írásokat
tartalmazza, mindazt, ami nem regény és nincs Kertész Imrének ajánlva. A szerző
némiképpen önkényesen csoportosította a szövegeket, meghagyva egyben és
időrendben az Élet és Irodalom-beli „kékharisnyákat”, melyek így talán a
(velünk) múló időt is mutatják. Az önismétléseket se nagyon gyomlálta ki,
mutassák csak, hogy így dolgozik: rakosgat.
***
Esterházy Az
elefántcsonttoronyban című kötete után egyből kaptam ehhez a gyűjteményhez,
mivel mondhatni folytatódik a gondolatok kifejtésének sorozata, még
pimaszabbul, szemtelenebbül vagy éppenséggel őszintébben. Elsőre soknak tűnhet,
de a pár oldalas szösszenetek akaratlanul is olvastatják magukat az arra
érdeklődőknek. Talán azok tudják igazán értékelni, akik hasonlóan élték meg az
adott korszakot, de egyfajta kortani lenyomatként is kezelném a rendszerváltás
utáni kaotikus időszakban született gondolatokat. Ez is az a fajta kötet, ami
kétség kívül megtalált.
Fülszöveg:
Mézga Aladárt, ezt a fúró-faragó kölyökzsenit, tanárok rémét és szülei
szomorítóját aligha kell bemutatnunk a magyar olvasóknak, de vele együtt
fogalommá vált már a hűséges Blöki, a kétbalkezes Géza papa, a házsártos Paula
asszony és a nyafka Kriszta is. Ennek a könyvnek igazi hőse a vállalkozó
szellemű fiú és a kutyus, aki emberi hangon tud beszélni – ha gazdáján kívül
nem hallja más. Hegedűtokba rejthető űrhajójával Aladár minden éjszaka kalandos
űrutazásra indul, távoli, különleges bolygókat fedez fel, és a rá váró
veszedelmekből furfangos ötleteivel vágja ki magát. Nepp József, a népszerű
rajzfilmsorozat alkotótársa készítette a könyv félszáz mulatságos képét.
***
A felhalmozott kötetek
mellett nem bírtam ki, mikor megláttam a könyvtárban, egyből ki is vettem, mert
Romhányi húzott magához, ahogyan mondhatnám. A stresszes időszakra nagyon jól
jött egy kis nevetés már csak a szójátékokon is. Ezen felül ez a kötet adott új
lendületet az olvasáshoz, így akármennyire is ifjúsági regény, néha kellenek
nekem is a könnyed történetek. Még többet megtudhattam Mézga Aladár
személyiségéről, sőt, nagyon jó felvezetőt kapott a regény, és a tévésorozattal
kompenzálva állja meg a helyét.
Fülszöveg:
„Esterházy regényével a magyar irodalom egy nagy könyvvel lett gazdagabb,
és végre nagykorú.”
Nádas Péter
A cím, kérem tisztelettel, nem zsákbamacska. A mű tényleg egy nőről szól. Vagy
sok nőről. Vagy egy férfiról. (Ahogy azt egy férfi elképzeli.) Szóval rólunk
van írva. A testről. A test árulkodásairól. Kapcsolataink kusza
egyszerűségéről. Az érzékiség hatalmáról, midőn e hatalom csúcsán érezhetjük
magunkat. S midőn – a lábainál. (Lába válogatja.)
A nagysikerű Egy kékharisnya följegyzéseiből kiderült, Esterházy szereti
néven nevezni a dolgokat. Hát itt sem történik egyéb, mint a dolgok folyamatos
néven nevezése. Mindössze a megközelítés tárgya változott… (nővé).
***
Ez az a mű, aminél
kétszer átgondoltam, hogy egyáltalán el akarom-e olvasni, mivel sejtettem, hogy
Esterházy ismételten nem fog a függöny mögül kacsintgatva célozgatni. Sőt,
mondhatni arcpirítóan számol be a nők szeszélyeiről, viselkedésükről és
elgondolkodtatott, honnan ennyi tapasztalat vagy teória, hogy konkrétan 97 féle
nőt mutat be az olvasónak. Ahogyan a fülszöveg sugallja, bizony nem prűd
olvasóknak lett szánva ez a kötet, és talán a tapasztaltabb olvasókat is
meghökkenti. Nincs fekete-fehér árnyalat, maradunk a szürke köd leplében, és
néha ő sem tudja, mi jön be neki igazán, megmutatva, hogy a szeretet és az
utálat néha kéz a kézben jár.