Szóval, a hónap elejét máris kifakadással kezdhetem, második
napja vágok videókat, (szó szerint második nap) és ha a pitiáner program nem
lenne elég idegbaj (a Windows 10 videó szerkesztője mindenre jó, csak arra nem,
amire kellene, de hát azzal dolgoztatnak, ami van) a mennyiség és az idő
realizálása már kicsit sem egyezik. (miért is kellene tudnia másnak, és miért
nem lehet arra hallgatni, aki már öt és fél éve készít tartalmat internetre?) A
múlt hónaphoz viszonyítva is úgy vélem, én lettem ismételten még három hétig az
R1 munkatárs, szóval igyekszem mellőzni a minden mondat közé beékelődő
káromkodásom, mert teljesen fel vagyok húzva. (Aki jót akar magának, semmi
adventi meg mikulás, meg karácsonyi biszbasszal nem zargat, mert szemmel
verem) Az egész szituban csak az a jó, illetve ami a részemről fontos, hogy
végre beleástam magam a videó vágás, készítés gyötrelmeibe. (Csirkét boncolni
nem ekkora macera komolyan…)
A legsúlyosabb mégis az olvasási válság, közben a kialakult stressz, hogy olvasási elvonási tünetem lett (mert azt hiszi bárki is, hogy havi két könyv befejezése elég nekem?!), legfeljebb ennek kezelésére januárban veszem ki a szabadságaim, mert ha nem, bizisten, pozitívra tesztelem magam és 10 napig ágyban maradok. (igen, 22:40 és itt gépelek, mint egy mániákus, de ha csak ez nyugtat meg, hogy végre gépelhetek, akkor teszek rá, hogy keveset alszom… lehet utánam csinálni, de akkor az életed is megunod, garantálom)
Szóval, egyre több a nosztalgia, vagy azért, hogy váltsak munkahelyet, vagy inkább maradjak munkanélküli és otthon dolgozhassak (igen, munka, mivel átlagban az emberek a normálisnak tekinthető munkájukkal nem foglalkoznak ennyit), és minden reményem, hogy a következő fanfiction írás mihamarabb elkészüljön (neki sem tudtam még ülni), mivel tudom, hogy azt többen olvassák összesen, mint ahányan azokat az elkészülő videókat megtekintik. (ez tény, ezer bocsánat, hogy olyan dologgal foglalkozom, aminek nagyobb a közössége, mint ahányan élnek a községben)
Legalább a szarkazmusom visszatért.
***
A hét végéhez
közeledve a hangulatom kicsit jobb lett, már csak a teendők elvégzése miatt is,
de a hét végére megint a kimerültség győzött, így vasárnap estére jottányi
türelmem sem maradt. Jól kezdődik ez a hónap is isten bizony.
Megvan, mely könyveket
fejezzem be mindenképp ebben az évben, de valószínű, maradok a hónapos összegzőnél,
így várható, hogy decemberben sem lesz bejegyzések tömkelege. Ami jobban
elkeserít, mint bármely más helyzet, ami körülöttem van. Egyszeriben a saját
gondolataimra nem szánok időt, nem tudok magamban elmélyedni, ez által lelkileg
is feltöltődni, de remélhetőleg, amint végre mindenki megnyugszik az
előkészületekkel, tudok majd magamra is időt szánni. Ja, meg egy kis Ambrózy
fanfiction írásra is bizsereg a tenyerem.
Több nem jut eszembe, már amit megemlíthetnék, talán a jövő hét tartalmasabb és semlegesebb heti blogot vált ki belőlem. Meg szóltam előre, hogy harapós teknős leszek, pedig azért ha azt nézem, volt pár vicces pillanat is. Lássuk be, kit érdekel a vasárnapi elbaltázott ebéd, ha megleltem a keresett sajtreszelőt?