Valós problémák az információközléssel
Ma jött az ötlet és az ihlet, hogy meséljem a társadalmi
generációk számítástechnikai hozzáállását, viselkedéskultúrát vagy épp az
internet használatát az én szemszögemből.
Az idősebb korosztályok szinte aggasztónak találják a
fiatalabb korosztály számítógép használatát, hiszen ő róluk már elmondható,
hogy szinte az internettel és számítógépekkel együtt születtek, az okos telefonok
feltalálásával együtt nőttek fel, ma meg már nem lehet olyan gyereket látni
,aki nem ismeri azt, hogy Facebook, Instagram, Google szavakat.
Az idősebb korosztály már nehezebben érti az informatika
lehetőségeit, ők még hisznek a társasági összejövetelekben, az élő beszédben, a
gyerekek szigorú nevelésében.
Az én korosztályom eléggé a kettő korosztályt ötvözi, többségünk
kisiskolás 9-10 évesek voltunk, hamarabb csak azok, akiknek volt otthon
számítógép, amikor felfedezhettük a gépezés világát. Ekkor még többségében
mivel nem volt fejlett internet csatlakozás, vagy kisebb településeken
egyáltalán nem volt, mi még a windows játékokkal, ha volt szülői ismerős, aki
foglalkozott vele, még számítógépes játékokat is játszhattunk. De ezek is be
voltak határozva, nem ülhettünk napestig a gépnél, viszont mi úgy nőttünk fel,
hogy a korhatáros besorolás szó létezéséről sem halottunk. Így tudtunk sok
olyan játékkal játszani, amit jóformán inkább a felnőtteknek készítettek.
A gyerek elsősorban a szülőtől tanul, ha ők nem tanítják meg
a rendes használatát, akkor a gyerektől nem várható el az, hogy jól tudja
kezelni az elő táruló információkat.
A nagy előrelépés az internet megléte okozta, megszülettek
az első közösségi chatoldalak, vagy interakciós játékok, ahol etetni kellett
állatokat. Később a közösségi oldalak is fellendültek, elsősorban a célközönség
az egymással távol levő személyek kapcsolattartására programozták meg, később
elfajult egy rossz társkereső oldali műfajnak.
Előtte még e-mail címek nélkül semmihez nem kellett kezdeni,
anno egy fél órás program volt, ha valaki regisztrált egy levelezőoldalra.
Kialakították az MSN-t, ahol az elsők között volt meghatározva, hogy olyannal
lehet társalogni, akiket ismerünk. A klasszikus chatoldalakon sosem lehetett
tudni, ki van a másik gépnél, kivel beszélsz és az lehetsz, aki akarsz. Mivel
minél fiatalabb korosztályról volt szó, az én esetemben is kb 11-12 évesen, egy
országos chatbalhé után teljesen betiltották a használatát a kiskorúaknak, volt
ahol a szülő, az iskolában nem lehetett eleve ezekre az oldalakra rámenni,
volt, aki önként felejtette el ezt a hóbortot.
Ma meg már elég az illetők nevét beírni a kereső fejlécbe a
közösségi oldalakon, vagy nicknevek tömkelegével futhatunk össze, akiknek
nyilvánosra vannak a beállításaik igazítva, azokat akarva-akaratlanul is
megtalálhatjuk. Teljesen hétköznapi dolog a selfie-zés, mint a fogmosás. A
Facebook bejegyzés rovata olyan, mint egy féltékeny nő: Mi jár a fejedben? Hogy
érzed magad? Amióta meg lehet látni, hogy megnézte-e az illető a neki szánt üzenetet,
azóta meg arányosan megnőtt az idegbetegek száma.
Van-e megoldás erre a gyors információ feldolgozásra?
Elsősorban az a probléma merül fel, hogy a mostani és
régebbi generációs szülők többsége felnőtt korukban és a munkájuk kapcsán
ismerkedtek meg az informatikával, így nem sok információjuk, tudásuk van
hozzá. Maguk sem tudják a használatát, a gyerekvédő programoktól várják a
csodát, miközben a gyerek nagyobb léptekben halad a használatban, mint ahogy a
szülő közbeavatkozna.
Az iskolában is elhanyagolják a fontos dolgok tanítását, a
böngészőkezelést, az internethasználatot, magát a számítógépes szoftveres
problémák kisebb hibáinak bemutatását, megoldásait. Eközben a gyereket nem
tudják lekötni, a szövegszerkesztés és a táblázatkezelés sokszínűségével csak
tananyagszerűen ismerkednek meg, úgy érzik, mintha ez egy kényszer lenne
számukra. Ajánlott lenne az önálló, saját elhatározású feladatok elkészítésével
ösztönözni a gyereket, hogy maga sajátítsa el, értelmezze és maga merüljön bele
az informatika rejtelmeibe.
Ma már kevés helyen lehet a technológia kizárásával
megoldani bárminemű problémát. Ha papírügyintézésről, vásárlásról,
kommunikációról vagy szervezésről van szó, nem lehet megoldani a segítsége
nélkül. A fiatalabb korosztály egyenesen idegennek tartja a régi megoldási
formákat.
Manapság a gyerekek az internetes oldalakkal a kortárs csoport
húzása miatt lép kapcsolatba. " Ha nincs neked ilyen-olyan profilod, akkor
te senki vagy, te nem létezel a szemünkben." Az erőszakosabb, tehetősebb
és főként az elhanyagolt gyerekek húzzák bele ebbe a körforgásba a többi
kortársukat. Elsősorban a szülők döntése, hogy a gyerek belekerül-e az internet
csapdájába, vagy lesz neki egy kiút, és rávilágítanak arra a tényre, hogy
attól, hogy regisztrál bizonyos oldalakra még nem lesz a kortársaival szemben
elfogadva.
Mi az, amire érdemes a szülőknek is időt szánni, ha nem is igazán érdekli őket a "modern kütyük" ?
- Elsősorban a gyerekkel kell elbeszélgetni, hogy kinek miért fontos maga az informatika. Mire jó a számítógép, miért használjuk, kik használják, a gyerekek milyen okokból használhatják.
- Gyereknek számítógép? Szerintem gyerekkorban egyértelmű nem ajánlott, jobb ha könnyű figyelem alatt van a géphasználata. Későbbiekben főleg ha számítástechnikai irányban tanul tovább is elég egy alap konfiguráció, hogy könnyítse a tanulását. Természetesen szankcionálni nem csak a szülőnek, magának a fiatalnak is be kell látnia, mennyi az egészséges határ és mi az ami már súlyos.
- El kell mondani az elvárásokat már az első számítógép használat előtt. Mi az, amit szabad, mit nem, mennyi az időkorlát, mikor milyen időszakonként lehet és milyen célra. A kormeghatározásokat, meg lehet-e szegni vagy csak milyen esetekben. Mikre ad engedélyt a szülő és mire nem.
- Beszélni kell a gyerek érdeklődéseiről pl. Youtube-n melyek azok a csatornák, amikor rendszeresen néz? Mi okból? Milyen játékokkal szeretnek játszani?
- Az internet sötét oldala, mik azok, amiket el kell kerülnie, mik azok az internetes reklámok, milyen hirdetések azok, amikre semmilyen okból ne kattintsanak rá. Mutassanak biztonságos letöltő oldalakat, megbízható oldalakat, amiket alap veszély nélkül használhat. ( Teljes veszélytelenség egyértelműen nincs, csak ha nincs a gép rácsatlakoztatva az internetre. )
- A vírusirtás. Mik a vírusok, hogy kaphatja el a gép és ő mit tehet az ellen, hogy ne essen kár a gépben.
- Meg kell tanítani a keresőprogramokat, hogy tudja a gyerek hatékonyan megtalálni a neki szükséges információkat.
- Facebook használat: mikortól lehet, ha a 13-at betöltötte, akkor mikortól lehet saját felelősségre, meg kell tanítani az adatvédelmi beállításokat, hogy gond nélkül lehessen használni, kiket vehet fel ismerősnek, szülő mennyire felügyeli a tevékenységét.
- Ha értünk hozzá, lehet mutatni a gyerekeknek pl programfeltöltést, internetről hogy lehet letölteni, hogy kell programokat telepíteni. Szerintem megéri, a gyerekek agya nagyon szivacs az informatikai kütyükre, gyorsan képesek tanulni.
Mindenkinek jó böngészést és jó
informálódást továbbra is.