2016. április 7.

Tavaszi animemaraton #3

K-on!

Utolsó év, utolsó esélyek? Hiába van a vizsga és a ballagás a nyakukon főszereplőinknek, mintha ezzel a 24 +3 résszel nagyon lelassították volna ezt a tanévet a történetben.
A 24 rész mellé kapunk 3 spacialt is, amiket a K-on! Rajongóinak nem szabad kihagyni.
Hülyülés garantálva,
megfűszerezve a szereplőink temperamentumával, viselkedéseivel, ez a második évad kell ahhoz, hogy még jobban megismerjük a szereplőket, mintha csak egy élő barát megismeréséről lenne szó. A sorozat végére alig hiszem, hogy lenne bármi is, amit nem tudnánk a szereplőkről.
Zenében nincs hiány, bár ahogy a suli utáni teaidő tevékenységeit ismerve nem ez lesz a mérvadó a történetben. Nem sietős, egyre jobban beleáshatjuk magunkat a hétköznapi életükbe.

Hibike! Euphonium

Még talán nyáron írtam róla pár szót, mivel a fordításban voltak gondok, most tudtam magam kicsit jobban beleásni magam.
Elsőre megragadt, összességében nem csak középiskolai fúvószenekar mindennapi életéről van szó, hanem ennél kicsit összetettebb. A hétköznapi jelenetek mögé bujtatták a valódi gondolatokat, tartalmát és nézőjét is képes elgondolkodtatni bizonyos szituációk kapcsán, amit akár a való életből is hozhatunk.
A történet fő jelentőségét én az utolsó 3-4 részben találtam meg, ekkor kezdett tisztább lenni, hogy akár a kudarcok legyőzéséről is szólhatna a történet. Egyszer érdemes végignézni, zenészeknek ajánlott.
A történet size of life környezetű, végül megmutatja azt is, hogy a szereplőink az életben mit fognak választani, vagy mik azok a lehetőségek, amik közül választhatnak. A kudarcok legyőzéséről, csalódottságról is jól kifinomultan játszódnak le jelenetek. Nekünk kicsit nehéz lehet, de ha a japán oktatási rendszer és a temperamentumot nézzük, egy valóságra kivetíthető képet kaphatunk a nehézségekkel teli középiskolás életből.

Seitokai Yakuindomo *

A bizonyos 2. Évad. Aki az első évadjától is már a fejét fogta és megfogadta soha ilyet többet, tényleg ne kezdje el. Az első évad folytatása, pimasz disznó viccekkel telefűszerezve, a szójátékos faviccek meg kihagyhatatlan elemei a történetnek. A főszereplő lányok egyre pimaszabbak, és illetlenebbek, miközben a sorozat végére sem lehet rájuk haragudni, hiszen az ártatlanság és az illedelmesség a jelmondatuk.
Nekem kifejezetten a 10 rész volt jó jelenetekkel elkészítve, ez volt az, ami kikapcsolt, jól időzített poénokkal volt ellátva és még élvezhetővé is tette a sorozatot. A többi részen én is csak fogtam a fejem.

A lényeg: ne vedd komolyan!