Ismét egy könyv és egy történet, amiről fogalmam nincs, miért nem került hamarabb a kezeim közé.Egy történet Charlotte Brontë tollából, ami mellett egy romantikusabb lelkületű hölgy nem mehet el, akit érdekelnek a történelmi regények. Két éjszaka alatt belemerültem a történetbe, ahol is a főszereplőnk, Jane, elmeséli az életét és hogyan változott meg az élete.
Néha a gyomrom összeszorult, néha felnevettem, de a racionalitás és a komoly hangvétel mindvégig megmarad a történetben, miközben egy gyönyörű szerelmi történet bontakozott ki olvasás közben.
Történet:
Megismerhetjük először a tízéves árva kislányt, akit hiába fogadott be a nagybátyja a szülei halála után, a nagynéni nem viselte semmi örömmel Jane gondját. Kétszínűnek és hazugnak titulálta be a "családja", hiába igyekezett jó gyerek lenni a kicsi Jane.
Egy hevesebb fellépés és vita után pedig a gyámja döntött: nevelőintézetbe adja a lányt, ami a gyerek elbeszélése szerint élete legjobb döntésének bizonyult. Mesél a legelső intézetes évéről, a megpróbáltatásokról, a kevés kosztról, a vallásosság mélységeiről, miközben még a tífusz sem válogat barát és ellenség között. Ezt követően ugrunk az időben, röpke hét-nyolc évvel későbbi eseményeket olvashatunk, ahol is már tanítónőként éli a szürke hétköznapokat. Természetesen, előbukkant a fejében a tízéves, gyermeki kíváncsisága, így változást szeretett volna.
A változás pedig eljött, mikor Thornfield Hallban, a Rochester birtokra került házi nevelőnőnek. Mikor rájött, hogy szeretettel és megbecsüléssel fogadják a háziak, igyekszik kiélvezni az élet nyújtotta örömöket. A ház urával való találkozás felülmúlja a csöpögős, romantikus filmek jeleneteit, miközben Jane igyekszik szerényen megfelelni az elvárásoknak. Szóba jönnek a társadalmi különbségek, Jane tudja, hogy a szeszélyes Rochester úrral ne tervezzen hosszú távra, még akkor is, ha észben és filozófiai kérdésekben hasonlóan gondolkodnak. Ezen felül Edward Fairfax Rochester olyan titkot őriz, ami a körülötte élőkre is hatással van.
A viharos érzelmek szép lassan kibontakoznak, míg végül számot kell adniuk egymásnak. Természetesen nem mehet minden egyről a kettőre, és a megakadályozott esküvő menekülésre, szabadságra lázítja a fiatal Jane-t. Mikor távozott a birtokról, rájött, hogy bizony az élet sem fenékig tejfel, de az égiek megsegíthetik, hogy megtalálja a helyes utat. Igyekszik újra kezdeni az életét, megtestesítve a független nők életét, még akkor is, ha nem várt meglepetéssel szolgál az élet.
Rájön, hogy vannak helyzetek, amikor nem a menekülés a jó megoldás, így mielőtt végzetes döntést hoz az életében, egy másik férfi oldalán, visszatér Thornfield Hallba, remélve, hogy még nem késő helyrehozni a dolgokat.
Idézetek a könyvből:
"Szerető szem kell hozzá, semmi egyéb. Aki szeretettel nézi az arcát, az szépnek fogja találni. Azt is mondhatnám, hogy a férfias erő és bátorság nagyobb hatalom, mint a szépség."
"Maga nem tudja, mi a féltékenység, ugye, Eyre kisasszony? Honnan is tudná, fölösleges kérdés, hiszen még sohasem volt szerelmes. Mind a két érzést csak ezután fogja megismerni. A szíve még alszik, még vár arra a megrázkódtatásra, amely fel fogja ébreszteni. Maga azt hiszi, hogy minden élet olyan simán folydogál, ahogyan idáig a maga ifjúsága folydogált. Minthogy csukott szemmel és süket füllel úszik a hullámok tetején, nem látja, hogy a folyóágyból éles sziklák meredeznek elő, és nem hallja a mélyben örvénylő zúgást sem. De én mondom magának – és jól figyeljen a szavamra –, egyszer olyan sziklaszorosba sodorják a hullámok, ahol életének csöndes vize tajtékozva felkavarodik, és elnyeléssel fenyegeti. És akkor vagy atomokra zúzódik szét a szirteken, vagy egy jótékony hullám felkapja, és megint csendesebb vizekre tereli az útját, mint engem most."
"Azt hiszi, itt tudnék maradni, ha többé semmit sem jelentenék önnek? Azt hiszi, lélektelen automata vagyok? El tudom viselni, hogy az élet kenyerét elkapják a szájam elől, és hogy az élet poharát kiüssék kezemből? Azt hiszi, hogy mert kicsi vagyok, szegény és csúnya, se lelkem, se szívem nincsen? Hát ha azt hiszi, nagyon téved!"
"- Csúf vagyok, Jane?
- Nagyon. Mindig is az volt.
- Puff neki. Látom, a gonosz nyelve megmaradt, akárhol járt is azóta, hogy nem találkoztunk."
Összegzésül:
Hosszú, néhol túlzóan is elnyúlt monológokban kicsit sem klisés beszélgetéseket olvashatunk, egy könyv, ahol egy férfi nyíltan kifejezi az érzelmeit és gondolatait, így az olvasó is szembesül a másik fél érzelmeivel.
Jane megtestesíti az akkori szabad és független nő képét, aki a szenvedélyeinek és a szerelemnek akar élni. Őszinte, nyílt személyiség, mégis fegyelmezett, szerény, segítőkész és önzetlen, miközben próbálja megérti a körülötte levő embereket. Igyekszik mindenkiben a jót és a szépet meglátni, és a tudást értékelni, nem pedig a külsőségek alapján ítélni.
Maga a szerelmi rész mérsékelt, ahogyan az egy korabeli történetben illik, de ettől függetlenül a párbeszédek játéka sok tanulsággal kecsegtetnek. Szép gondolatok, tanulságosak, elgondolkodtatóak és Jane szemszögén keresztül láthatjuk, hogyan viaskodik az értelem az érzelmekkel.
Felejthetetlen és érzelmekben dús élményt biztosít annak, aki a kezébe veszi.
A sorozat:
A könyvhöz készült a BBC rendezésével egy négy részes sorozat is, ami a történet nagy részét bemutatja, a könyv alapján. Kétségtelen, vannak párbeszédek, amiket pontosan idéztek vissza a könyvből, de volt pár baki is.
Emiatt mindenképp a könyv olvasása fogja a legtöbb tartalmat nyújtani, a sorozat ezzel szemben olyan, mintha egy péksüteményből a lényeges tölteléket hagynánk ki.
A 2011-ben készült filmet még nem néztem meg.
A viharos érzelmek szép lassan kibontakoznak, míg végül számot kell adniuk egymásnak. Természetesen nem mehet minden egyről a kettőre, és a megakadályozott esküvő menekülésre, szabadságra lázítja a fiatal Jane-t. Mikor távozott a birtokról, rájött, hogy bizony az élet sem fenékig tejfel, de az égiek megsegíthetik, hogy megtalálja a helyes utat. Igyekszik újra kezdeni az életét, megtestesítve a független nők életét, még akkor is, ha nem várt meglepetéssel szolgál az élet.
Rájön, hogy vannak helyzetek, amikor nem a menekülés a jó megoldás, így mielőtt végzetes döntést hoz az életében, egy másik férfi oldalán, visszatér Thornfield Hallba, remélve, hogy még nem késő helyrehozni a dolgokat.
Idézetek a könyvből:
"Szerető szem kell hozzá, semmi egyéb. Aki szeretettel nézi az arcát, az szépnek fogja találni. Azt is mondhatnám, hogy a férfias erő és bátorság nagyobb hatalom, mint a szépség."
"Maga nem tudja, mi a féltékenység, ugye, Eyre kisasszony? Honnan is tudná, fölösleges kérdés, hiszen még sohasem volt szerelmes. Mind a két érzést csak ezután fogja megismerni. A szíve még alszik, még vár arra a megrázkódtatásra, amely fel fogja ébreszteni. Maga azt hiszi, hogy minden élet olyan simán folydogál, ahogyan idáig a maga ifjúsága folydogált. Minthogy csukott szemmel és süket füllel úszik a hullámok tetején, nem látja, hogy a folyóágyból éles sziklák meredeznek elő, és nem hallja a mélyben örvénylő zúgást sem. De én mondom magának – és jól figyeljen a szavamra –, egyszer olyan sziklaszorosba sodorják a hullámok, ahol életének csöndes vize tajtékozva felkavarodik, és elnyeléssel fenyegeti. És akkor vagy atomokra zúzódik szét a szirteken, vagy egy jótékony hullám felkapja, és megint csendesebb vizekre tereli az útját, mint engem most."
"Azt hiszi, itt tudnék maradni, ha többé semmit sem jelentenék önnek? Azt hiszi, lélektelen automata vagyok? El tudom viselni, hogy az élet kenyerét elkapják a szájam elől, és hogy az élet poharát kiüssék kezemből? Azt hiszi, hogy mert kicsi vagyok, szegény és csúnya, se lelkem, se szívem nincsen? Hát ha azt hiszi, nagyon téved!"
"- Csúf vagyok, Jane?
- Nagyon. Mindig is az volt.
- Puff neki. Látom, a gonosz nyelve megmaradt, akárhol járt is azóta, hogy nem találkoztunk."
Összegzésül:
Hosszú, néhol túlzóan is elnyúlt monológokban kicsit sem klisés beszélgetéseket olvashatunk, egy könyv, ahol egy férfi nyíltan kifejezi az érzelmeit és gondolatait, így az olvasó is szembesül a másik fél érzelmeivel.
Jane megtestesíti az akkori szabad és független nő képét, aki a szenvedélyeinek és a szerelemnek akar élni. Őszinte, nyílt személyiség, mégis fegyelmezett, szerény, segítőkész és önzetlen, miközben próbálja megérti a körülötte levő embereket. Igyekszik mindenkiben a jót és a szépet meglátni, és a tudást értékelni, nem pedig a külsőségek alapján ítélni.
Maga a szerelmi rész mérsékelt, ahogyan az egy korabeli történetben illik, de ettől függetlenül a párbeszédek játéka sok tanulsággal kecsegtetnek. Szép gondolatok, tanulságosak, elgondolkodtatóak és Jane szemszögén keresztül láthatjuk, hogyan viaskodik az értelem az érzelmekkel.
Felejthetetlen és érzelmekben dús élményt biztosít annak, aki a kezébe veszi.
A sorozat:
A könyvhöz készült a BBC rendezésével egy négy részes sorozat is, ami a történet nagy részét bemutatja, a könyv alapján. Kétségtelen, vannak párbeszédek, amiket pontosan idéztek vissza a könyvből, de volt pár baki is.
Emiatt mindenképp a könyv olvasása fogja a legtöbb tartalmat nyújtani, a sorozat ezzel szemben olyan, mintha egy péksüteményből a lényeges tölteléket hagynánk ki.
A 2011-ben készült filmet még nem néztem meg.