Melegszik az idő, hosszabbodnak a nappalok... és valahogy hiába rövidülnek meg az éjszakák, most is, folytassuk a havi könyvekről szóló mizériám.Ahogyan megírtam az előző kávészüneti posztban, még el sem kezdtem a könyvsorozatot, máris magába szippantott és egy hónap nem kellett hozzá, hogy elolvassam a teljes harmadik részt.
Amit eddig nem feszegetett és fejtegetett ki az írónő, az itt is szóba jött, örülök, hogy végre nem csak Lilla szemszögéből, hanem Krisztián, illetve Jázmin gondolatait is megismerhetjük.
Míg a szinte frissen összejött párosunk igyekszik minél több időt egymásra szánni, nem felejtik el a barátaikat sem, főleg, ha Jázmin és Kristóf között puskaporos a hangulat. Gréta csendes megfigyelőként várja, mikor fog az ő élete megváltozni, miközben Flóra ezerrel pörög mindenki körül, de nem igazán találja a helyét.
Ebben a részben az iskolai jelenetek kezdenek háttérbe szorulni, olvasóként nem éreztem a tanterem négy fala közé szorítva magam, inkább a sok közös, egyre elmélyülő barátságokkal találtam szembe magam, akik egymást látogatják meg a vészterhes kamaszos időszakukban.
A tipikus kamaszos érzet megvan, közel a felnőttkor küszöbén, a szülők elvárásai néha jobban rányomja a tizenévesekre a terheket, mint amennyi bonyodalmat maguknak generálni tudnának. (A szobafogságot pedig tényleg nem értem meg... bár valószínű nekem az nagyobb megrázkódtatás lett volna, ha kitiltottak volna a szobámból.)
Mivel több privát dolgot megtudhatunk szereplőink életéből, a titkok is szépen lassan az olvasók előtt leleplezésre kerülnek. Fokozatosan, nem tolakodóan jövünk rá, kinek hol a helye a történetben, így nincsenek drámai túlzások. (Nincs meg az a "Te jó ég, erre nem számítottam" érzet.)
Elsődlegesen a történet a párosok összeboronálását veszi célba, miközben ezek a párosok minél közelibb és komplexebb barátságot alakítanak ki egymás között. (Míg az első kötetnél éppen nem kaparták ki egymás szemét, azok most az utolsó kötet végére még az iskolai bulit is kihagyják és Lillához mennek látogatóba, mert szobafogságot kapott. - Ha te nem mehetsz a buliba, az jön el hozzád alapon.)
A viccek itt sem okoztak csalódást, a felnőtt tartalomra hivatkozó témák nem voltak felszínesek vagy vulgárisak, igyekezett az írónő könnyedén és lazán venni a helyzetet. (Néhol ismét az életszerű helyzeteken nevettem el a legjobban magam a "ki gondolta volna, hogy ez fog történni" érzéssel gazdagítva.)
Az utolsó rész is érdekel, amint a kezem környékére kerül minden bizonnyal ki fogom olvasni.