Ismét volt minden, de főleg pótlás. Jöjjön a második Jo Nesbø skandináv krimi, és két német, történelmi regény. Illetve egy folytatás.A hónapot ketté osztom, mivel elég sok könyv került a kezem közé, rá is hajtottam a kiolvasásukra.
Jo Nesbø: Vér a havon
Olav furcsa figura, nemigen mer közeledni másokhoz. Gyermekkora óta falja a könyveket, amiben diszlexiája sem gátolja meg. Maga is azt állítja, hogy egyetlen dolgot leszámítva mindenre teljesen alkalmatlan.
Ez az egy dolog pedig az emberölés.
Mint a bérgyilkosok általában, ő is magányos életet él, csupán Maria, a siketnéma, sánta boltoslány iránt táplál plátói érzelmeket. Egy nap azonban végre fordul a kocka, s megpillantja álmai asszonyát. Csak két gond van. A nő a főnöke felesége. És Olav aktuális feladata éppen az, hogy végezzen vele.
***
190 oldal, egyszerű nyelvezettel, olyan két-három éjszaka alatt olvastam ki.A fülszövegből már sejthetjük, mi fog ránk várni, nem csalódtam, nem lett lelőve a teljes sztori. Először kezembe véve úgy véltem, majd olyan vége lesz, mint a Védelmezőnek, hát nem!
Olav szemszögéből olvashatunk, megismerhetjük közelebbről az életét, mit csinál és mindenféle őszinteséggel meséli el, mi lett a családjával.
Folyni fog a vér... de kié?
Nagyon váratlan befejezéssel zárult, mint krimi, nálam bejött, a végső meglepődés nem maradt el, hiszen döbbenetes lett a vége.
A viccek tetszettek, a cselekmény gördülékeny, kevésnek tűnik elsőre a könyv, de mint regény, önmagában megállta a helyét. Egy fordulatot nem voltam képes kitalálni, mi fog következni, csak akkor esett le többségében, mivel állok szemben, mikor már a főszereplő a helyzet kellős közepében tántorgott.
Anne C. Voorhoeve: Lilly átmegy a falon 1988. A tizenhárom éves Lilly bepakolja a hátizsákját. Jénába készül, az NDK-ba. Ott él ugyanis csodálatos nénikéje, Lena a férjével és a gyermekeivel – csak ők maradtak Lillynek, miután édesanyja meghalt. Ám annyira azért nem egyszerű dolog Nyugatról Keletre költözni. Nemcsak a bürokrácia emelte falakat kell lerombolnia, hanem a keletnémet rokonok életét beárnyékoló múlttal is meg kell küzdenie. Lilly azonban nem hagyja magát elijeszteni, és egy új világot sikerül meghódítania magának.
***
Oké, én már a megjelenésekor vártam, mi lesz belőle. De mikor megtudtam, hogy az eredeti tükörfordítást mellőzve másik címet kapott a könyv... A "Lilly unter den Linden" - Lilly a hársfák alatt címből lett a fenn olvasott, ami talán kicsit többet mond el a történetről, de én ragaszkodtam volna az eredeti címhez.Az első jelenetek nem fogtak meg, a második rész először felkeltette az érdeklődésem, ahogyan a felnőtt Lilly egy idegennek meséli el, mi is történt a családjával.
Egy lány, aki abba a Németországba született, ami szó szerint családokat szakított szét.
"- Csak félig vagyok "Ossi" - világosítottam fel. - Félig az anyámnak köszönhetem. És félig, vagy legalábbis majdnem félig, ami a Hamburgban és Jénában eltöltött éveimet jelenti. De Jénában, az iskolában egész végig én voltam a "Wessi"."
Bizony, fordított helyzet állt elő a lány életében, mikor elveszítette az édesanyját, akivel az NSZK-ban élt. A rokonok viszont a fal túloldalán, az NDK-ban voltak. Makacsul elhatározta, beszökik a keletre, hogy végre édesanyja nővérével és annak családjával lehessen. De a két nővér életét titkok lengik körül, mi is történ azután, miután Lilly édesanyja a lány apjával sikeresen átszökött nyugatra. Lilly reménykedett édesanyja szavaiban, hogy egyszer eltörlik a falat és újra együtt lehet a család.
"Aki útnak indul, az mindig hátra is hagy valamit."
A történet eleje keserű, Lilly részletesen beszámol édesanyja elvesztéséről, a felbukkanó nagynéniről, akivel megértette magát és új családtagra lelt. Ezután izgalmas és kalandos rész következett, ahol sikeresen átszökött Jénába a hamburgi lány, és mesél a nehéz beilleszkedésről az új családjába.
Lilly szemszögéből megismerhetjük, hogy milyen is volt, a szinte már elfeledett NDK. Lilly nyugaton felnőve értetlenül nézte, hogy ami számára az NSZK-ban mindennapos volt, addig az NDK-ban ugyanezek a dolgok feketén, kézről-kézre voltak beszerezhetőek.
Míg ő franciát tanult Hamburgban, addig Jénában az oroszt verték a fejébe, elborzadt a transzparenseken, hogy a tévé itt még mindig fekete-fehér képernyőjű, a házakat nem újították fel, de legalább igyekeznek a lakók tisztán tartani a környezetük és a bevásárlás sem egy egyszerűnek tűnő dolog.
Ettől függetlenül a történet nem mindenhol komor hangvételű, vannak finom viccek is, amik csillapítják a hangulat komorságát.
Lehet vele haladni, az első részét még tavaly kezdtem olvasni, akkor félretettem más könyvek miatt, én is tévedtem, hogy túl szomorú hangvételű lesz a történet, de tévedtem, amint újra a kezembe vettem, egy este alatt elolvastam a teljes könyvet. Meg merem kockáztatni, hogy ezt németül is szívesen elolvasnám.
Anne C. Voorhoeve: Liverpool Street „Ha Mamu engem egyedül akarna Angliába küldeni, megszöknék, és addig bujdosnék, amíg el nem megy a vonat nélkülem! Semmiképpen sem utaznék a szüleim nélkül…”
1939 tele, Liverpool Street vasútállomás, London. Egy tizenegy éves berlini kislány, Ziska Mangold leszáll a vonatról. Nem akármilyen vonat ez, hanem egyike azoknak a gyermektranszportoknak, amelyek közel tízezer fiút és lányt menekítettek ki a náci Németországból. Ziska pontosan tudja, mit akar: amint lehet, ki kell juttatnia a szüleit és legjobb barátnőjét, Bekkát is. Ám nem sok ideje marad, a gyilkos háború már előreveti árnyékát. Ziskára egy idegen család, egy idegen nyelv, honvágy és bizonytalanság vár – de egyúttal élete legnagyobb kalandja is. Hét évvel később pedig meg kell hoznia egy nehéz döntést.
Anne C. Voorhoeve izgalmas, lebilincselő regénye azokról a zsidó gyerekekről szól, akiket a náci uralom alatt a szüleik nélkül „transzportáltak” Angliába, nevelőszülőkhöz. A szerző rendkívüli beleérzéssel veti papírra Ziska Mangold történetét, aki eleinte nem is tudja igazán felfogni, mit jelent zsidónak lenni.
Szokatlan látásmód, megindító történet a megmenekült gyermekek sorsáról.
***
Ezt a könyvet még 2017-ben olvastam, de ez vett rá, hogy Lilly életét is megismerjem.Mikor megjelent a KMK kínálatában, már a fülszöveg bizsergetett, hogy én ennek a tizenéves lánykának az életét meg akarom ismerni. Olvastam már hasonlókat az életemben, mindet szerettem. (Tegyük hozzá, a történelmi ismereteim többsége is ezekből a könyvekből származik, mert vannak dolgok, amikkel foglalkozni kell.)
Elolvastam a webáruházon levő első oldalakat/fejezetrészt és meglepődtem, hogy érdekelt a folytatás, tudni akartam, mi lesz Ziskával. Izgalmas, néhol torokszorító, mégis körbelengi valamiféle optimista világszemlélet, ami a gyerekekre jellemző, hogy könnyebben feldolgozzák az őket érő traumákat.
Jelenleg most anyu olvassa.
Lekötött, és számomra ismeretlen dolgokat olvashattam egy olyan lány életéről, aki hiába lett evangélikusnak keresztelve, mégis ősei zsidó vallása miatt kényszerhelyzetbe került, végül kalandos és torokszorító helyzetből kihúzta az Angliába menekült lányt egy ortodox-zsidó család. Sokszínű történet mind vallásilag, mind etnikailag, szó esik a hagyományokról, a szokásokról és a háborúról, mindez egy tizenéves lány szemszögén keresztül.
Tavi Kata: Ballépések (Sulijegyzetek 2.)Bizony, kiolvastam, és meglepően tetszett.
Kicsit komolyodik a helyzet, látszik az írónőn, hogy ez egy határozottabb folytatás lett, mint az eleinte félénk, visszafogott első kötet. Talán ez a kibontakozás is segített a sorozat ezen részén.
Alapból négy részes könyvsorozatban, elértünk a második gimnazista évhez, a szereplőink már bátrabban és lazábban lépik át másodjára az iskola kapuit, de Lilla mégis totál izgatott, mivel az előző tanévben maradtak elvarratlan szálak és a kérdésekre nem kapott válaszokat.
Mivel az osztály kezdi jobban megismerni egymást, bizony a tizenhat évesek esetében egyre több téma merül fel a tanuláson és az első szerelmeken, féltékenykedésen kívül.
Lilla és barátnői értetlenül pislognak a fiúk körül legyeskedő lányokra, miközben egy váratlan személy kerül be az iskola éterébe. Lilla vitatkozik a szüleivel, Krisztián néha jófej, néha fafej, miközben titkolózik még akkor is, ha az a bizonyos exbarátnő Lilla orra előtt ácsorog. A barátnők is szemet vetnek a maguk fiúira, ha csak egy házibuli erejéig.
Dráma és kavarás, hazugságok és verekedések, tényleg minden belekerült a történetbe.
Lilla elmélkedései néhol túlzóak, soknak tűnhet, de a korához mérten elnézendő neki ezek az agyalások.
A viccek nagyon jók lettek, az írónőnek tetszetős a humora és valahogy sikerült visszarepítenie a saját tizenhat éves korszakomra, szóval, az elvárásaimnak megfelelt, elérte a történet a feltételezett célját.
Spoiler: A párosunk összejövetele kicsit a romantikus filmek jeleneteire hasonult, de elnézem a csöpögést. A vége pedig tetszett, hogy olvashattam Krisztián szemszögéből.