2018. május 4.

Böszörményi Gyula - A bolhedor lovagjai

Ismét fellépett, mint a Gergő és az álomfogók esetén, hogy fogalmam nincs első ránézésre, mit tartok a kezemben, mi várható benne, és hogyan fog tetszeni.
Megtetszett, meggyőzött és remélem, ez a kötet is adott valamit az életemhez, mint az eddig olvasott Böszörményi kötetek. (Van, hogy erre csak hónapokkal később jövök rá, mennyit jelentenek számomra a történetek.)


Fülszöveg:
Sámánok ​dobszava kel a Tetejetlen Fán. A nyugtalan dübörgés elér a legtávolabbi világok legsötétebb zugába is: a Gyémánt Jurta bölcsei vészt hirdetnek. A Gyökérszint komor árnyakkal teli vidékén halálos átkokat őrző varázstárgyakat loptak el az Ősök Jurtájából. Az Álomfelügyelet különleges ügynökei úgy vélik, a nyomok egy kicsiny, a révülők által még alig ismert világba, a titokzatos galetkik hegymélyi birodalmába vezetnek.
Szállj alá velünk ismét a Rúvel hegy rideg, sötét mélyére, hogy meghalld a messziről jött bárd dalát. Szemed ne rebbenjen, hogy lásd a tolvajlány sorsát, akit azért fűztek rabláncra, és száműztek a csatornaszintekre, mert megvédte becsületét.
Hallgasd a Fekete Kos szektájának történetét. Tekints a Démon vulkán magmakamráiban morajló hegymélyi óceán szigeteire, ahol vad csaták dúlnak. Légy tanúja a Bolhedor Lovagi Klán születésének, akik a levegőben suhanva, csodás teremtményeik hátán ülve harcolnak népükért. És figyeld a sötétség mélyén a pikkelyes testű ében sárkányok szívének halk lüktetését.
Révülj velünk újra a Rúvel hegy mélyére, követve a Bolhedor Lovagjait!
***
Elsőre fogalmam nem volt, mit is akar nekem a fülszöveg sugallni, de ahogy már belemerültem a történetbe, kezdett számomra megvilágosodni, hogy ez a leírás mondhatni mindent leír, mire számítsunk a történetben.
Az eleje részletes leírással van, így aki az előző részét, a Rúvel hegyi legendát nem olvasta, annak sem kell megijedni. A kötet végén található több oldalas, a kifejezésekhez egyfajta lexikon, bár a könyvön belül nincsenek jelölve, hogy melyik kifejezésekre kapunk részletesebb leírást. (Azok a lábjegyzetek... Istenem, hogy visszasírom.  Avagy, akinek az Ambrózy kötetekben bosszúságot okozott a sok lábjegyzet, azoknak szívből ajánlom ezt a kötetet, hátha így is boldogulnak...)
[Ha valaki azt hiszi, le fogom pontozni a következő mondatok miatt, tévedni fog. Sőt, végig nevettem a saját botorságomon, mert voltak részek, amire az agyam nem akart semmit reagálni, de voltak olyan jelenetek is, amit meg izgatottan olvastam, hogy megtudjam, mi lesz a vége.]
Na, de a részletek... Aki olvasott már Jókait, sejthetik, miről írok a részletes tájleírásban. Tisztázzuk le, ez a szükséges rossz, főleg nekem, akinek fogalma nem volt eddig, hogy mit titkol az a Rúvel hegy. (Először nem láttam értelmét, de ahogy merültem a történetbe, a cselekménybe, világossá vált minden és jó volt, hogy a szituációk előtt már ismertem a környezetet. Meg a "lábjegyzet" is segítségemre volt.)
A második résztől kezdett magába szippantani a történet. Pontosabban, hasonló érzésem volt, mint a Gergő és az álomfogóknál: olyan, mintha alig haladok a könyvvel, miközben a cselekmény épp nem rohan el a szemem előtt.
Ezen felül rájöttem, hogy engem nem csak a filmekben nem kötnek le a csatajelenetek, könyvekben sem. Pár próbát megért ez a tanulmányi felfedezésem, de ez tényleg szubjektív, aki szereti a harcjeleneteket, azoknak tetszeni fog a könyv. Komolyan a Gyűrűk ura világa jutott először eszembe, de volt, ahol értetlenül pislogtam, hogyan kerül bele Star Wars? - Mivan?! Kicsit Harry Potteres, beütésű jelenetek is találhatóak, de mindezeket csak az veszi észre, aki akarja. Elsődlegesen Gyűrűk ura a domináns.
Minden van benne: sárkányok, varázslók, táltosok, különféle szörnyszülöttek, amulettek és varázsgombák, a fantasy rajongók nagy-nagy örömére. (A többi kis apróságot nem árulom el belőle, de minden van benne, aminek egy Böszörményi kötetben kell szerepelnie.)
Le kell szögeznem, kortalan történet, bárkinek, aki imádja a fantasy műfajt. A szereplők is szinte kortalanok, nincs konkrét év hozzájuk kötve, vannak fiatalabbak, idősebbek, de ebből senkinek semmi előnye sem hátránya nincs a cselekményekre vonatkozólag. A történetben a tudás és az erő harca bontakozik ki.
Szokás szerint fordítva ültem meg szerintem a lovat, mivel a kifejezésekhez hátra lapozgattam, épp nem szúrta ki a szemem a történet vége. Azóta az izgatott olvasás közben, hogy kik és hogyan fognak odáig eljutni. (Mindig az izgatja a fantáziám, ami csak mellékes a történetben?)
Haladok két fejezetet, és totálisan más a véleményem, mint az előzőleg leírtam. Kapok egy jelenetet, két kérdés születik a fejemben, amire kapok egy harmadik választ. Lassan haladtam az olvasásával, nem lehet elkapkodni, viszont az, hogy ezt az összeírást is lassan egy hete szerkesztgetem... szinte minden nap más véleményem adódik.

Szereplők:
Az Álomfelügyelet egyik ügynöke, Éjlépő Kajtár, küldetésből a Rúvel hegy titkainak akar utánanézni. Célja, hogy megtalálja a tárgyakat.
Van egy galetki lány, Ann slin Gilt, akit azért küldtek rabságra, mert megvédte a becsületét. Láncra verve már csak a túlélés reménye lobog benne.
A Fekete Kos szekta történetét is megismerhetjük, miközben a Bolhedor Lovagi Klán is megalakulóban van.

Történet:
Négy személy, négy érdek, két vezető és egy levegőben fennlógó harc... méghozzá sárkányokkal.
A Rúvel hegy mélyén is megvannak az íratlan szabályok. Ki az igaz barát és ki ellen kell fegyvert fogni? Egy oldalon állhat a jó és rossz, egy még rosszabb legyőzése céljából? Vagy a szövetségesek között is akadhatnak ellenségek? Az érzelmek mennyire teszik vakká még a legedzettebb lényeket is?

Nagy nehezen Éjlépő Kajtár, be is került Szilamér, a bárdként a Bolhedor lovagjai bázisára.
Mit ad az ég, a rabok között észrevesz egy galetki lányt, Ann slin Gilt-et aki nem csak szépségre, agyra is gyúrt. Összebarátkoznak, együtt keresgetik a válaszokat, hogy mi folyik a barlangcsarnokban. Persze, Szilamér nem akar lebukni, így férfi módszerekhez folyamodva titkolózik a lány előtt, aki szép lassan rájön, kivel is került egy barlangba.
A lány besértődik, de milyen véletlen, hogy jött a csarnokba egy idegen, Iktro, a gladiátor, aki egyből kiszemelte magának a dühös lányt. A bárd hiába igyekszik szívét-lelkét beleadni a lantjátékba, a zene varázsa nem jut el a lányig. Szilamér hallgat a megérzéseire, vagy betudja féltékenységnek az Iktro elleni ellenszenvét? A lány észhez fog térni?
A páros, Szilamér és Ann szemszögéből többet is olvastam volna, viszont amennyit kapunk, az pont annyi, hogy a lelki dilemmák ne terheljék meg az olvasót. Itt nincs szó sok agyalásról meg "várok a megfelelő pillanatra, hogy..." Nem, a szereplők mennek és teszik a dolgukat, mert a történet nem hagy nekik időt arra, hogy az érzelmeikkel foglalatoskodjanak minduntalan.
Sok-sok szereplő van, ezek közül is kettőt emelnék ki különösen, az elutasított és a maga által teremtett családját elveszített galetki, Bhagra Montras, akit bosszú hajt. Horke Fersan, a Katona klán nagymestere, akinek célja a whaktogombák, és a benne lakozó örömférgek kiirtása.

Végül:
Ajvé! A végső csata leírása tetszett, részletes és gazdag, az utolsó rész vicces és egyben izgalmas is volt, érdekes csattanóval zárva.
Legfeljebb azzal kapcsolatban lehetnek fenntartásaim, hogy nem vagyok tudomásom szerint fantasy rajongó, de jó volt kilépni a megszokott könyvstílusokból.
A párbeszédek és összességében a történet tetszett, illetve érdekesnek tartom, hogy egy fantasy történetbe, hogyan keverednek bele komoly gondolatok vagy akár szerelmi téma, ami már szinte a történet elejétől élesen beletartozott.
(Ha ilyen szerelmi sztorik is léteztek már Ambrózyék előtt...  tényleg nem értem, miért nem lehetett "kicsit több". - Jó, elismerem, ez is csak az én kis civódásom. Meg ebben sem volt több.)

Akik szerették a Gergő sorozatokat, azok nyugodtan fogjanak bele. (Van benne róluk is szó!)
Korosztályból bárki olvashatja.
Ahogy sejtettem, a könyv teljes kiolvasása adja meg a történet kerek egészét úgy jó, ahogy van.