2020. május 24.

F. Várkonyi Zsuzsa: Férfiidők ​lányregénye

Elég írnom azt, hogy megfogott a belőle készült film és imádtam a kötetet? Gondoltam, hogy senkinek nem lenne elég kielégítő, miért is adtam meg az öt csillagot, és miért is fogok valószínűleg sokáig emlékezni a történetre.

Fülszöveg:

A szép-emberit akartam megírni, azt, amit az én túlélőimtől kaptam, láttam. Az ocsmány-emberit már annyian megírták, és olvassák is boldog borzongással. Hátha a szépre is lesz kíváncsi szem és fül. Ezt a történetet nekik, az élesfülűeknek ajánlom. Csak meg kell hallani a gyógyító szavakat. 1948. Mindenkinek mást jelent. Én például a születésemmel voltam elfoglalva. Ennek a történetnek a hősei a túléléssel küszködtek. Talán szebben, mint sok kortársuk. Mert korábbi életükből volt elegendő szeretetforrásuk, ami nemcsak 44 traumáját segített begyógyítani, hanem 1950-et is átvészelni. Szabad-e ebben a férfivilágban leírni, hogy a gyógyítás mindig a szeretetről szól? Nekem hivatásom is ez lett. Ugyanerről írok pszichológiai könyveimben is. Csak ez most egészen más. Személyes.
***

A tavaly Oscar-díjra jelölt, Akik maradtak című rövidfilmet idén májusban adták le a televízióban, ami nem csak a magyar mivolta miatt különleges, hanem képileg, jelenetmozaikok sorozatával is felkelti a nézők érdeklődését.

A film premierjének megtekintése után tudtam, hogy a sok, felmerült kérdésemre szeretnék választ kapni, így a film alapjául szolgáló regényt még aznap este kézbe vettem.

Sem a film, sem a könyv esetén nem lehet pontosan megmondani, hogy a tizenéves leányzó, Weiner Klára, vagy az orvosként praktizáló Körner Aladár szemszögét láthatjuk. Alapból az E/3-as nézőponttal akár külső szemlélőként is tekinthetjük a történetet.

A második világháború üldözését megsínylődő szereplők nehezen szoknak vissza az életbe, emiatt a sorstársak keresése és annak megtalálása fontos momentummá válik. Az új rendszerbe való beépülésről is szót ejt a kötet, amiről csak halovány elképzelése lehet azoknak, akik a rendszerváltás után születtek.

A pszichológusként foglalkozó szerző olyan gyakorlati jeleneteket írt le, ami pontosan visszaadja az emberek akkori ellenkedését, bizalmatlanságát vagy épp a félelmeiket, gyászukat.

Rengeteg érzelmet, gondolatokat közöl velünk mindkét típusba tartozó mű, bár ami a film esetében sokszor csak a háttérben maradt, arról a könyv tisztább képet adott.

Mivel rövidre készítették a filmet, akaratlanul is ki kellett hagyniuk pár momentumot, vagy más helyszínt kaptak egyes párbeszédek, viszont maga a mű összességében megfogott és összetartozónak éreztem a vetített jeleneteket.

A kötet kapcsán nem volt elképzelésem, és nem csalódtam, mikor rájöttem, hogy kisebb jelenteket olvashatunk, amik szorosan összekapcsolódnak egymáshoz, és egyben elolvasva egy teljes, egész történetet mutat be az olvasónak.

Önzetlen szeretet, önfeláldozás, kitartás, egymás támogatása, torokszorító történetbe elegyítve. Az egymás iránti szeretet leírása pedig megindított, még napokkal később is az eszemben maradt, így nem csak Klárának, hanem nekem is megmutatta Körner Aladár, hogy mit várjunk el a társunktól.

Eleve egy olyan párost láthatunk, akiket a szükség hozott össze, Klárának egy pótapa kellett, Aladárnak egy figyelmes társ, hiszen ahogyan a leányzó szinte idős lélekkel elmondta, nem azoknak nehéz, aki már távozott tőlük, hanem akik ott maradtak egy bizonytalan világban.

Klára felnőtté válását követhetjük szemmel, aki nem csak keresi önmagát, hanem próbálja a körülötte változó ideológiákat is megérteni, és ha nehezen is, de alkalmazkodik hozzájuk. A maga köré vonzott emberekből pedig egy saját családot alkot, és ők tartják benne a lelket, miközben ő maga is igyekszik gyógyírt jelenteni a jelenlétével és cselekedeteivel.

Olyan szereplőkről beszélhetünk, akik három világot láthattak meg az életük során, különböző életszemlélettel, és ez rányomja a bélyegét a viselkedésükre, aggodalmaikra, és talán választ is tud adni sok olyan helyzetekre, dolgokra, amiket az utódaikra és a jövőre hagytak, mindenféle magyarázat nélkül.

Ha úgy vesszük, olyan kötetről beszélhetünk, ami egy történetbe foglal tucatnyi lelki eredetű problémát, különböző megoldásokkal, de maga a szereplők helyzete torokszorító lehet az olvasónak. Az idősebb korosztályt is lehetséges, hogy jobban megrázza, mint azokat, akik nem élték meg ezeket a viszontagságos és kétségekkel telített, eltitkolt múltat.

Sok érzelmet képes volt kiváltani belőlem a film és a kötet is, kedveltem a szereplőket, izgultam értük, és ha érzelgősebb olvasó lennék, biztos vagyok benne, hogy sírtam volna pár megható jeleneten.

A történet lezárása egészen meglepően zárult, aminek esetében a film nem tett említést, és a filmmel ellentétben a kötetben folytatódott a szereplők élete. Talán ez a folytatás más megvilágítást adhat a történetre, így akik megkedvelték volna a filmet, érdemes belefogniuk a könyvbe.