Az április utolsó hetére még sikerült beiktatni egy sorozatot, ami ismételten Angliába viszi el az olvasót, és az előző években elég felkapott sorozattá nőtte ki magát a történelmi romantikus regények tárházában.
Lorraine Heath: A herceg szeretője
Fülszöveg:
Hat balsikerű báli szezon után Miss Minerva Dodger úgy dönt, hogy vénlány marad, mert elege van a hozományvadász udvarlókból. Ám hála a Nightingale Klubnak, legalább része lehet egy csodás éjszakában. Ezen a hírhedt helyen a nők álarcot vesznek fel, mielőtt szeretőt választanának. A szemérmetlenül jóképű Ashebury hercege készségesen teljesíti a titokzatos hölgy kívánságait, és Minerva egyre szenvedélyesebb és bensőségesebb viszonyba bonyolódik vele…
A figyelemre méltó képességekkel megáldott Ashe hamar rájön, hogy egyéjszakás kalandja nem más, mint a társadalmi konvenciókra fittyet hányó Miss Dodger. Érdeklődését felkelti a lány éles elméje és merészsége, ezért elhatározza, hogy annak rendje és módja szerint udvarolni fog neki. De hogyan tegye a szépet egy nőnek, akit már elcsábított? És miként bizonyítsa be neki, hogy a féktelen szenvedély csak kezdete az életre szóló boldogságnak?
***
Szemérmetlen és ritka tartalmú regény tárul a szemünk elé az első kötetben. A lassú indítást felváltja egy cselekménnyel telített történet, miután a szereplőink felkeltették egymás érdeklődését. A helyszín szokatlansága az olvasót is felcsigázhatja, kicsit a férfi szemszögbe is nyerhetünk betekintést, és a szabadosabban nevelt hölgyünk sem éppen azt a megszokott nézetet képviseli, ami az akkori vagyonos, vagy rangos nők hétköznapjába tartozott.
Ash kíváncsiságát folyamatosan fenntartja Minerva, mindössze azzal, hogy a klubban nem fedi fel azonnal a kilétét. A férfi érzelmei ingadozóak, ehhez mérten változik a hangulata is. Igyekszik meggyőzni a nőt arról, hogy értékes és fontos a szemében.
A fő konfliktus sem maradhat el, ami Ash részéről bukkan fel, mint egyfajta pénzügyi csőd, amiből a leghamarabb csak házasság útján szerzett vagyonnal szabadulhatna. A lány hozománya megoldást jelentene, de Minerva elképzelései eltérnek, és a lány céljának tekinti, hogy ne csak a hasznot lássák meg benne. A férfinak meg kell győznie a nőt, nem holmi hozományvadász és számára az elsődleges maga Minerva.
Pörgős, könnyed olvasmány, szerethető karakterekkel, akik között izzik a levegő.
Személy szerint ez a rész lett a kedvencem a trilógiából.
Lorraine Heath: Mindent egy lapra
Fülszöveg:
Egy fülledt nyári éjszaka Edward Alcott enged a kísértésnek, és a sötét kertben megcsókolja Lady Julia Kenney-t. Sosem érzett szenvedély ébred benne, de elfojtja magában, amikor a hölgy nőül megy az ő ikertestvéréhez, Greyling grófjához. Aztán szörnyű tragédia történik, és Edward ígéretet tesz haldokló fivérének: úgy fog tenni, mintha ő lenne Greyling grófja, míg várandós sógornője világra nem hozza elsőszülött gyermekét.
Julia úgy találja, hogy a férje nagyon megváltozott, miután hazatért. Bátrabb, vakmerőbb, ridegebb, és kerüli a meghitt együttléteket. Ő ennek ellenére napról napra szerelmesebb belé.
Edwardban is egyre jobban lángol a régvolt éjszakán felizzott szenvedély. Leghőbb vágya, hogy igazi férje lehessen Juliának. Közben folyton attól retteg, az asszony rájön a csalásra, ráadásul az angol törvények tiltják, hogy valaki feleségül vegye testvére özvegyét. Végül kockára tesz mindent abban a reményben, hogy így elnyerheti a boldogságot…
***
Kicsit torokszorító résszel állhatunk szemben, emellett megérthetjük, miért nem négy részes a sorozat. Greyling hamarabb házasodott meg, mint a többi férfi, amiről nem kapunk külön történetet, de az öccse, Edward élete megváltozott, amint a bátyja meghalt. Teljesíteni akarja a gróf kérését, miszerint vegye át a helyét Julia mellet.
A várandós nő sok mindent nem ért először, miközben a többi ördögfióka jól tudja, mi folyik a háttérben. Ez az olvasókban ellenérzést szülhet, nem mindenki ért egyet ezzel az állítással, hogy létezik olyan, hogy egy nő, aki a két ikerrel együtt él, nem tud különbséget tenni közöttük.
Edward próbál nem lelepleződni, de utána igyekszik mihamarabb megoldást találnia arra, hogyan maradhat a nő mellett. A bátyja mindvégig tudta, hogy titkon imádja Edward a feleségét, de a párosnak meg kell küzdenie nem csak a saját érzelmeikkel, hanem felkészülnek arra a botrányra, ami akaratlanul is megszületik a körükben, ha kitudódik az igazság.
Nagyon karakteres páros, hevesek, szenvedélyesek, sőt elég őszinték tudnak lenni egymással, és képesek együttműködni a bajban. A trilógia esetében ebben a kötetben lapul a legtöbb érzelemmel tarkított jelenet.
Lorraine Heath: A vikomt asszonya
Fülszöveg:
A szerelem néha őrületet szül. Locksley vikomtja legalábbis erre a következtetésre jutott, miután az apja megháborodott imádott hitvese halálát követően. Ám amikor az idős férfi feleségül akarja venni a lángvörös hajú, szerencsevadász Portia Gadstone-t, Locke drasztikus lépésre szánja el magát, és nőül kéri a lányt. Egy kölcsönös előnyökön alapuló házasság tényleg kényelmes lehet… amíg semmiféle zavarba ejtő érzelem nincs a képben.
Portia csak kétségbeesésében egyezett bele, hogy hozzámenjen egy őrülthöz, a megállapodás ugyanis védelmet biztosított volna a számára. Legalábbis ő ebben bízott, amíg a márki jóvágású fia el nem olvasta a megállapodást, és át nem vette az apja helyét. Ennyit a nyugodt – és ami még fontosabb, biztonságos – házaséletről, amelyre Portia számított.
Miközben a lány kezd beleszeretni vonzó férjébe, a múlt sötét titkai a felszínre törnek, és azzal fenyegetnek, hogy mindkettőjüket tönkreteszik – hacsak Locke nem tesz kockára mindent, és nem nyitja meg a szívét a szerelem előtt…
***
A történet, aminél nem a romantikus vagy az erotika tartotta fenn az érdeklődésem, hanem az, hogy a főszereplő nő, Portia titkát megfejtsem. Egy teljesen ismeretlen nő betoppan a legfiatalabb ördögfióka életébe, akiről, ha hallomásból is, de sokat tudunk meg az előző kötetekben. Így Locksley személye már ismerősen köszön vissza a történetben.
Kiszámítható jelenetek, hirtelen nyélbe ütött esküvő, és a folyamatos titkolózás, hazugságok egymásnak és főként önmaguknak megnehezíti a páros egymásba vetett bizalmát. Locksley tiltakozik a leginkább az érzelmei ellen az ördögfiókák között, tartva attól, hogy apja sorsára jutna. A vikomt erősen eltér a többi nemestől, segítőkészsége felülírja a családjáról szóló pletykákat, keményen dolgozik azért, hogy a vagyonuk fenntartsa még az ínségesebb időben is.
Megmutatja főnemesként, mennyire képes nemes lelkülettel megsegíteni a nőt, akibe lassan beleszeret és mindent megtesz azért, hogy a legkisebb botránnyal tarthassa meg maga mellett Portiát. Felvállalja a nőt, támogatja és segíti, még akkor is, ha ellenszenves gondolatai támadnak, mert nem ismeri ki a nőt, akivel képes kompromisszumokkal együtt élni. A legszelídebbnek férfinak tűnik, mégis a féltékenysége nála a legvehemensebb.
Az ördögfiókák közül hármat ismerhettünk meg, akik külön-külön egészen különös könyves férfiak szerepében pompáznak, mivel mindegyikükben van valami különleges. Igyekeznek a társasának megfelelni, de amint szóba kerül a családjuk, vagy az érzelmeik a kiszemelt nők iránt, mindent sutba dobva védik az érdekeiket.
Támogatóak, segítőkészek, nem félnek a munkától, gondolkozás nélkül képesek megtenni olyat, amire lehet, hogy mások nem vállalkoznak, és pont ezekkel a kis apróságokkal igyekeznek belopni magukat az olvasók szívébe.
Ráadásul a nevüket sem vetik meg, az ördögfiókák felnőttként is képesek „csínyevésekre”, hogy elérhessék a céljaikat, nem foglalkozva holmi bortányokkal.