2020. július 26.

Anna Cima: Tokióban ébredek

Ebben a hónapban is találtam egy olyan különlegességet, ami szokatlan a kiadó részéről, mégis állítom, hogy jól illeszkedik a Galaktika könyvei közé. Miután pedig befejeztem, tudtam, hogy méltó helyet fog kapni a polcomon.

Fülszöveg:

Amikor a tizenhét éves Jana álma teljesül, és Tokióba utazhat, legszívesebben örökre ottmaradna. Hamarosan rájön, hogy egy ilyen kívánságnak beláthatatlan következményei lehetnek, ugyanis egy varázslatos kör foglyaként a forgalmas Sibuja negyedben találja magát.

Amíg Jana fiatal énje a város utcáit rója, meglepő helyzetekbe keveredik, és a hazafelé vezető utat keresi, a huszonnégy éves Jana japanológiát hallgat Prágában, Tokióba szóló ösztöndíjért küzd, és egy felsőbb éves diákkal együtt törik a fejüket egy japán novella fordításán. A novella szerzője, a sokáig elfeledett Kavasita sokkal nagyobb hatással lesz az eseményekre, mint arra bármelyik Jana számítana…

Olvasmányos és friss, fiatalos lendületű regény az útkeresésről, a valóság összetettségéről és egy valóra vált álom kockázatairól.

***

A kötet könnyen olvastatta magát, viszont néha kénytelen voltam szüneteket tartani benne, mert mondhatni most először olvastam a kortárs irodalomból szépirodalmi regényt. Elgondolkodtató történet, ami fejezetenként váltakozva repíti el az olvasót hol Prágába, hol Tokióba.

Akiknek minden bizonnyal meg fog tetszeni, azok a japánért rajongók, mivel nem másról szól a kötet, mint egy elfeledettnek hitt japán íróról, akinek a műveivel szeretne foglalkozni a főszereplőnk, Jana.

A prágai egyetemi mindennapokat felváltja az egykor tizenhét éves Jana utazása, mikor turistaként látogatott a japán fővárosba. Viszont elsőre az olvasóban sem merül fel, hogy mi nem stimmel a helyzettel, mígnem a kötet végére körvonalazódik, miért csak szellemként viselkedik ez az énje a lánynak, bolyongva Shibuya területén.

Az anime sorozatokon nevelődött érdeklődőknek a fonetikus írás meghökkentő lehet, de valahogyan beletörődtem, hogy a magyar könyvek fordításaiban a kiejtésszerű leírást alkalmazzák, ritka, hogy az anime sorozatokban olvasható változatot alkalmazzák, kivétel, ha olyan szerző írja a regényt, aki maga is hozzászokott a Hepburn nevezetű átíráshoz. Tegyük hozzá, a magyarosított leírást könnyebb olvasni éjjel, fáradtan… akinek meg idegen így is, ejtse ki hangosan, érteni fogja egyből, ha pedig ismeretlen a japán kifejezésekben, azoknak sem kell meghátrálni, mivel külön szótár segíti az olvasót.

Engem szó szerint lekötött és imádtam a regény témáját, együtt kutakodhattam szereplőinkkel az eddig ismeretlen szerző után. Ifjúsági regénynek sem utolsó, mivel könnyed leírású, így tizenévesek is kézbe vehetik, de talán a húszas években járókat közelebb hozza japánhoz.

Egyedül a vége hökkentett meg engem, mivel egy fondorlatos fordulattal felcserélődnek a helyszínek váltakozásai. Mivel magam a Prágai helyszínt vártam utoljára, meghökkentem, hogy nem kerülünk vissza Csehországba a történet végére. Ez a meglepetés egészen más lezárást adott a kötetnek, mint amire számítottam, de a kicsit függővéges befejezés így sem okozott számomra csalódást.

A valós történetet átitatja egy kis fantázia, emiatt könnyedebbé válik a regény. A két helyszínt érdekesen köti össze a főszereplőnk, így olyan, mintha egyszerre két helyen lenne.

A kötet mellékesen Kavasita Szeretők című kötetét is tartalmazza, amit magyarul nem jelentettek meg, de elméletek szerint ez a történet ismerteti meg velünk az írójának életét. Ezen felül sok, másik japán szerző kerül szóba, akikről külön lista készült a könyv végére, ebből lehet csemegézni további érdekes japán regények után.

Ha pedig ez nem lenne elég az olvasónak, maga a szerző által készített illusztrációk színesítik a regényt.