Szélesi Sándor: Az ellopott troll (Varázslények ügyosztály 1.)

A sok valós vagy épp fiktív történelmi regény után kellett nekem egy kis nevetés, így mikor úgy döntöttem, hogy leadok egy nagyobb rendelést a Galaktika kiadótól, nem hagyhattam ki ezt a kötetet. Szélesit legtöbben a Kincsem című kötet által ismerték meg, viszont tudni kell, hogy a fantasy és a sci-fi közelebb áll hozzá és ebben a regényben éreztem azt a bizonyos írói hangot, ami fontos egy jó történethez.

Fülszöveg:

Tóth Bercel hadnagy legnagyobb ellensége önmaga. A kissé nyers rendőrtisztnek ami a szívén, az a száján, s ez egyáltalán nem segíti a karrierjét: ezért esik meg vele, hogy egy elbaltázott rendőri intézkedés után a belügyminiszter a Teve utcai Különleges Királyi Nyomozó Iroda Bűnügyi Főosztályára helyezi át büntetésből, ahol rajta kívül csak varázslények és varázstudók dolgoznak. A csoportot egy harmadik szintű mágus vezeti, de van a nyomozók között garabonciás, kőmorzsoló, sámán és még egy csordásfarkas is. Bercel itt sem örvend nagy népszerűségnek, és rendre a jelentéktelenebb ügyeket kapja: történetünk kezdetén például a Margit híd tövében csövező, ámde eltűnt troll nyomára kellene rábukkannia. Az ügyről azonban hamarosan kiderül, hogy egészen magas, felsőházi körökbe vezet, és a hadnagynak egy átgondolatlan húzásával sikerül az egész országot lázba hoznia lényegében pár óra alatt – ami az okostelefonok és az internet korában nem meglepő.
S ha ez nem lenne elég, a francia Police Nationale egy tisztjét is a nyakába sózzák megfigyelőnek. A magyar származású Hanga Kriszta szépasszony, és nem kis bűbájjal bír. Tóth Bercel joggal érezheti magát kényelmetlenül, amikor az exneje és tizenötéves lánya is belekeveredik az ügybe… amelybe újfent könnyen belebukhat.
Szélesi Sándor mágikus krimije a magyar népmesei hagyományokra épít, ezzel együtt modern, humoros és végtelenül könnyed.

***

Az első szám első személyben megírt történet segített egyből ráhangolódni a történetre, és könnyedséget jelentett, hogy a mi korszakunkban játszódik a regény. Aki nem nagyon ismeri ki magát a fővárosban, annak sem lesznek nehézségei, Szélesi, Bencel hadnagy által jól elnavigál minket a helyszíneken.

Maga az alap ötletet támogatom, és mindvégig nem tudtam eldönteni, hogy a sorozat inkább az ifjúságnak lett szánva, vagy pont a kikapcsolódásra vágyó felnőtteknek, de egyet tudok biztosan, hogy képes nevetésre sarkallni az olvasót. Az elején lévő realisztikusságot szépen lassan átveszi a mesék világa, ez által úgy éreztem, mintha második gyerekkorba csöppenve olvastam volna egy mesét.

Lehet, hogy sokan a magyar mitológiában nem jártasak, viszont azok minden bizonnyal fel fognak ismerni jó pár elemet, akik nem csak a Harry Pottert forgatták a kezükben, hanem Böszörményi Gyula Gergő regényeit is nagy lelkesedéssel olvasták. (ez is köztudott, hogy a két szerző kölcsönösen támogatja egymást, így a hasonló elemek megjelenésén nem csodálkoztam, sőt jó összefüggéseket találtam, beleillettek a történetbe)

Bercel karaktere sem idegen, vagy épp olyan, ami szokatlan lenne egy nyomozótól, ahol kell, cselekszik, néhol apaként támogatja és védi a lányát, eljátssza a magányos farkast, de nem idegenkedik és mellőzi a női társaságot. Olvasóként teljes mértékben kedvelhető karakternek írnám le, akinek ha kell, még humorérzéke is van az életéhez.

Eleve a regény hét főbb részre van osztva, ahol napokra bontva követhetjük az eseményeket. Az ütős, vicces és reálisnak mondható első oldal meghozta az alap hangulatot a regény olvasásához. Kellett is a mesés jelenetekhez, még az akciódúsabb jelenetekből sem hiányzott, ezzel csökkentette a történet drámaiságát, helyében sok nevetést csikart ki olvasás közben. A szójátékok sem maradtak ki, ez által mondhatni nehéz komolyan venni a történetet, bár amondó vagyok, nem is volt a szerzőnknek célja komor, borongós krimit csiholni a regényből.

A másodlagos szereplő, Hanga Kriszta titokzatossága is felkeltheti az olvasó érdeklődését, nem tudva, hogy a sorozat folytatásában milyen szerepet fog betölteni Bercel mellett (nem szükséges összefüggést keresni Kriszta és Hangay Emília között, teljesen más karakterek). A páros jól működik együtt, és Kriszta képességei a történet végéig, az akció lezárásáig rejtve marad.

Jó pár kedvenc szereplőm lett még, mint Szegő Anett, aki mondhatni minden lében kanálként Bercel körül szaglászik szaftos információkért (mivel csorgásfarkas, nem írhatom máshogyan), és a határozott, őszinte görbe tükör, Panna, aki Bercel lányaként mindig hoz apja életébe meglepetést. Ráadásul nem feledkezhetek meg Loniról, arról a trollról, akit gőzerővel keres a KKNyI csapat.

Sok mesebeli elemmel találkozhatunk, mint boszorkányos rontások, babonák, a trollok és mohosok, varangyokkal megspékelve, és még a fekete macska sem maradhat ki a repertoárból.

Kétség kívül várom a sorozat következő részét, kicsit sem sejtve, miben fog ténykedni a Varázslények ügyosztály.