Kezdjük a negatívumokkal, az mindig hamarabb eszünkbe jut. (
éljen a magyar pesszimizmus )
·
A bevásárlás rémálom... mindig az kell nekünk,
ami fenn van a polc tetején, ráadásul becsúsztatva teljesen a polc hátuljába. (
nem vicc, előfordult velem.. szerencsémre volt ott egy kis létraizé, amire
felállva már el lehet érni )
·
Mindent előled simán elpakolnak a szekrény
tetejére.
·
Vagy a székek túl nagyok (bárszékre gondolatban
se próbálj elegánsan felülni ) vagy az asztalok vannak magasabban (fiúsuliba
jártam, ott a régebbi padok magasabbak voltak.. alacsony székekkel.. inkább
állok )
·
Ruha- és cipővásárlás: inkább let's go
gyerekosztály
·
Előadások, koncert, mozi.. sok érdekes hátat ismersz meg.
·
Buszozáskor imádkozol, hogy ne állóhelyet
kapj... a kapaszkodók is 180-ra vannak tervezve. Ugyanitt buszon a lépcsők.. ne
is álmodj róla, hogy elegánsan fel bírj rá szállni.
Most jöhetne pár pozitívum is talán..
·
Sosem tudják behatárolni, mennyi is vagy.
·
Kis helyeken is elférsz ( buszok rejtett
zugaiban is kényelmesen elüldögélsz )
·
Ahogy mondani szoktam, az alacsonyabb pasiknak
sincsen komplexusuk melletted, így alacsonyabbak mellett is felveheted a
magassarkút.
·
Bányák felfedezőtúráit nem bírod ki röhögés
nélkül: mindenki hajolgat előtted, be ne verje a fejét a barlangjáratokban, te
vidáman megúszod hátfájások nélkül.
·
Ha akarod, ha nem, fényképeknél ha látszódni
akarsz, úgyis előre állítanak... ha nem akarsz látszódni, állj leghátulra.