Sziasztok, az elmúlt hét elég sietősre és rohanósra sikerült.
Mesélek egy kicsit, és amíg sokat süttetik a hasukat
valahol, addig akik itthon szomorkodnak és várják a csodát, azoknak meg küldöm
a "fel a fejjel, katonadolog" mondatomat. J
Mint sok 18-24 év közötti embernek, nekem is csütörtökön megpecsételték a sorsom. Gondolom most pár ezer emberről lesz szó, akiket úgy-ahogy, de dobtak arról a csinos listáról, amit mi jövőnek neveznénk a felsőoktatásban.
Amikor már 15-16 évesen tudod, mit szeretnél csinálni,
teszel érte, tanulsz ezerrel a legjobb tudásod szerint, még akkor is, ha épp a
szíved szakad meg (vagy pont ennek az ellensúlyozására menekülsz a tanulásba...
) Aztán ott van a 18. életév, az utolsó hajrá, mikor a célvonalban már a
szalagavatódon tudod, mi vár rád pár hónap múlva... nem, hidd el, csak azt
hiszed, tudod mi vár rád. Én már 11. osztályban 2 tárgyból is belekóstoltam a
végzősök életébe. Úgy voltam, mit nekem 2 tárgyból érettségi, hiszen a
4-est,amit szerettem volna teljesítettem. Ebből eredően tudtam, mire számítsak,
és mennyire tanuljak a többi 4 fő tantárgyamra... aztán végzősként már
novemberben eldöntöttem, ha törik, ha szakad, 5. tárgyként a szakmai tárgyat
(belügyi rendészeti ismereteket ) is le szeretném tenni. (le is tettem)
Most nem akartam nagyon részletekbe belemenni, a lényeg a
továbbtanuláson alapul. Jelentkezni akartam. Viszont kicsinyeltem a földrajzot,
hiszen az mindig is ment nekem. A másik szak a könyvtárosi lett, oda viszont
kötelező az emelt érettségi. És itt csesztem el. Már teli voltak a tárgyaim,
tudtam, hogy nem lehet többet letenni ebben az évben. Semmi gond, maradok
ötödéven, mint oly sokan megtették. Meg ott is tudtam már, hogy mi várható az
ötödéven. Nyugisan készülök mindenre.
Március elérkezett. közölték a drága rendészeti osztállyal,
hogy tudjuk, hogy a fél osztály szeretne maradni ötödéven, de egyéb okokból
kifolyólag nem fogjuk indítani. (nem kicsit akadt ki az osztály, higgyétek el.
) Itt kezdődött el nekem is a kusza iskolai hajsza. Akkor mégis hova menjek?!
Kapkodás, iskolakeresés, tanácskérés drága szüleimtől, és a teljes
kétségbeesés, hogy amit szerettem volna az nem fog összejönni. Az érettségi az
évhez viszonyítva is szívatós volt. Megküzdöttünk vele nagy nehezen.. szinte
vért izzadva azért a pár rohadt 3-asért. Végül csalódottan mehettem egy másik
iskolába technikusi szakmára, amitől a hátam borsózott. (senkinek nem kívánom
ezt az érzést, ami engem 2 évig fogva tartott )
Aztán ismét végzős lettem... kis naiv, még hogy az érettségi
nehéz... szó szerint ott nyírtak ki engem. Persze, szakma meg nem lett meg. A
remény még akkor sem halt ki belőlem. Persze, hogy jelentkeztem felsőoktatásba.
Innen meg már nem volt visszaút.
Most már kezdenek elkeseredettek lenni, akik nem tudják, mi
lesz velük ezután, és akik kaptak egy "csinos" kis üzenetet azzal,
hogy az adott szakra nem vették fel.. aztán kiderül, hogy a többi szakra sem. A
miértek záporoznak országszerte, kérdések tömkelege, és törvényszerű, hogy
ekkor szüneteltetik a jogi hivatkozásokkal foglalkozó "szakembert".
Jogorvoslatra meg ne is álmodj, nincs esélyed fellebbezni. Ha van, akkor is
csak annak, akit meg valahova már felvettek. ( Azok meg aztán tényleg
panaszkodni fognak nem igaz? )
Jogos a felvetés, hogy sok a "miért?!" és nem
kapunk rá kielégítő választ. Vagy olyan választ kapunk, ami elbizonytalanít
minket. Igen? Ezért tanultam? Azt meg felvették elsőre, aki nálam sokkal
rosszabb érettségit és tanévátlagot produkált?! Az oktatási minisztérium
egyenesen és nyíltan lehülyézi a diákokat, és úgy állítják be, hogy igen, a
diák volt a hülye, és nem tanult rá eleget, hogy felvegyék.
Higgyétek el, nem a ti hibátok. Nem rajtatok múlott, hogy
melyik tantárgyat nézik és melyiket nem. Nem kell álmodozni róla, hogy
"amelyik tárgy nem fontos a szakmán, azt nem veszik figyelembe".
Érdekes, figyelembe vették és jöttek a 0 pontos érettségik, ha valamiből mertél
jobban teljesíteni, mint azokból a tárgyakból, amiket ők elvárnak. Ilyen
világot élünk. Nem azt veszik figyelembe, hogy mit tudsz, miből vagy jó, hanem
azt, hogy miből nem vagy jó. Ezzel akarnak valamiféle "manipulációt",
meg elvenni a mostan felnövő generációtól az önbizalmat és a kitartást.
Tudom, nehéz idők előtt állunk. Kérlek benneteket, tartsatok
ki! Most kezdődik el az-az idő, amikor nekünk kell dönteni a jövőnkről. Meg nem
utolsó sorban, kaptunk egy esélyt a gyorsabb szakma tanulásához. Bármi is lesz,
álljunk fel, menjünk tovább!
Ezen a héten én is jelentkeztem a második szakmámra. Várom a
következő tanévet teljes lelki erővel és kitartással.