Tényleg "csak" gyerekkönyvek? (Jonatán, Gergő, és a Lúzer rádió, Budapest)

Mikor azt hinné az ember lánya, hogy huszonévesen nem fog fiúk után futkorászni, bizony kezembe akadt pár könyv, ahol a szereplőink olyan intenzitással, dinamikával és lendülettel fedezik fel a világuk és élik az életük, mintha egy Ghibli studiós animét vetítenének a szemem elé.
Mikor a szülők és a felnőttek azt hiszik, hogy a gyerekek csakis a gép előtt poshadnak és a lábukat lógatják unalmukban, itt szembe találhatja az olvasó magát egy tucat aktív tizenévessel, akik helyében nem tudnám mondani, hogy unatkoznának.
Annyi biztos, a szereplők édesanyja nem lennék, mert ahogyan ezek szétszéledve futkorásznak még a bérházukon belül is... Az egyik az időben kering, a másik a padláson lébecol, a harmadik leugrik a pincébe, hogy aztán réveteg álmodozással fesztiválon mássza meg élete lépcsőit... Ki mondta, hogy a tizenéves fiúk lusták és csak a gép előtt lógatják a lábuk?
Lássuk is a könyveket kicsit részletesebben, amik természetesen nem csak fiúknak szól.

Lesz-e folytatása az Ambrózy báró eseteinek? Ha igen, miért ne?

Megdöbbentő ezt olvasni? Talán.
Mire jöttem rá, hogy én, aki már minden mozzanatot kiveséz a történetben, azt kívánom, hogy ne tudjak arról, hogy mi történik a Nász és téboly után?
Valójában van helyes út a rajongók és író kompromisszuma között?

Mielőtt felemeled a billentyűzetet, annyit leírhatok, hogy senki nem tudja (az írón kívül, de ez teljesen természetes), hogy várható-e bármi, akárcsak egy rövidke történet századfordulós nyomozópárosunk közös életének folytatásáról. (Bár, a hithű rajongók azért sejtik erre a választ és nyomozgatunk a lehetőségek tárházában, mint Mili a gyilkosok után.)

2017 tél - 2018 tavasz vegyes cuccok (kozmetikumok és nassolnivalók)

Már a gépen tucatnyi kép várja a sorsát, hogy felkerüljenek, el jött végre az ő idejük is. Kicsit megkésve, az utóbbi 3-4 hónap cuccait szedtem most össze, de fogjuk rá, hogy annál nagyobb szeretettel.

Kincsem – a film

Olyan három hónapja olvastam Szélesi Sándortól a Kincsem című könyvet, ami önmagában is kellemes történelmi történet, Blaskovich Ernő életéről és arról a két meghatározó „nőről” aki a visszafogott nemest erősen befolyásolta.

Március hosszú hétvége előtti kávészünet #57

Senki meg ne kérdezze, miért kezdek mindig hétvégével. (Pedig a mindig kifejezés alatt a múltkori esetet tudom csak felsorolni.)

Március 11.
Meleg, átlagos tavaszi vasárnap.
Tegnap este olvasás közben bérházakban rohangásztam két tizenéves kölyök után, akik közül az egyik a pincében kujtorgott, a másik pedig nyakába vette a padlást.

Böszörményi Gyula - Nász és téboly (amolyan 21. századi módban)

El sem hiszem, hogy ezt megéltem… Minek is koptassam feleslegesen a billentyűzetem, ha valami eszembe jut a készítés közben, majd ide linkelek egy kávészüneti posztot, aztán ha valakit érdekel, ott keresse a hiányzó felvezetőm. Teccik érteni naccsága?
Posztkészítés a Nász és tébolyhoz alkotói kávészünet #56
Oké, akkor lássuk, hogyan fogok a történetbe beleesni, mint az áldozatok a Dunába. (Nem, nem én fogok a Dunába esni, talán, mert a Maros közelebb van… Ami úgyis belefolyik a Tiszán keresztül a Dunába, szóval ezt még újragondolom.)

Fejezetenként haladva, ahogyan a könyvünkben meg van írva. (Bár olyan éles váltások vannak benne, hogy külön-külön venném a múltat és a jövőt, de lehet, hogy azzal elvesznének információk.) Ismételten hosszú, szóval, aki ezzel akar villámolvasási rekordot dönteni, annak hajrá.
Sajnos továbbra is rengeteg spoilerrel megáldva.

Posztkészítés a Nász és tébolyhoz alkotói kávészünet #56

Lássuk akkor, mi is történt, miközben szinkronban olvastam és írtam a Nász és téboly-hoz a posztot.
Természetesen csak azért, hogy ott a sok hablatyolásomban ne vesszen el a lényeg.

Könyves életbölcsességek - Ambrózy báró esetei alapján

Emlékszek rá, pedig lassan egy évtized is eltelt, mikor siheder lánykaként a közösségi falunkon úgy osztottuk az észt és az idézeteket, mint Mári a poffokra való utalásokat, amiknek talán a fele sem volt igaz.

Ezt a tervet talán még januárban le is firkantottam ötlet gyanánt, de tartottam, hogy nincs elég intuíció a terv végrehajtásához. De néha onnan jön a segítség, ahonnan nem várja az ember, ha meg már így is belefolytam az Ambrózyk sötét és titokzatos világába, miért ne olvassunk ki belőle pár olyan lelki mantrát, amik kortól és nemtől függetlenül érthetőek és elolvasásuk után is csak bólogatni tudunk.

Bizony nem csak szivárvány és pónilovas az élet, ahogyan a könyvek leírják, (Ugye nem véletlenül morgott Krúdyra Márika) bár az adott könyvekben kevesebb az illúzió, mint a mufurc báró fiziológiai, akaratlan és ösztönös reflexének megjelenése, ahányszor csak Milire pillantást vet. (még agyalok, hogy a szemei vagy a haja fogta meg inkább, annyit biztos nem búzát fog vetni a szoknyás kolléganőre.)
A Beretva és tőrön kívül minden kötetben találtam valami megemlítésre méltót, így ezeket gyűjtöttem egy csokorba.

Nász és téboly - Mück Mári szólások

Még tavaly év végén ígértem, hogy külön gyűjtöm össze Márika szólásait és bölcseleteit, mert megér nem csak egy külön misét, posztot is. Itt már nem Emma mellett ténfergett a kis mindenesünk, mégis hozza a szokásos formáját Mili mellett is, miközben egyre szókimondóbb és szabadabb mondatok hagyják el a száját.