Heti követelmények között szerepel a heti 35 óra, amit simán
túl lehet teljesíteni a plusz szakkörökkel és szabadidős tevékenységekkel.
Persze, sok szülőnek fellélegzés, hogy a napi 8-10 vagy akár 12 órás munka
alatt biztonságban tudhassa a gyerekét. Maga a szülő is túlterheli a gyerekét,
azzal, hogy addig sem unatkozik a gyerek és tanul.
A mai oktatási rendszer nem hagyja pihenni magát a diákokat.
Magában a tanároknak nem adnak erre a lehetőségre, mert mint nyomás alatt
teljesítményt kívánnak kicsikarni a diákokból.
Tömött, meghatározott szabályok,
feladatok körei, ahol épp nem teszik kötelezővé, a heti rendszerességgel adódó
dolgozatokat. Van, ahol ez tanulásra ösztönzi a tanulót, mint a váratlan minden
órás felelések, viszont meg kéne adni a diáknak is egyfajta tanulási
szabadságot.
Hiszen rengeteg háttér állhat mögötte, hogy még egy
szorgalmas és jó tanulót is hazavághatja. A mai diákoknak egyszerűen esélyt sem
adnak. Betegség nem érheti, sőt rengeteg diák maga kockáztatja, hogy inkább
bemegy az órákra betegen is, csakhogy ne maradjon le. Ezzel megnő a kockázat,
hogy másokat megfertőz. A háziorvosok egyáltalán nincsenek iskolai időn kívül,
iskolai orvosok is rengeteg helyen csak hírből ismerős fogalom alatt állnak.
Kevés iskolai szünet van, egy hét alatt senki nem piheni ki
magát, pont arra jó csak a szünet, hogy kirázódjon a heti rendszerességből a
diák. Középiskolásoknál gyakori szünet utáni első napi kimerültség érzete,
semmihez nincs kedve és még a szorgalmasabb diákok is bedobják a törölközőt.
16 év felett már van, aki maga is szeretne kicsit
önállósodni, így diákmunkát vállalnak, akár késő estig. Sokan inkább kiíratják
magukat, ha munka után másnap kemény dolgozat várható, mert senki nem fog neki este 11-kor tanulni, ha 5-6 órakor már kelnie kell iskolába. Leggyakoribb eset az,
hogy pont az iskolai rendszer miatt nem vállalnak diákmunkát, mert
beleszakadnának, vagy épp szabadidejük nem lenne.
Szakképzésnél teljesen felesleges a heti 35 óra, mert a
felét nem lehet aktívan kitölteni. Van épp olyan tantárgyakat is
belecsempésznek a kerettantervbe, aminek a későbbiekben nem veszi hasznát a
diák.
Általános iskolákban is próbálják a szaktanárokat bevezetni,
ennek hátránya lehet, hogy aki hozzászokott a középiskolához, de adj' Isten az
egyetemi tanításhoz, magát a kisdiákokat készíti ki, nem értik meg, hogy a
kicsik nem tudnak semmit sem, nem tudnak gyorsan írni, főleg nem jegyzetelni.
Magának a tanárnak sincs türelmük hozzájuk, így nem véletlen, hogy a diák szenved,
mert semmit nem ért, a házihoz hozzá sem tud fogni, vagy épp ezzel veszi el a
kedvét a tantárgy elsajátításához.
A magyar- és irodalomórák is pont ezért nyűggel telítettek a
diákoknak, mert egy részük fogalmazást sem tud írni, a versek elemzése maga az
irónia, nyelvtanból meg már meg sem említem, milyen siralmas helyzetekkel áll
szemben a diák. "Bemagoljátok érettségire a 20 tételt és ennyi" ez szép és
jó, de mint tudjuk, a tizenévesek körében tuti, hogy az a hír járja, hogy a
helyesírási szótár egy harapós jószág.
A matek már más dolog, azzal még én is úgy vagyok, hogy azt
valaki megérti, vagy nem. Több alternatíva nagyon nem létezik. Be lehet hasalni
a képleteket, de ha nem látják át, alkalmazni sem fogják tudni.
Informatikai ismeretekből szintén sírhatnékom van, amit
tapasztalok, még a nálam fiatalabb korosztálynál is. Mikor olyan világban
élünk, ahol már az óvodás is okos telefont nyomogat, ahol a 9 évesek
youtube-oznak vagy facebookoznak... de ha azt mondod nekik, hogy számítógépen
egy file-t helyezzen ki az asztalra, akkor bociszemmekkel mered rá, hogy milyen
file és milyen asztal. Mert szerinte csak a konyhában van asztal. Értitek az
iróniát.
Az órák korán kezdése. Ez is olyan téma, amit az idősebbek
nagy szeretettel csámcsognak, hogy az ő idejükben. Igen, de nem érdekel. Nem
csak nyugaton, még a keleti országokban is 9 előtt kevés esetben kezdődnek
tanórák. A tizenévesek kevés esettől
letekintve éjjeli bagoly típusok, reggel 5-kor kelni pedig nem csak, hogy abszurd,
nem normális.
Most jön a megkövezés, hogy persze, a munkásoknak is fel kell
kelnie 4-5 órakor, hogy a 6 órás műszakra beérjenek. Ha most felhozom ezt a
teóriát, tehetik a szívükre a kezük, hogy igen, van gyerekük, ők tudják, hogy
nekik mi a jó.
De melyik az a szülő, aki kényszeríti a gyerekét arra, hogy
felnőtt korában majd 12 órát dolgozzon egy gyárban minimálbérért, mint munkás?
Itt bukik meg az a teória, hogy a felnőttek szerint minden (legtöbb) szülő
megtesz mindent azért, hogy a gyereke okos, sikeres jól kereső ember lehessen.
Kötelezettség kell a diáknak, de a leterheltség sem jó
megoldás. Kell egy határ, amit még a gyerek el tud bírni és nem fárad bele a
hét végére a tennivalókban. Nem is ismerek olyan diákokat, akik amint
hazaérnek, a kötelező házi feladatoknak azonnal nekiesnének, sőt amit lehet a
hétvégére hagynak. Így vannak a tanulnivalóval. Feltételezhető, ha nem lenne
túlterheltség, nem lenne művészi kivitelezésű a halogatás sem.
Azok a felnőttek, akik úgy gondolják, hogy majd ha dolgoznak,
akkor örülni fognak 10 perc szünetnek is. Akkor felvázolnám a szituációt, miért
is nyűgös a diákoknak a tanítási napokat túlélni.
45 perc tanítás 10 perc
szünet. A 10 percben nincs idő sehova menni egyértelmű, mert a teremváltások gyakoribbak,
mint egy európai népvándorlás, Felejtsük el azt az elméletet, hogy egész nap
egy teremben ül a gyerek. Nem, mindig vándorlás van.
Közben néha enni kéne, mosdó
már el is ment a szünet. Közben a felelésre, dolgozatra átnézi sok diák a
tananyagot, hiszen sok diákban él az a remény, hátha az utolsó 10 percben ragad
rá valami. ( realistábbak tudják, hogy nem utolsó nap, végképp nem a dolgozat
napján kell rá tanulni )
Minden órán más tantárgy, néha a legszélsőségesebb
alternatívákban. 45 perc alatt egy ember sem fog belelendülni az új
tanulnivalók elsajátításába, ezért fel is lélegeznek a tanulók, ha dupla-tripla
órák vannak az órarendben, vagy egy nap hasonló tananyagok vannak. ( ennek lehetősége
egyenlő a 0-val )
Ennél már azok a tanárok a legkegyetlenebbek, akik nem
jelentik be előre a dolgozatokat, nem adnak pár napot, hanem másnapra zúdítanak
tanulnivalót a diákra. Tudom, legyen edzett a diák felnőtt korára, ott sem lesz
kegyelem, a munka világában is csak a "most és azonnal" szavakat
ismerik. Megéri ez nekünk, hogy a fiatalabb gyerekek úgymond "gyerekkorát"
elvegyük, csakhogy hamarabb felnőtt életet élhessenek?