Már két hete rendületlenül várom, hogy a kezemben legyen a Nász és téboly, és már kaptunk Molyon is egy idézetet, amin lehet
spekulálni."– Maga igazán pocsékul fest, kedves Vilmos.
– Nagyon köszönöm, Milike – küldött felém halovány mosolyt
a puha párnákon heverő, bepólyált fejű, ragtapaszokkal és fapálcikákkal
kipányvázott orrú bűnügyi riporter."
Még a végén kiderül, hogy Vili lesz a világon az első férfi,
aki kilép a barátzónából és Mili végre beadja neki a derekát, ha már az előző kötetben
olyan snassz módon bevallotta az érzelmeit Vili, bár az ilyen nyámnyila módra
én is kikosaraztam volna szerencsétlent.
Két kérdés is felmerülhet, hogy most Vilit ki verte meg,
illetve Mili került-e vissza pestre, mert minden bizonnyal Vilmos biztos nem
utazott el Marosvásárhelyre.
Ha Vili jönne össze Milivel és Richárd Emmát választja,
akkor tényleg a bárónak lesz megint igaza, hogy Mili neki csak egy kishúg
szerepet tölt be. Bár, azért megpróbálkoznék Emmát a Bélával összeboronálni.
***
Mint azt a korábbi kötetekből megtudhattuk, Richárd nagyon
összetett személyiség. Nem sokban különbözik a mai modern férfiaktól, viszont
sok olyan dolgot élt meg, ami gyökeresen megváltoztatta.
Mili kezdi belátni, hogy teljesen felesleges egy makacs
öszvérrel vitát generálni, így kénytelen lesz Richárdot nyugton hagyni az
érzelmeiben fürösztve.
Szinte huszonéves fejjel, apja halála után a szertelen
életből a család fejévé válni nem lehetett egyszerű kihívás. Romantikus lelkű
és dacos tizenéves lehetett, aki nagyon is jól tudta, hol a helye ebben a
világban, sőt nem félte a hatalmát kihasználni. Zabolátlan és esztelen
tizenévesként fejjel ment a falnak, aminek meg is lett a következménye.
Amint elveszítette a karját, minden valószínűséggel
beletörődött a sorsába, sőt tanult is a csúnya esetből. Rájött, hogy hiába okos
és vagyonos, bizony az akkori nők is elsősorban a külcsínre hajtottak. Míg
minden nőt taszított a félkarú férfi, addig Mili nem csak, hogy hirtelen
toppant az életébe, hanem egyenesen lenyűgözte a lányt, hogy a férfit semmi nem
tántorítja meg a karja hiánya. Minden valószínűséggel ezt maga Richárd is
észrevehette, mert Mili nem volt képes a hozzá hasonló tizenéves lányokkal
egyetemben az érzelmeit titkolni.
Egyszer megmutatja a komoly, huszonhat évéhez illő
viselkedést, míg máskor Milivel együtt, mint két kamasz bolondoznak, és szó
szerint játszadoznak egymással. Richárdban feltámadhatott a lány jelenlétére
azok az ösztönök, amikkel már tizenévesen találkozott és tapasztalt férfiként
újra kezdi megízlelni a hódítás és a női lélekkel való játszadozás élményeit.
Eközben félti is a lányt, mivel ő maga is elég szentimentalizmussal
rendelkezik, amiket az elmúlt években teljesen magába fojtott, jól tudja, hogy
a lány a tapasztalatlanságából fakadóan még a saját érzelmeiben sincs biztos.
A második kötetben észrevette nem csak Mili aggodalmát, hogy
miatta verték meg, hanem a lány félelmét is, hogy egyedül kell hagynia a
villában estére, amit valójában ő sem szeretett volna.
A harmadik kötetben már párszor nem volt képes az
izgatottságát titkolni, hiába is próbálta pókerarccal meghazudtolni a lánynak
az érzelmeit. Párszor hozzáért, amit nem vett észre Mili, sőt mintha csak
vigaszképpen ért volna a lány arcához, vagy a térdéhez.[Update 2018.06.16.
Döbbenet, a post készítésekor már valószínű olvastam az első fejezetet a könyvmolyképző weboldalán, ezért is tudtam következtetéseket Richárdról levonni.]