Gyorsabban elrepült ez az év, mint vártam...
Lássuk is, mivel töltöttem a szabadidőmet.
Simpson család 1-28. évad.: minden, amit egy
hétköznapi család életéből aktuálisan megélünk, megtalálható. Mondhatni élő
karikatúrája a való életnek. Jó, kellemes humorú, kevés káromkodással az
igényes nézők igényének megfelelően.
Agymenők 11. évad: Nem erre számítottunk, de ott
folytatódik tudósaink élete, hol a tizedik évad befejeződött. Kicsit csalódás,
hogy az ifjú Sheldon életét még nem ismerhettük meg. A szokott humor megvan, de
a történet elég stagnáló szerintem.
Outlander 3. évad: Ahogy a készítőktől várható, a
szokásos minőséget hozták erre az évadra is. Nekem sajnos kavarogtak az
események, mivel jócskán egy évvel később kezdtem bele a sorozat nézésébe, mint
ahogyan a könyvet már kiolvastam. Közben már a negyedik kötetet olvastam ki,
jobban kiismerve a szereplőinket, akik a harmadik évadban még csak épp
bemutatkoztak. Nem kell tudtommal sokat várni a folytatásra a sorozat terén,
miközben már az ötödik részét is várom a könyvnek. Most már erőteljesen versenyben
van a sorozat vetítése és a könyvsorozat magyarra fordítása. (Bár, aki tud
olvasni angolul, belevághat az eredeti verzióba.)
Archer 1-8. évad: Aztak*** és a mindenségit! A magyar
szinkron hozta a formáját, sőt, ami utoljára megjelent rész, a nyolcadik
évadban, csak azt néztem magyar felirattal, a többi szinkronosan volt és
megdöbbentem, hogy az angol nem volt olyan szórakoztató számomra, mint a
szinkronos részek. A tizennyolcas karikát teljes mértékben kiérdemelte már csak
a téma és a szóhasználat terén is. Teljesen laza nézőknek ajánlható, akik
szeretik a szélsőségeket, a klisék kiparodizálását és egy kis akció is
belekerül az irodai afférok mellé.
Viktória 1. évad: Hitelesség. Talán ezzel a
kifejezéssel kellene illetni a sorozatot. Akik szeretik a történelmi és
romantikus sorozatokat, azoknak ez sem lesz csalódás, komoly mű a maga nevében,
drámával, izgalommal és Viktória királynő életével, hogyan boldogul egy épp
csak felnőtt nő egy hatalmas birodalom élén.
Rossz anyák karácsonya: Vártam is meg nem is. Az első
film, a Rossz anyák hozta a formáját, én is háromszor is nekiültem és
végignevettem. A történet különösebben nem volt meglepetés az első film után, a
három leterhelt anyuka fellázad a mintaanyai szerepek terhe ellen, isznak, és
máris ki vannak az áruházakból tiltva. Bármi is van az anyák életében, a gyerekek
az elsők. Szóval, a szokásos formát és minőséget hozták, de nem képzelem el,
hogy még egyszer megnézném.
Az: Erre azt kellene mondanom, hogy ezt még könyvben
is elolvasnám. Mondhatom, magamtól eszembe sem jutott volna megnézni, sőt,
mákomra az óta sem láttam a közelemben piros lufikat, tudtam is aludni utána.
Nem bántam meg, hogy láttam.