Húzós napnak indult, kevés alvással, de két kávé után már utazós állapotba kerültem.Addig pedig nem fognak a teknősök aludni, míg nem nyögöm ki végre, mi is volt a mai napon. (innen is bocsi minden molyos tagnak, akit felizgattam olyanokkal, amiről még én sem tudok... csak sejtéseket)
Korán érkeztem, mégsem sikerült az első dedikálási tumultusba bekerülni, innen is minden könyvfesztiválozónak: Ha biztos vagy a helyszínben is nézd meg a leírt program helyszínét. (Bár tíz perc fáziskésés is a csarnok folyosójáig vezetett.)
Na, de a két órás türelmi várakozásnak is meglett a gyümölcse, kárpótlásul sorszámmal ellátva mehettünk nyugodtabb lélekkel a megbeszélésre, ami már számomra az első perctől mosolyt csalt az arcomra.
Vidám társaság, no para, pár könnyedebb vicc és máris nevetünk.
Tendenciaként a tízen-és huszonévesek nagy számmal képviseltették magukat. Bizony, már a beszélgetés elején kapott mindenki kézhez egy borítékot, lelkünkre kötve, hogy míg nem mondják, ki ne nyissuk. (Bár, amilyen figyelemmel hallgattuk a beszélgetést, szerintem senkinek nem volt a fejében, hogy kinyissa.)
Most én is visszanézem Facebookon a megosztott videókat a beszélgetésről, hogy biztosak legyünk a dolgokban.
Mili a saját korában megbotránkoztató viselkedéssel illették, de ha a mai korban élne, egészen konzervatív hölgy lenne.
(bár, Richárd gondolkozásmódja is felettébb modern az akkori elvekhez képest.)
A megemlített könyv, ami Agáta mamához köthető: (moly.hu link)
Odéscalchi Eugénie Egy hercegnő emlékezik
A sokak által megkérdezett nagy kérdés is elhangzott a beszélgetés alatt:Lesz-e folytatás? - Böszörményin kívül még senki sem tudja.
Persze, visszakapjuk a kérdést, hogy mégis mennyi "még folytatást" bírunk el, az olvasók, de erre egyöntetűen csak azt válaszolhatjuk, még jó sokat.
Ezen felül egy kis story time Marosvásárhelyről, meg, hogy akkor Hangayék és a Lázár família szomszédok, vagy sem?
És maga az író, melyik karakterébe bújna szívesen? (Ambrózy rajongók, már sejthetik a választ.)
És a csattanós záró, mert egy órán keresztül sikerült mindent kivesézni, de semmi váratlanságot nem... (cseles, mint a báró úr)
"Ambrózy báró, ez a szívtelen, édes gazember most sem tagadta meg önmagát.Levele felzaklatott, dühített, mosolyt csalt az arcomra, majd a következő mondatával rögvest le is törölte azt onnan."
- Nász és téboly
Nem, nem ilyesmi történt, hiszen Böszörményi nem lett szívtelenséggel megáldva, bár, azért mégiscsak édes gazember, hogy több száz nőt képes ébren tartani éjszakánként a könyvsorozatával (vagy csak azzal, hogy érdekes rejtvényekkel dobja fel a folytatások várakozási idejét), miközben tényleg soha nem tagadja meg önmagát.
Nem, engem nem zaklatott fel a levél, még a helyszínen elolvastam a sorokat dedikálás után, és bizony más sem hiányzott a mai nap fénypontjának, ha az nem egy igazi, belevaló Márikás üzenet. (Vagy háromszor is majdnem felnevettem, de tartottam, hogy a kisgyerekek kíváncsiságát jobban felkeltem, mint a galambok vagy az aranyhalak.) És semmilyen következő mondattal nem lehetett a vigyort lemosni rólam.
Amíg nem publikus a teljes levél, addig itt sem szeretném megosztani, később frissítem, és itt lesz feketén-fehéren. (a kép már van a lapról, szóval...)
Váratlannak váratlan volt, tömören röviden:
Agáta mamának címzett levél 1901. március 25-i keltezéssel (óra nem lényeges, mert ahol Mári van, nincs óra.)
Nász és téboly epilógusra hivatkozva, a bárónk még mindig igyekszik a fájdalmait kiheverni, Mili megint bajba keveredett, így Mári is lelépett a térképről, még akkor is, ha az Isti...
Annyi biztos, a közelgő húsvétjuk sem fog eltelni unalommal és kaszinós kártyázásokkal szigarettlifüstben ötvözve pár pohárka konyakkal.
Mivel már máshol is közhírré lett téve, lássuk, mi is áll a levélben.
(Rákattintva nagyobb lesz)
A második dedikálásnál már nem kellett sokat várakozni, de végül ezt is megéltem és végül a Nász és téboly kötetem szignózva lett. (puhány voltam valami különlegeset kérni, de hátha másik alkalommal merészkedek valami frappánsat kitalálni.)