11 óra, a legelső kávém iszogatom félkómásan, miután valami barom álomból szöktem ki. (azért, mert bezártak egy helyiségbe, de pánikra nem volt okom) Nos, ha már az álmomban tudatos vagyok és sikerült egy fillért sem költenem ott sem (a pénzügyi tudatos ember még az álmában is legyen tudatos, nem igaz? – na, most legalább már magamban nevetek és próbálok felébredni) térjünk is át más dolgokra, mivel nagyon belejöttem a blogos „naplóírásba”. (hiába, tíz év gyakorlat nem veszik ki belőlem, de az elmúlt években erőteljesen elhanyagoltam a fizikai füzetet, amiben firkáltam)
Tegnapi naphoz kapcsolódóan annyit, hogy ételt, vacsorát azért nem írtam, mert tegnap ugyanaz volt, mint tegnap előtt. Viszont, mivel finom lett, el is fogyott mára, így nem tudom, ma este munka után mire térek haza.
Apropó, nem jelentettem be, hogy a héten a könyves tartalmak több címkét kaptak, főként ennyi változás lett ebben a hónapban a blogot tekintve. Ezen felül a régi kávészüneti bejegyzések is kaptak mellékcímeket, hogy még tisztább legyen, mi is található egyes bejegyzésekben. (igen, négy éve épp nem érdekeltek a címek, de most meg vakarom sokszor a fejem, mi is lehetett benne, mert közel 100 kávészünetet számok alapján megjegyezni nem kevés memóriát igényel)
Az éjszaka nekifogtam tovább olvasni a Gyilkosság az Orient expresszen krimit, és mikor tegnap egy nőre és egy férfira gyanakodtam, már ott tartok, hogy bármelyik lehet a kettő közül, vagy tényleg ketten követték el a gyilkosságot. Illetve a könyvben található egy illusztráció, imádom!
Miért is nem emelek most ki semmit ezekben a heti blogokban? (ha más motiváció nincs, de ezt elolvasod, már tudod, az adott napon biztosan elolvastál egy oldalt)
===
Ma délután valahogy nincs türelmem, csend sincs, szóval próbálom a B6 vitaminra bízni magamat. Szóval, míg mások pörögnek, addig én magamban szaggatom a húsom gondolatban. Ilyenkor érzem azt, hogy tényleg nem értem az embereket. (annyi mindent mesélhetnék, de nem lehet… pedig néha jó csak úgy kiírni magadból, hogy mi mindent próbálsz tolerálni a környezetedben)Megjegyzés: ezt még azelőtt jegyeztem fel, mielőtt még jobban felhúztam volna magam, egészen a fejfájásig kergetve a stressz szintem.
Nem úgy alakult a napom, ahogy terveztem. Szóval elég túlélésre kiélezett napom lett. Még a molyos sütim is csak erősítette a fejfájásom, szóval rettentően csalódottan és kimerültnek érzem magam. Úgy érzem, pihennem kell, így ma korán le is zárom. Vigaszul igyekszem befejezni Poirot nyomozását, és ha még nem alszok be, akkor a Gucci könyv is befejezésre kerül. Illetve lelkileg már is készülök a hétvégi olvasó maratonra, ahol, amit csak elkezdtem, igyekszem befejezni.
Vacsora tekintetében rizs lesz, de mit teszek hozzá, kérdés. Lehet, hogy egy frissítő hidegzuhany sem fog az este most megártani, hátha lehűti a felhevült morcos kedvem. (nekem sem lehet mindig jó napom, na, csak általában az egy napos morcosságom egy hétig is kitart… csak óvatosan, ma harapnak a teknősök.)