A trilógia utolsó része három évvel repít minket előrébb a történetben.
Fülszöveg:
„Már azt hittem, végleg elbúcsúzom Szöszitől, amikor egyszer, egy tavaszi délutánon, betévedtem egy budapesti gimnáziumba. Minden folyosó tele volt fiatalokkal, lányokkal és fiúkkal. Húsz év körüli volt köztük a legtöbb: esztergályosok, marósok, segédmunkások, gépírónők és szövőnők, de találtam közöttük fodrászt is, nem egyet. Kétszázezer fiatal jár ma országunkban a dolgozók esti gimnáziumába! Többségükben olyanok, akik valamikor alig várták, hogy elvégezzék a nyolc általánost, és dolgozni mehessenek. És most mégis önként visszaültek az iskolapadba, olykor semmi másért, csak azért, hogy művelt ember legyen belőlük. Egy fiatalasszony, aki világoskék ballonkabátot viselt, annyira hasonlított Szöszihez, hogy abban a pillanatban eldöntöttem: regényt írók róluk, esti iskolásokról. És miért ne járna velük Körmendi Árpádné Varga Szöszi is?”
***
Úgy tűnik Szöszi megváltozott, miután férjhez ment.
Amint Árpád meggyőzi, hogy iratkozzon be az esti iskolába, ott is akarta hagyni, mígnem felbukkan egy akcióterv a lemorzsolódó diákok ellen. Szöszi új embereket ismerhet meg, osztályfelelőssé nevezik ki, így nem szalassza el a lehetőséget a segítségnyújtásban.
Új személyeket, családi háttereket ismerhetünk meg, miközben a szocialista időszak nehézségeit nem palástolja el.
Gyerek elhelyezése, bölcsődei segítség, lakásépítés, iskolába járó szülők, takarékoskodás, és a férfi büszkeség, hogy Szöszi fizetéséből élnek. Ezek csak a friss házasok problémái, viszont a többi szereplő élete is hasonló viszontagságokkal teltek.
Tanyasi életről is tesz említést a történet, régi világ nézőpontjait hasonlítja össze a szocialista rendszerrel. Szöszi új barátnője pedig nem csak a falusi életből kirepülve fedezi fel a fővárost, hanem gyötrődik azon is, hogy mi helyes számára erkölcsileg, ha éppen szemet vetett rá egy férfi, aki számára is szimpatikus.
Szöszi egyre többet törődik másokkal, de így is vitáznak Árpáddal. Még sem jut eszükbe a válás, a közös életük és a gyerekük is összetartja őket. Mindenki tévesen ítéli meg őket, tökéletes házasságnak látják az életük, miközben mások próbálnak kapcsolatot építeni. Ez az olvasóknak is szimpatikus jelenet lehet, és akár még jobban megkedvelheti a két fontos szereplőt, ahogyan igyekeznek felnőni az újabb kihívásokhoz.
Korhű hitelességét igazán azok tudják megállapítani, akik megélték ezt az időszakot. Fiatalabb olvasóknak egy letűnt világ felfedezésébe invitál.
Számomra ez a kötet nem tűnt ki a sorozatból, jó folytatásnak vélem, és szinte sajnálom, hogy Szöszi életét nem követhetem tovább, mivel érdekes helyzetekbe kerül, amit bármelyik fiatal nő vagy fiatal asszony megélhet, korszaktól és idealizmusoktól függetlenül.