(eszetlen szerelem)
Az Andrea & Andrea olvasása után egyből belefogtam a következő várólistás kötetbe, amit szintén a karantén idejére ingyenesen elérhetővé tett Robin O’Wrightly. Innen is köszönöm a lehetőséget, hogy megismerhettem a többi kötetét is a #Wetoo sorozatán és az Emlékkönny című kötetén kívül!
Fülszöveg:
A jóképű és kissé paranoiás adóhivatalnok beleszeret a nem csak kívül szőke, feketegazdaságban dolgozó hosztesszbe. „Ez valami vicc?” Az!
Ez a kötet nem egy szerelmesregény paródiája, hanem az összesé. De hogy ne csupán öncélú poénkodás legyen, természetesen van mondanivalója is: nem csak mínusz centikben mérhető a legmélyebb kapcsolat férfi és nő közt. Még ha ehhez az őrület határát kell súrolni a túloldalról…
***
A szokatlanul rövid fülszöveg sok kérdést adhat az olvasónak. Humoros? Akció? Vagy épp valami drámai szappanoperába keveredünk?
Kétség kívül annyit elárulok, hogy aki hasonló stílusú regényt szeretne, mint az Andrea & Andrea volt, azok nem fognak csalódni, a szarkasztikus humor nem hiányzik ebből a regényből, viszont egyformának nem titulálnám a két történetet, mivel más kontextust éreztem felfedezni ebben a kötetben.
Ráadásul az a vicc, hogy én nem olvastam el előtte a fülszöveget, így alaposan meghökkentett a főszereplő párosunk és mai napig nem értem, mit enne egymáson a való életben egy szigorú és szexi adó-nisz és egy szó szerint szőke cicababa egymáson? (habos-csokoládés epret azt hiszem, ha eléggé elengedem a fantáziám… khm… aki akarja, érti a gyenge szójátékom)
Ahogyan Borka ígéri, bizony szépen össze lett válogatva az összes abszurd klisé, ami belekerülhet egy modern feldolgozású romantikus, erotikus történetbe. Konkrétan ez teszi szórakoztatóvá, hogy minden, amit már más könyvekben vagy a filmek esetén szeretünk kritizálni, az belekerült.
A „miért?”, „ezt mégis hogyan?” és a „na, ne már…” felszólalások tömkelege garantált lehet az olvasók számára, és ha nem tekinti elég kritikus szemmel ezt az egész kabarét, akkor minden bizonnyal képes lesz élvezni és csak jót nevetni azon, hogy milyen helyzetekbe kerülnek a szereplőink.
Magyarán kéretik nem komolyan venni! – a lehetőségekhez mérten.
Narrációból itt sincs hiány, és bizony, mi magunk is rájöhetünk összefüggésekre, nem csak a meggyötört előolvasó. (most már kezdem sejteni, milyen érzés lehet Schwesternek, ha ellenőriznie kell a szövegeim… respect húgi!) – Már csak azért is jót szórakoztam rajta, mert mintha tényleg magamat és Schwestert hallottam volna csevegni.
Amint lesz lehetőségem, nagy valószínűséggel folytatni fogom a sorozatot, remélve, hogy lesz még több olyan nevetéssel teli olvasós napom, amikor képes lesz felvidítani a szürke hétköznapokban.