Fülszöveg:„Könyörgöm, könyörgöm, szedd össze magadat, és ne áruld el minden jelenlévőnek, hogy mit érzel!”
Nos, mi minden történt az elmúlt három hétben? (most mindenki feltételezi, hogy minden rendben lehet velem, ha Ambrózy idézetet választok címnek...)
Lehet, hogy a világ negyedik leggyakrabban használt nyelvéről van szó, de a spanyol nyelvet beszélők száma még az Egyesült Államokban egyre növekszik és meghaladja az angol nyelvű emberek számát. A mexikói és amerikai társadalom sokszínűségére is felhívhatná az írónő a figyelmet, így kétségtelen, hogy ajánlható a mai tizenéveseknek a sorozat.
Egy hét pihenő után úgy vélem, folytassuk a könyves férfi repertoár bemutatását, ahol az első körben kiesettek már nem vehetnek rész, de újabb hét főszereplőnek adatik meg a lehetőség, hogy pár szóban visszaemlékezzek rájuk, milyen élmény köthető a történetük elolvasásához és miért is érdemelték ki, hogy erre a listára felkerüljenek.
Eljött szerintem az idő, hogy legalább három oldalas
bejegyzésben áradozzak mind az író munkájáról, mind a fiktív brit detektív
karakterünkről, Sherlockról. Mert bizony az elmúlt két hónapban már-már kezdte
letaszítani a könyves pasi trónról Ambrózy bárót, ami elég nagy szó, ha Richárd
karakterével bárki is képes lenne felvenni a versenyt.
Az a régi szép idő, mikor kezdő bloggerként szórakozásból kitöltöttem a TMI tag kérdéssort… – abszolúte elvicceltem. Az említett bejegyzés itt olvasható: