2019. november 9.

F. Scott Fitzgerald: A ​nagy Gatsby

Rövid, tömör és kívánságlistán volt… így újabb történelmi események közé kerülve bonyolódtam egy új történetbe.

Fülszöveg:

Azt mondod, hogy a múltat nem lehet újra élni? Miért ne lehetne?

Jay Gatsby, a titokzatos milliomos felemelkedésének, tündöklésének és bukásának története nemcsak a dekadens és túlhabzó „dzsesszkorszakot”, a húszas éveket jeleníti meg művészi tökéllyel, hanem az amerikai mitológia, „az amerikai álom” olyan örök témáit is, mint ambíció, pénz és hatalom bűvölete, a lehetetlen megkísértése és az újrakezdés lehetősége. A szegény sorból származó Gatsby beleszeret egy gazdag lányba, Daisybe; a háború elsodorja őket egymástól, s míg a fiatalember a tengerentúlon harcol, a lány férjhez megy egy faragatlan, ámde dúsgazdag emberhez, Tom Buchananhez. Hazatérése után Gatsby fanatikus akarással (és az eszközökben nem válogatva) vagyont szerez, hogy „méltó” legyen Daisyhez és újra meghódíthassa az asszonyt, akinek még a hangja is „csupa pénz”.
*****

Népszerű, rövid klasszikus történet, amit sokan kézbe vesznek. Egyszerű történet, sok szereplővel vegyítve. A két háború közötti laza amerikai gazdag élet árnyoldalaiba próbálja az olvasókat bevezetni Fitzgerald.

A titokzatoskodó Gatsby, akiről valójában senki semmit nem tud, különös misztikumokat és legendákat ad a férfinak. Másik fontos szereplőnk, Daisy, akit jobban érdekel a pénz és az elit körben való mozgás, hogy semmi sem szent számára. Ezen páros kalandja egy olyan románcot vetít ki az olvasóknak, amiben nem csak kérdések merülnek fel, hanem kétségeket is ébreszthet.

Kibontakozik a férfiak frivol nyughatatlan csendessége, a nők arcátlansága és kétszínűsége. Az ezekre vonatkozó párbeszéd nem minden olvasónak fog tetszeni, kétségbe vonhatják az olvasott sorokat.

Egy letűnt világba repíti az olvasókat. Igazán sem krimibe, sem romantikus zsánerbe nem helyezhető bele, kortól és nemtől függetlenül olvasható, mert nincsenek határozott szélsőségek a témáját tekintve.

A történetet ráadásul egy harmadik fél szemszögén keresztül láthatjuk, így kapjuk meg az élvezeti faktort, nem tudva főszereplőink cselekvését.