Mary Balogh: Lánykérés (Túlélők klubja 1.)

A második részt olvasva, felkeltette az érdeklődésem a sorozat, így hát lássuk, milyen élményekkel gazdagodtam a Túlélők klubja első részének olvasása után.

Fülszöveg:

A napóleoni háborúk alatt egy angol herceg nyitva hagyja a kastélyát a harcokban megsérült előkelő tisztek előtt. Egy kis csapat egykori katonatiszt évente visszatér ide, pihenni és emlékezni. Egyikük, aki katonai hőstettei miatt kapott főúri rangot, a tengerparton megismer egy balesetet szenvedett hölgyet, egy igazi ladyt, akit pár napig a kastélyban ápolnak. Kezdetben idegenkednek a másik társadalmi köreitől, de vajon meddig tudnak ellenállni egymásnak?

***

Két szemszög, egy idősík, két szálon fut, néha a történetszeletek egymásra épülnek, csak a másik szemszögből.

Az eleje kicsit lassan indul be, teli klasszikus társalgásokkal és helyzetekkel, de párosunk összecsiszolódása több érdekes párbeszéddel lett tarkítva.

Elsőre kicsit meglepett pár negatív kritika, mielőtt belefogtam volna az olvasásba, mégis, a csevegős, klasszikus irodalomra hajazó indítás után egy könnyed, pörgős történetet kaptam.

Egyszerű, átlátható történet, tipikus boldog lezárással. Ezen felül cselekmény dús, élvezhető történet, rövidsége miatt pedig nincs elhúzva a történet.

Hugo laza, középosztálybeli megnyilvánulásai őszinték, kedvelhető karakterré válik, ahogyan a kemény érzelmi páncélját ledobja magáról Gwendolyne előtt.

Hugo befogadó jelleme csak még inkább kedvelhető karakterré teszi őt. A szereplőink középkorúak, így inkább előtérbe kerül a  két megsebzett lélek gyógyulásának folyamata.

Különlegessége a történetnek, hogy bemutatja a született arisztokrata és a polgárból lett nemes személyek különbségét, életvitelét és az életszemléletüket. Két különböző személy, két társadalmi osztályból, ami feszültségeket generál közöttük.

Szenvedélyből ebben a kötetben sincs hiány, kicsi erotikus fűtöttséggel fűszerezve pedig a felnőtt olvasóknak nyújthat pár érzéki percet. Szereplőink között nincs sok interaktivitás, mégis pezsegnek az érzelmek, érezhető a vonzás a páros között.

Ha pedig mindez nem lenne elég, a párbeszédek is olyanra sikerültek, amivel eddig nem nagyon találkoztam. Hugo türelmes, csendes férfi, mégis, ami a szívén, az a száján. Ez pedig azt generálja, ha meglátja élete nőjét, bizony nem fogja leplezni a gondolatait és az érzelmeit. Vagy néha úgy tűnik, hogy gyerekesen viselkedik, miközben a másik pillanatban már kertelés nélkül megkéri Gwendolyne kezét.

A történet folyása előre látható, jól ütemezett volt,  miközben önfeledt, szórakoztató perceket garantált.

Ostoba iskolásfiúként Hugo a háta mögött összekulcsolta az ujjait babonából.
– Eljöttem – szólalt meg
 Jóságos isten! Ha díjaznák az év szónokát, semmi sem menthetné meg a győzelemtől.

*

Eszébe jutott, hogy nem is tett sokat az ügye előmozdítása érdekében, és elhúzta a száját. Amikor most viszontlátta, csak annyi tellett tőle, hogy megerősítette, amit az asszony mondott önmagáról, azaz hogy olyan, mint egy ázott patkány. Ez aztán az udvarias, finom úriemberre valló viselkedés! Hozzátehette volna, hogy ennek ellenére nagyszerűen néz ki, de ezt nem tette meg, és immár el is késett vele. Ázott patkány. Nagyszerű bók egy hölgynek, akinek a kezét készül megkérni.

*

– Valóban azt remélte, hogy férjhez megyek önhöz pusztán azért, mert a húga részt szeretne venni egy elegáns bálon? – kérdezte.
– Nem – felelte Hugo.
– Akkor hát miért jött ide?
Mert azt reméltem, hogy gyermeket vár. De ez nem is fejezte ki teljesen az igazságot. Nem reménykedett.
Mert nem voltam képes kiűzni önt a fejemből. A büszkesége megakadályozta abban, hogy bármi ilyesmit mondjon.
Mert nagyon jó volt önnel szeretkeznem. Nem. Ez igaz volt, de nem ezért jött ide. Nem ez volt az egyetlen ok.
Akkor hát miért is van itt? Megrémítette, hogy nem tudja a választ a kérdésre.

*

– Szeretkeztem önnel – szólalt meg a férfi.
Ezt már korábban is mondta, de utána a vita eltérítette őket a témától, hogy vajon Gwen kellemesnek vagy a kellemesnél többnek ítélte azt a délutánt.
– Ön szerint ez azt jelenti, hogy feleségül kell vennie engem?
– Igen – nézett rá kitartóan a férfi.
– A középosztálybeli erkölcsisége szól önből? – kérdezte Gwen. – De korábban több nővel is dolga volt, bevallotta nekem Penderrisben. Velük szemben is úgy érezte, hogy házasságot kell nekik felkínálnia?
– Az más volt.
– Mennyiben volt más?
– Velük üzleti alapon szeretkeztem. Fizettem, ők kiszolgáltak – mondta a férfi.
Jóságos ég! Gwen egy pillanatra megszédült. A fivére és az unokabátyja bizonyára infarktust kapnának, ha hallanák ezt a beszélgetést.