A jelenünk vagy a jövőnk? Sok disztópia olyan világot vetít ki, ami úgy tűnik, hogy soha nem alakulna ki. Ez a kötet viszont a jelenünkben kotorászva vet fel kérdéseket az olvasóban.Fülszöveg:
Finn Euszisztokrata Köztársaság, 2013. A nemzet tanult történelmi hibáiból. A társadalmi stabilitás és a közegészségügy ma a legfontosabb értékek. Bármi, ami örömet vagy valamilyen függőséget okoz, szigorúan tilos, beleértve a számítógépet, mobiltelefont, a kávét, valamint az egyik legveszélyesebb drogként számon tartott csilipaprikát is. Egy kivétel: a szex. A nemi élet elosztása a legfontosabb fogyasztási termék. Emiatt a lehető leghatékonyabbnak kell lennie. E célból a kormányzati tudományos testület egy új emberi alfajt hozott létre, amely mindig alázatos, befogadó és odaadó. Korábban ezeket az élőlényeket nőknek hívták.
A szép, termékeny, ám buta eloikkal ellentétben a morlock kategóriába sorolt nőnemű egyedek okosak, érdeklődők. Éppen ezért már kora gyermekkorban sterilizálják őket, alantas munkákat végeztetnek velük, és elnézik nekik, hogy tudományos vagy ismeretterjesztő műveket olvasnak.
Johanna Sinisalo, a finn weird irodalom kiemelkedő alakjának alternatív történelmi regénye szellemes és lenyűgöző társadalmi polémia, középpontjában egy fiatal lánnyal, aki eltűnt testvére után nyomoz, miközben egyre inkább az illegális csilipaprika hatása alá kerül egy olyan világban, ahol a szeretet, a szex és a szabad akarat mind az állam irányítása alatt állnak.
***
A disztópia történetek ebben az évben nagy érdeklődést váltott ki a nézőkből és az olvasókból egyaránt. Az amúgy élen járó finnekről eddig el sem képzeltem, hogy képesek lennének negatívan szemlélni a világot, ezért is akadt meg a könyv fülszövegén a szemem. Kíváncsiságom kielégült, sőt, több élményt adott, teljesen pozitívan fejeztem be a kötetet.
Szó esik az erőteljes zöld életmódról, az elektronikai dolgok mellőzéséről, a káros szenvedélyek kemény tiltásáról, a hazai, belső piac támogatásáról. A háttérhez segítségül kapunk útmutatókat, szövegeket és az eloi nők típusához jellemzéseket, hogy ezzel minél több mindent megérthessünk a felépített világból. Idegen kifejezések találhatóak benne, érdemes utánanézni a kulcsszavaknak, hogy még jobban megértsük a történet mozgató rugóját.
Főszereplőnk, Vera/Vanna gyerekként belekerülve az euszisztokrata világába szembesült, hogy valószínű, ő nem felel meg az elvártaknak, miközben a húga, Mira/Manna ösztönösen viselkedett, ahogyan a bizottság elvárta. Vanna folyamatosan színészi produkciókkal próbálta leplezni a jellemét, mivel hamar szembesült azzal, hogy ő sosem lesz teljesen eloi.
Természetesen, a morlock nők sorsát ő maga is szerette volna elkerülni, így legjobb tudása szerint próbált alkalmazkodni a környezetéhez, vagy épp a húgát utánozni. A kockázat nagy, mivel a törvény nem kegyelmez a neutranőknek, akiket kérdezés nélkül törvényben meghatározva fosztanak meg a gyerekáldástól.
A történet a lányok gyerekkorától meséli el felnőtt korukig az életüket, bemutatva a különbségeket Vanna szemszögén keresztül. Mesél a legelső vizsgálatról, ahol bekategorizálják őket, a taníttatásukról, a párosodási piacra való lépésről és a felnőtt, házas élet mindenapjairól, hogyan élnek a nők.
A társadalom szigorú szabályzatai kifejezetten a nőkre irányulnak, vagy a férfiaknak javaslatképp, hogyan neveljék ki a Feminövek következő generációit. Dmitrij Beljajev kísérleteire alapozva hozták létre a domesztikációra hasonlító szabályokat, aminek célja, hogy tökéletesen engedelmes és benevelt, együttműködő nőkkel vegyék magukkal körbe.
Ezt természetesen a roncsállamok (egykori országok, akik a hatalom szerint tönkretették a környezetük, káros szenvedélyekkel, rákkeltő dolgokkal magukat körbevéve engedik meg a nők egyenlőségét és emancipációját, amit a bukás gyökereként tartanak számon) negatív propagandája mellett teszik, bizonyítva, hogy ők jó úton járnak.
"Az euszisztokrata társadalomban a közigazgatás legfontosabb feladata az állampolgárok teljes körű jóllétének és egészségének elősegítése.”
A felhímek, avagy azon férfiak, akiknek előjoguk utódot nemzeni, a saját kényelmükre és kedvükre hoztak szabályokat, és külön leírást készítettek a feminövek betanításáról, engedelmességre neveléséről. A nőkre mért jutalmazási és büntetési rendszer könnyen alkalmazhatóvá vált a juvenilizáció és a pedomorfizmus folyamatainak lezajlása közben.
Az eddig csak állatokon kísérletezés kiterjedt a női nemre, amiknek célja, hogy a nők bizonyos szellemi szinten ragadjanak, ezzel befolyásolhatóvá tenni őket, és ne tudjanak önálló döntéseket meghozni. A feminövek szófogadása, függése, lojalitása és kötődése ragaszkodást vált ki a felhímekkel szemben, így a befolyásolhatóságuk magassá vált.
Azok a nők, akik jellemükből adódóan nem felelnek meg a nevelési elveknek, a rendszer vezetői kíméletlenül döntöttek a sterilizáció mellett.
Az emancipációt lázadásnak tekinti az euszisztokrata társadalom, így igyekeznek radikálisan, teljes elnyomásban tartani a nőket ebben a férfiak uralta világban.
A párosodási piac kialakulása, a nőkre mért büntetés önnön döntéseikért, visszautasítást nem fogadnak el. Hisznek a házasság erejében, hogy a férfiak mentális állapotát csak a párkapcsolat tartja meg. A társadalom számának csökkenését a nők önálló, önző döntéseikre vezetik vissza.
Ezen felül a nemi dimorfizmus is szerepet kap, aminek célja, hogy a nemi különbözőségek erőteljesen látszódjanak. A női olvasók nagy valószínűséggel forgatnák a szemüket, hogy látszódik az egyszerű férfi gondolkodásmód, mivel minden eloi nőt próbálnak hasonlóan egyformára kinevelni. Ugyanúgy nézzenek ki, kötelező a smink, a műköröm és az elegáns öltözködés, ha ez pedig nem elég, a nők eredeti neveiket is meg kell változtatni, és csak a keresztnevük első betűjét tarthatták meg.
Tizenévesen, mielőtt a párosodási piacra engedélyt kapnak a nők, a jámborsági vizsga kérdéseire adható helyes válaszok is azt sugallják, hogy a Felhímek minden kívánságát teljesíteniük kell és az utasításokat nem vonhatják kétségbe. (Nem is tudják, mivel a taníttatásuk a háztartástan, és legfeljebb a bevásárló listák készítésében merül ki, ezeken felül pedig csak őket érintő témákról beszélhettek egymással, mint a szerelem, a házasság és a gyerek vagy az ezekre asszociáló filmek, magazinok.)
Főszereplőnk, Vanna küzd, a folyamatos alkalmazkodásban, igyekszik pénzt szerezni, emiatt is kezd illegális üzletelésbe. Társa és barátja, Jare megbízható szövetségesnek bizonyul, akivel sikerül közösen átvészelni a problémákat. Jare kiemelt szereplővé válik, az ő nézőpontját is megismerhetjük, és az ő döntései előrelendítették a történetet.
Vanna lelki küzdelmei a szabadságáért, és az eltűnt húgáért a függőségénél is erősebb és néha veszélyes játszmákba kerül, hogy elérhesse a célját. Ahogyan a disztópia regényekben, az 1984-ben, vagy A szolgálólány meséjében, a lebukás félelme izgalomban tartja az olvasót, de tanulságképp is szolgál, hogy aki nem mer kockáztatni, az eleve veszt, a folytonos küzdelem a felsőbb hatalommal szemben mutatja be a felépített világ görbe tükrét.
Kérdéses záró véggel zárul a történet, így többféle értelmezéssel fejezhetjük be az olvasását a kötetnek. Erősen feminista elvű olvasók bizonyosan háborogni fognak a kialakított világon, sok hímsoviniszta elem került a történetbe, ami borzongató pillanatokat nyújthat az olvasóknak.
Ettől függetlenül az egykori történelmi eseményekre alapozott, alternatív világképpel rendelkező történetek kedvelőit ez a kötet is élményekkel gazdagíthatja, sőt akár elgondolkodtatja őket, hol tart éppen a világunk.