Van olyan pillanat az életemben, hogy egyszerűen utálom a
vasárnapot.
Vagy mert holnap ismét hétfő és itt van az újabb nyűggel teli hét,
vagy mert a család többi tagja nem hagy pihenni, vagy készülni kell a következő
heti dolgozatokra, vagy épp az elmaradt órai anyagot kell befejezni, vagy épp
tegnap óta sajog a fejem és ma sem akar alábbhagyni, vagy összeveszek a
párommal hülyeségeken, vagy mert megvan vagy mert késik a szokásos, és még
megannyi probléma, amit el lehet képzelni a világon.
Szóval én mindenféle módban utálom a vasárnapot.