
Előre is bocsánat, túl komoly és túl komor hangulat övezett meg ezen bejegyzés írására, mivel most egy teknősnek sincs kedve komolytalanul viselkedni. (Sajnos utóbbi hetekben eléggé harapós kedvükben találtam a teknősökre, és kedves teknősködő olvasóim jól tudják, hogy a harapós teknősöknél csak a koffeinhiányos, kialvatlanságban szenvedő hüllők azok, akik kegyetlenebbek.)