Ismét Oroszországban kalandozom, ahol nem volt egykor sem egyszerű az élet. Pláne nem egy arisztokratának, akit házi őrizetre ítéltek. Egy úri ember mit tud tenni ilyenkor a változó korszellemmel?
Majdnem tíz év után eljutottam az első kötettől a hetedikig, ahol először megismerhettük azt a Cilikét, aki rövid szoknyásként a hosszú szoknyára vágyott, egészen addig, míg már nagymamaként az unokájának próbál segíteni, hogy mihamarabb kilépjen Sárika a bakfiskorszakából.
A békebeli etikett gyöngyszeme, avagy mit érdemes tudni az illemszabályokról? Olyan leírásokról tesz említést a kötet, amik nem csak az akkori korszellemnek az emléke, hanem fennmaradtak a mai korban is íratlan hozadékként.
Az Ármány és kézfogó nem csak a legnagyobb terjedelmű része az Ambrózy báró esetei krimisorozatnak, hanem a legtöbb információval is rendelkezik, mivel a trilógia zárókötetének is mondhatjuk, miközben felvezeti a következő három rész tartalmát.
Először és utoljára talán akkor készítettem el egy hasonló bejegyzést, mikor még az iskolapadot koptattam, így látszólag ideje van egy frissítésnek, mivel az elmúlt három évben szerintem megváltoztattam a táskámban lévő dolgok tartalmát. Sőt, konkrét tartalmat nem is készítettem, pontosan akkoriban miket vittem magammal minden nap.
Gyorsan eltelt a hétvége, a Valentin nap, aminek a kapcsán tényleg elmondhatom, tartalmas programon vettem részt, ráadásul nem egyedül…
Mielőtt valaki félreértené, este táncpróba volt ugyanúgy, ergo nem jutottam odáig, hogy aznap kitegyem ezt a bejegyzést.
Régen olvastam a Cilike sorozatból, ami mindig is lélekvidító történeteket foglalt magába, bizonyítva, hogy a régies bakfiskorszak megnevezés eléggé találó a fiatal leányzók életét tekintve.
Egy kicsit romantikusabb kötet fele húzott megint a szívem és amint megláttam a könyvtárban, tudtam, hogy ebbe bele kell fognom. Csalódtam volna? Dehogy, sőt, reménykedem, hogy mihamarabb kapunk folytatást.
Kicsit összekapkodva a maradék gondolatom, kétheti eseményt szedtem össze, miközben folyton az foglalkoztatott, hogy miért ne lehetne minden kicsit jobb?
Persze, ebben az idilli állapotban is beüthet a krach, de erre nagy levegőt véve csak a kedvenc könyvsorozatomból Agáta mama idézetét tudom mantraként rebegni: Tartás és fegyelmezettség…