Telnek a hetek, a hónapok… és kész vagyok teljesen a sok kiakasztó hozzászólásoktól. Mielőtt a fejemet verem a falba, úgy döntöttem, hogy adni szeretnék egy kis segítséget, és ezek után nekem senki ne jöjjön azzal, hogy senki meg nem mondta neki, hogyan is lehet kezelhetően és egyszerűen alkalmazni az oktatáshoz szükséges programokat.
Elég csapongó gondolatok telítettek meg az elmúlt négy hónapban, miközben volt egy téma, amit nem veséztem ki, mert félúton elakadt a kivitelezése. Viszont ez engem kicsit állított meg, helyette sok, eltérő dolog kezdett el foglalkoztatni.
A negyedik részét a sorozatnak a harmadik elolvasása után gondolkodás nélkül folytattam.
Mikor várok valamilyen pozitív visszacsatolásra, valami változásra, de valamiért nem jön el… végül nyugodt szívvel elengedem ezeket az elvárásaim, és inkább arra koncentrálok, ami igazán leköt. Ilyen olvasási élmény volt számomra az Egyesítve sorozat második része.
Mikor befejeztem a regényt, nagyon sajnáltam, hogy hamarabb nem folytattam ezt a sorozatot. Viszont most egy héten belül kézbe vettem a harmadik és a negyedik részét, így lássuk, milyen meglepetéseket tartogat az olvasóknak.
(eszetlen szerelem)
Mikor kikapcsolódásra kerestem könyvet… és találtam, nem is akármilyet!
Gyerekkönyvet még úgy sem pipáltam On Sai tollából… Míg Schwester belemerült a Vágymágusok történetébe, addig én az egyetlen elmaradt kötetet megvéve fogtam bele Varga Bea legfrissebben kiadott munkásságába.
Amilyen izgalommal vártam, hogy belefogjak egy olyan kötetbe, amit egy éve vettem a könyvfesztiválon, ezzel is megismerjek egy számomra újabb magyar szerzőt, felmerültek kétségek az olvasást követően, hogy mit jelent az, ha valaki magánkiadásban szeretné kiadni a könyveit.
A hangulatingadozás garantáltsága sok mindenre visszavezethető, a mondatok csapongása pedig indokolatlan, hiszen, megfogadtam…
Szokatlan szituációkba keveredhetünk, mint olvasók, pedig a Böszörményi köteteket bújók úgy vélhetik, őket már nem érheti meglepetés.
Nagyon vártam? Még szép, így nagyon izgatottan álltam neki az utolsó rész olvasásának.
A tegnap lefirkantott beszámolóm után jöttem rá, hogy bizony még akartam írni, nem is keveset. Mert bizony nem csak morgolódásból, értetlenkedésből állnak a napjaim, vagy csak figyelem a fejleményeket. Rossz vicc, igen, a legtöbb esetben én is ignorálom, és otthon nyugiban pihenek vagy alszom. Ezen felül, mi mindenre vesz rá a lélek, ha többet tartózkodom otthon a megszokottól?
Csak
nekem totál abszurd, hogy amint eljutottam a századik kávészünetig, tényleg
megváltozott minden? De aki a következő világháborúra készült lelkileg, az most
nyugisan hátra dőlhet, remélhetőleg otthon, és apróságokon sem tudja felhúzni
magát. Bezzeg Schildkröte…
A hónap viszontagságai mondhatni mindenre kiterjednek. Mivel sok kötet összegyűlt, így párat megmutatnék, mi várakozik most a polcomon olvasásra.