Fülszöveg:
Wak Lukács, a történet
előadója, árvaként nevelkedik, majd a szeminárium elvégzése után fényes egyházi
pályát jósolnak neki – és ő is magának. Végül egy gróf fiainak lesz nevelő
házitanítója, s velük beutazza Európát. Ám egy régiségboltban vásárolt,
apokrifnak tartott irat körüli huzavona az állásába kerül, s vidékre megy
segédlelkésznek. De itt, az „eltemetődés” helyett új távlatok nyílnak meg
előtte: Bibit, az árva kislányt tanítja, s hivatalából eredő feladatai mellett
részt vesz a közéletben is. Azonban az első világégés mindent megváltoztat… A
cselekmény látszólag egyenes vonalát Wak Lukács vívódásai teszik
kacskaringóssá: a földön keresse-e boldogságát, vagy törődjön bele – ha van
ilyen – egy felsőbb akarat parancsába?
Az egri remete utolsó
műve igazi kuriózum. A páratlanul őszinte és izgalmas (élet)regény hosszú
évtizedek után jelenik meg újra.
***
Egy papnövendék, később „lelkész”
memoárjáról szól a regény, amiben találkozott egy kislánnyal, aki az évek során
a szeme előtt cseperedett fel. A történet feleleveníti a második világháború
viszontagságait, egy vidéki kis falucska szemszögéből tekintve. Utána a
szocialista időszak bemutatására is sor kerül, aminek homályai több kérdést is
felvethet az olvasóban, ösztökélve minket arra, hogy jobban érdeklődjünk a
negyvenes évek társadalmi élete iránt.
Központi szereplőnk Bibi, aki felnőve, a háború kellős közepén sok traumával szembesül: nevelőapja, gyámja halála, kéretlen kérők, hozományvadászok igyekeznek közelebb férkőzni hozzá, miközben próbál egymaga dönteni az életéről, miután belépett a felnőtt korba.
Ki nem mondható érzelmek lakoznak a kötetben, mivel keresztény paphoz tekintve nem részesülhet, meg kell tagadnia a szerelem érzetét. Pont emiatt kell tartózkodónak lennie Lukácsnak, miközben a háború képes akár szabályokat is feldönteni, ha az érzelmekről van szó.
Szép, tiszta világú, mély hatású
történet. Lelkileg megérintő, empatikusan állhatunk Bibi mellett. Festői képekkel tarkított, tájleírásokat tartalmaz romantikus
stílusban, így elsőre nem is tűnt számomra huszadik századi, háborús történethez. Kicsit olyan, mint egy letűnt korszakban lenni.
A függővéges, románc szerű befejezése pedig elgondolkodtathatja az olvasót, mivel nem egyértelmű, mi is várható a nem létező folyatásban. Kicsit szerettem volna többet tudni, mi történhetett még Bibivel, de mivel a főszereplőnk memoárja befejezettnek tekinthető, így kicsit keserű befejezéssel kell számolni.