Érdemes
felfigyelni a Sarah MacLean rajongóknak a magyarul frissen megjelent kötetére,
mivel nem csak önmagában kapunk egy új sorozat indítórészét ezzel a könyvvel,
hanem A csábítás kilenc szabálya trilógia
folytatásával találhatjuk szembe magunkat.
Fülszöveg:
Egy
hozományvadász bármire hajlandó, ha el akar érni valamit…
Tíz éve már, hogy Bourne márki a rangján
kívül mindenét elveszítette. A rideg és könyörtelen férfi időközben London
legelőkelőbb szerencsejáték-barlangjának társtulajdonosa lett, és bármire
hajlandó, hogy visszaszerezze örökségét – még arra is, hogy feleségül vegye a
feddhetetlen és karót nyelt Lady Penelope Marburyt.
A lady azonban felbontott jegyessége és az
alkalmatlan kérőkben bővelkedő, hosszú évek után nem elégszik meg egy unalmas,
kényelmes házassággal. Még szerencse, hogy újdonsült férje, a londoni alvilág
hercege dúskál a hölgy számára eddig ismeretlen élvezetekben.
Bourne márki azonban megfogadja, hogy
távol tartja feleségét a szerencsejáték bűnös világától – ami nehéz feladatnak
bizonyul, ugyanis a lady pontosan tisztában van a saját vágyaival, amelyekért
bármit hajlandó feláldozni… akár a szívét is.
***
Penelope
neve azonnal eszembe jutott, hogy már olvastam valahol, mikor belefogtam a
kötetbe, de később esett le, hogy a Tizenegy
botrány egy herceg meghódításához című kötet nyolc évvel későbbi
eseményeibe csöppenünk benne, ahol a főszereplő nőnk mellékszereplőként,
Leighton herceg menyasszonyaként volt jelen, és aki csendesen meghúzódott az
eseményekben.
Ha
kell egy kis emlékeztető, az alábbi linken olvashatóak a főbb tudnivalók:
Most
viszont újabb kalandba hív minket a szerzőnő és újabb négy részes sorozatba
invitálja az olvasókat, amiről már az első oldalon szembesülhetünk. (Meg aki
utánanéz angolul a sorozatnak, az már azt is tudhatja, melyik párosok bukkannak
fel a további részekbe… aminek esetében javaslom, hogy folytassa a kiadó a
sorozat fordítását, mert a következő kötetet már izgatottan várom.)
Nos,
nem a megszokott párossal állunk szembe, sőt a kötet végére
megkérdőjelezhetjük, valójában ki is a domináns fél. Penelope úgy nőtt fel a
férfiak és a családja árnyékában, hogy mindenben engedelmesen azt teszi, amit
elvár tőle a környezet, de az akkori érdekházasságok mellett ő is többre
vágyik. Kicsit előbújik a történetben az írónő feminista aktivizmusa és ezáltal
egy határozott karaktert kapunk a főszerelő nő személyében.
Másik
főszereplőnk, Bourne a történet végére szerintem túlzóan is érzelmessé válik
férfi létére, pedig a kötet elején megesküdtem volna, hogy egy újabb érdekes
könyves pasival kerülünk szembe. Az írónő nem leplezte egyik szereplő érzelmét
sem egymással szemben, az olvasók előtt nyílt kártyákkal játszanak, de Bourne
gondolatai hagynak kivetnivalót, szemben áll a megszokott zárkózott, kicsit sem
érzelmes pasikkal szemben. Ezzel viszont nem biztos, hogy minden olvasót
megragadna a személyisége.
A
szerencsejáték sem maradhat ki a történetből, az izgalommal teli regényből,
miközben a megszokott erotikus jellegű történetet kaphatjuk, arcpirító
stílusban, amilyet az írónő előző trilógiájában olvashattunk.
A
kötet lezárásával semmi kivetnivaló sincs, meglepően nem a főszereplőkről
olvashatunk az epilógusban, hanem felvezetője a sorozat következő kötetének.
Kifejezetten
vicces párbeszédek olvashatóak, szórakoztató helyzetekbe kerülnek a
szereplőink, így eltekintve a fordított viselkedésről a páros között, egy
egészen jó regényt kaptunk.