Kicsit kusza lehet, több hetet összefoglalva írok a
dolgokról, mik is történtek az év első heteiben. Ezért dátumoztam is
segítségül.
Az év legelső hétvégi munkanapja pipa, és egyedüli
legnagyobb aggályom az volt, hogy ne aludjak el. (sőt, fél órával hamarabb már éledeztem
és észnél voltam, hogy a telefonra egyből keljek)
Ahogyan St22lacika mondta a legutóbbi videójában, a lényeg, hogy tudj adni valamit.
Kicsit fáradtan, de a délután (01.12.) Bakos R. Laura
könyvéből összeírtam végre az olvasási beszámolóm, mert mára volt megadva a magamnak
adott határidő. (nem vicc, adok magamnak határidőket, különben minden bejegyzés
heteket is "át"csúszhat, mint a lusta diák félévkor kettes jeggyel az általa
utált tantárgyból)
Egy héttel később rám is írt, hogy a nevet csak
összetévesztettem és szegény Adrián le lett Árminozva. (hopp, egy kicsit talán
még bennem maradt a Hervadhatatlan Árminja)
Előző nap, szombat és egyetlen szabadnap lévén (01.11.)
olvastam egész nap. Ehhez asszisztáltak a macskák, akik vagy nyüzsögtek és
nyávogtak, vagy aludtak. A lényeg, On Sai Vágymágusok első kötetét
befejeztem, olvastam Szécsi Noémi Lányok és asszonyok
aranykönyvét, és végül türelmetlenül elkezdtem Kendall Ryan Szeress és hazudj kötetét, amit este be is fejeztem.
Vicc, hogy a történet végén esett le, hogy ismét sorozattal állok szembe.
A héten négy könyvet fejeztem be és kettőt elkezdtem, amiket
a jövő héten fejezek be.
Annyira látok előre, hogy ebben a hónapban nem tervezek
sorozatot nézni, animéket sem nézegettem a tervezett listámból Animeaddicts-on.
Illetve amit szintén látok egyre jobban, hogy gyakrabban lesz foglalt a
hétvégém, így ez az első hónap egyfajta belerázódás lenne az évbe, hogy minél
több idő legyen mindenre.
Aminek ma (azt hiszem ez 01.12-én történt) kifejezetten
boldog voltam, hogy a fanfiction írásokat megemlítették, így bekerültem a moly
Merítés magazin decemberi hónapjának bűnügyi rovatába.
Egy hét gyorsan
eltelt közben, látom, lassan havi összegző lesz ebből a bejegyzésből.
Mivel elég rövid történetről van szó, ráadásul kiegészítő
kötetről, így csak molyos értékelést írtam róla.
Elisabeth Forest:
Holtig tanult boldogság
01.05. Megrendeltem az EzoPara trilógiát és a Monyákos
Tuba második részét. Azóta is csapok a kezemre minden nap, mert a
kívánságlistám csalogat, hogy szerezzem be a jobbnál jobb könyveket, de tudom,
hogy el vagyok havazva, hely sincs, és áprilisra kell tartalékolni, mivel
nagyon jó könyvek várhatóak a könyvfesztiválra.
01.09. Lefagyott az alig négy hónapja használt telefon. Lehet,
hogy tényleg telefonfüggő lettem. Szerencsére egy reset elég volt az
újraélesztéshez. Illetve emiatt kipróbáltam a Samsung supportját, kellemesen
csalódtam bennük, segítőkészek voltak.
01.10. Táncbemutatót túléltük, különösebb beszámolót nem
tudok róla írni. Illetve kellene új tánccipő, mert már a bemelegítéseknél kezd
mindig leesni a lábamról.
A második héten
igyekeztem tartani az olvasási tervet, így a könyvbeszámolók a harmadik hét
végére kerültek csak sorra. Persze, most is egyszerre olvasok négy könyvet, és
erre…
01.18. Az Ármány és kézfogó több kérdést is
felvetett, így szükségesnek érzem újra olvasni legalább ezt a kötetet. Szóval a
jövő héten sem lesz egy perc nyugtom. De haladok a tervek szerint a
bejegyzésekhez köthető könyvekkel.
Gárdonyi Géza Bibi című könyvnek az értékelője még várat
magára, jövő héten nekifogok, mert közös olvasás miatt nem egyezkedtem, hogyan
fog kialakulni a könyvről szóló közös élménybeszámoló.
Szerintem most legyen elég ennyi firkálás, jelenleg
leginkább hétvégén fogok jelentkezni, ha van valami érdekesség vagy megmondani
való, mindenkinek elegendő olvasást, pihenést és kitartást a sulihoz, munkához,
vizsgákhoz, meg úgy az élethez.
Mivel ma kicsit írogatós kedvem van és még a gépelés is
pörög.
Tegnap a három bejegyzés után nem akart menni, így félbe is hagytam Kendall
Ryan könyveinek boncolgatását, de ezt is ma megoldottam szerencsére.
Így még
írogatok egy kis Savarelly ügyeket, vagy csak javítgatok, mert holnaptól egy
újabb kihívást igyekszem bevezetni, mégpedig, hogy minden nap legalább 20
mondatot írok bármiről.
Mindezt azért, mert úgy érzem, elharapódzott az írási
kedvem, de nem hagyhatom ellustulni az agyam.
Kíváncsi leszek, hogy ha annak
idején a naplóírásban is tudtam rendszerességet tartani, akkor miért ne tudnék
minden nap írni olyan mondatokat, megjegyzéseket, vagy bármit, amit azután csak
be kell illesztenem a blogbejegyzésekbe? Még talán időt is spórolhatok vele,
mert nem kell minden bejegyzést a nulláról kezdeni.
Írok
majd róla, ha sikerül valamire jutnom ezzel kapcsolatban.