Mikor azt hinné az ember lánya, hogy huszonévesen nem fog fiúk után futkorászni, bizony kezembe akadt pár könyv, ahol a szereplőink olyan intenzitással, dinamikával és lendülettel fedezik fel a világuk és élik az életük, mintha egy Ghibli studiós animét vetítenének a szemem elé.
Mikor a szülők és a felnőttek azt hiszik, hogy a gyerekek csakis a gép előtt poshadnak és a lábukat lógatják unalmukban, itt szembe találhatja az olvasó magát egy tucat aktív tizenévessel, akik helyében nem tudnám mondani, hogy unatkoznának.
Annyi biztos, a szereplők édesanyja nem lennék, mert ahogyan ezek szétszéledve futkorásznak még a bérházukon belül is... Az egyik az időben kering, a másik a padláson lébecol, a harmadik leugrik a pincébe, hogy aztán réveteg álmodozással fesztiválon mássza meg élete lépcsőit... Ki mondta, hogy a tizenéves fiúk lusták és csak a gép előtt lógatják a lábuk?
Lássuk is a könyveket kicsit részletesebben, amik természetesen nem csak fiúknak szól.
Valószínű, nem csak Mili írogat titokban a báróról, előfordulhat azon eset is, hogy Richárd is már rég feltérképezte a nyomozósegédjét és hű társát.
Azt hiszed, hogy veled nem történhet meg? Nagyot tévedtél.
Nagyon megkéstem, remélve, hogy lesz több anime is, amiről beszámolhatok, de jöjjön is egy animesosozat, illetve egy moovie, amik megnézésre kerültek.
Talán tényleg létezik
Mili titkos naplójának egyik szegmensében pár oldal, ami leírja minden
tulajdonságát a mi morc és lehetetlen bárónknak?
Pont elég régen írtam arról, hogy milyen háztartási dolgok vannak, amik jó szolgálatot tehetnek azoknak, akik sminkelik magukat.
Mikor azt hinné az ember lánya, hogy huszonévesen nem fog fiúk után futkorászni, bizony kezembe akadt pár könyv, ahol a szereplőink olyan intenzitással, dinamikával és lendülettel fedezik fel a világuk és élik az életük, mintha egy Ghibli studiós animét vetítenének a szemem elé.
Már a gépen tucatnyi kép várja a sorsát, hogy felkerüljenek, el jött végre az ő idejük is. Kicsit megkésve, az utóbbi 3-4 hónap cuccait szedtem most össze, de fogjuk rá, hogy annál nagyobb szeretettel.
Senki meg ne kérdezze, miért kezdek mindig hétvégével. (Pedig a mindig kifejezés alatt a múltkori esetet tudom csak felsorolni.)
El sem hiszem, hogy ezt megéltem… Minek is koptassam feleslegesen a billentyűzetem, ha valami eszembe jut a készítés közben, majd ide linkelek egy kávészüneti posztot, aztán ha valakit érdekel, ott keresse a hiányzó felvezetőm. Teccik érteni naccsága?
