Úgy alles zusammen csak Neked.
Hogy miért jó ha vagy? Miért írok késve? Miért rajzoltam csak egy metrikus csavar anyát erre a napra, mint egy gépészmérnök, csakhogy túlessen a nehezén amíg mások ömledezve dicsérik az anyukájuk?
Igen, anya csak egy van, volt és lesz. Lehet, hogy szívtelen vagyok, mert nem adok semmit, ígértem, hogy ezen a héten kérés és vita nélkül elmosogatok. Nem szokásom adni, más általánosban is nyűgnek éreztem ezt magamon. Miért?
Olyan érzésem van ezzel a nappal kapcsolatban, mint a Valentin nappal: miért csak azon az egy napon adjam a szeretteim tudtára, hogy mit érzek irántuk, mikor van még ezen elül jó 364 nap, hogy bizonyítsak. Nem érzem szükségét, hogy bizonyítsak, mert ettől nem leszek elismertebb.
Fontosabb nekem az a pár perc napi beszélgetés, vagy cseverészés, mikor elmegyünk bevásárolni. Jó, hogy van akihez fordulhatsz, ha kicsit egyedül és lehangolva érzed magad. Jó, mikor van, aki szembesít a hibáiddal, hogy tehetsz ellene és hogy válj jobbá, okosabbá és emberré.
Nem vagyok nagy ajándékozós, ezt tudják rólam, elnézik. Nekem már az is öröm, ha nevetni látom azokat, akikkel jól érzem magam, akikkel körbe vagyok véve.
Szerintem senki nem született úgy, hogy ő akar létezni. De tényleg nem. Igen, csak is ő volt az, aki eldöntötte, hogy márpedig neki te kelessz, minden bajoddal és nyűgöddel együtt. Lehet, hogy sok mindent megtanított, mégis ami most eszembe jut az-az egy dolog:
Mindig légy nyitott és kíváncsi e világra.
Végül mielőtt elkezdek zsebkendőt megragadva az elzárt érzéseimmel együtt bőgőversenyt rendezni, zárásul csak egy köszönetet szeretnék mondani.