Múltidő 13. fejezet: Ha harang kondul és könny csordul, kérlek, nevettess meg egy életre!

Az esküvő előtti estén Elle és Greta kíséretében átmentem Feliciahoz, hogy vele töltsük az utolsó egyedüli estélyét. Kicsi, szerény szobájába összezsúfolódtunk, izgalmakkal teli érzelmekkel.

Felicia szemében az aggodalmat lehetett látni. Annyit tudtunk meg tőle, hogy az esküvő után Amerikába utaznak.

Múltidő 12. fejezet: A farkasok tényleg egy életre választanak társat?

A szülők ezután nyugodtabb szívvel távoztak, mi pedig tanácstalanságba süllyedve indultunk vacsorázni, hiába voltak ott az utazási élmények, hiába szerettünk együtt lenni, nem akartuk, hogy mások döntsenek helyettünk. Szökés vagy menekülés gondolata teljesen kizárt volt, hiszem sehova nem mehettünk. A cél még messze volt ráadásul, a keresett titkokat és magát a múltképet sehol nem leltük még meg.

Múltidő 11. fejezet: Nem mondhatsz nemet

Visszatértünk a hűvös, esős Angliába, ahol már szinte tárt karokkal vártak bennünket. Még ki sem szálltam a kocsiból, Greta már rohant felém ezer wattos mosollyal.

Múltidő 10. fejezet: Van titka a cseresznyevirágzásnak?

Idénre is meleg nyarat ígértek, így éppen nem folyt a víz a hátunkról, miközben utaztunk Japán szívébe. Sajnos a cseresznyevirágzást délen már elkéstük, bár ezen felül is van pár csoda ezen a zsúfolt kicsi szigeten. Ma egy igazán korhű, huszadik századi könnyed nyári ruhát viseltem, a hajam az enyhe szél miatt, praktikussági okból kontyba fogva. Ebben az öltözésben könnyebben asszimilálódtunk, így jobban és felszabadultabban éreztük magunkat.

Múltidő 9. fejezet: Édesem örökre

Megmagyarázni sem tudom, hogy pár nap sem telt el és magán a kontinensen állok a kicsit másabb éghajlaton, közép-európában és magával Valrux személyével.

Hatalmas erdő, ami nincs hiányában a hatalmas fáktól, bár ez kit érdekel?

Múltidő 8. fejezet: Elmenni a világ végére is

A vizsgáztató maga a főmama volt. Megjelenése tekintélyt, sugárzott, miközben izgulva vártuk a számonkérést. Először pár egyszerű kérdésre kellett mindenkinek válaszolni, amit könnyedén teljesítettünk, mert Valrux a múltkép idézés elméleti dolgait megtanította nekünk. Az elmélethez segítségül volt egy kódex, ami az idézők fontos szabályait ismerteti.

Múltidő 7. fejezet: Ha te vagy a hercegem, miért titkolod?

Ha érteném a helyzetet, talán máshogy viszonyultam volna Valruxhoz. Talán a jövőmhöz is. Nem hiába mondják, hogy a múlt elhagyása nélkül nem tudunk a jövő fele fordulni. Körülnézve a szobámban elég elgondolkodtató számomra, hogy mi van azokkal az emberekkel, akik célja a múlt kutatása.

Múltidő 6. fejezet: Van-e jóság a lelkedben?

Reggel csak a halk szuszogásra ébredtem fel, a fejem hasogatott, még van pár folt a tegnap estéből. Egyszer csak hallok valami apró zizegést, egy könyv becsukódását. A sarokba tekintek a hang irányába, ahol Elle szinte rezzenéstelenül nézi az alvásom. Nem tudom, melyikünk van nagyobb zavarban:

Múltidő 5. fejezet: Az estély rejtelmei

A távolban levő foltokból ítélve sok emberre számít az ember, de csak az a két jármű volt, amik sejtésem szerint a múltkép idézőket szállította.

Múltidő 4. fejezet: Kit is szeretnél magad mellé?

Pár nap volt már csak az estélyig, mindenki csak a díszletekkel, ruhákkal és a csillogó eleganciával foglalta el magát. Nekem ezen felül szorgalmasan készülni kellett a vizsgára, amit a nem egyszerű kategóriába soroltam volna.

Múltidő 3. fejezet: Az igazi nevem

Ma reggel könnyebb volt kirángatni az ágyból Ellenek, gyorsan elkészültünk a reggelire, közben nagy tervekkel előrelátva indultam neki az ajtónak és a mai napnak. A folyosóra érve láthattam a már eléggé fennálló napot és meleg érzéssel töltött el ez a meleg napos őszi nap.

Múltidő 2. fejezet: Belecsöppenni egy váratlan fordulatba

A reggel maga volt a kínzás. Elle próbált kihúzni az ágyból még az esős idő ellenére is.
Levánszorogni a reggelihez szintén nem tartozott a könnyű feladatok közé. Leülve megláttam a tipikus Brit reggelit bacon, tojás és pirítós személyében gondolkozás nélkül rávetettem magam. Ennek csak az a problémája volt, hogy nem mértem fel a környezetemet. Felnéztem két falat között és ekkor észreveszem a szürke szempárt, aki nagy érdeklődéssel és kíváncsisággal figyeli a habzsolásom. Félrenyeltem. Ő észbe kapott és egyből egy teát kínált nekem, amit el is vettem. Mikor jobban lettem, láttam rajta, hogy ismét egyenletesen lélegzik és megnyugodott.

Múltidő 1. fejezet: A mese közepébe, mikor még el sem kezdődött

Ha úgy kezdődne a történet, hogy én teljesen hétköznapi életet éltem eddig is, akkor hazudnék. Vannak, akik különleges tulajdonságokkal bírnak, de csak akkor veszik észre ezt, ha már benne vannak a történet kellős közepében.