2018. december 9.

Dédimamám történetei - saját elmeséléssel

Két rövidke történetet hozok, amiket hat-nyolc éve hallottam attól a felmenőmtől, akinél nem csak, hogy sokat tartózkodtam, hanem a családom között is olyan családtag volt számomra, aki mindenkinél fontosabb volt.
Sajnos, két éve már nincs velünk, így nem is tudta meg, hogy kinőttem a bakfisos naplóírós korszakom és másik papírlapokra vetem gondolataim.


A második világháború bizony nem volt még egy kis falvacska tanyavilágában sem elhanyagolható szempont. Érdekes történetek keltek szárnyra, míg máshol sokan azt állították, hogy a hazánkat megszálló német csapatok jók voltak és az oroszok voltak barbárok, addig dédmamám elmesélése szerint ellenkező eseteket tapasztaltak a falu lakói: a németek erőszakoskodása után az oroszok legfeljebb csak az éhségük által voltak morc hangulatban.
Megszokott nap lehetett, mikor pár orosz baka felbukkant a tanyán, kezükben két pulykával. A ház népe értetlenül nézte őket, nem tudva, honnan szereztek pulykát. Az egyik katona a nőkre parancsolva eléjük dobta a szárnyasokat, rájuk pirítva, hogy kopasszák meg. Mikor nagy nehezen megértették, hogy mit szeretnének az oroszok, fel is tették a vizet forralni, de a katonáknak sietős volt, ami csak akkor nyert értelmet, mikor a nők még a pulykák tollfosztásával sem végeztek, az oroszok rohanva távoztak. Természetesen a családfő karórájával.

***

Valahogy elképzeli az ember lánya, hogy régen mennyivel másabb élet volt. Ez a házasságra is hasonlóan vonatkozott. Dédmama nem akármilyen férjet fogott, a szeretet, amit iránta érzett pedig erős lehetett, mert már attól is képes volt meghatódni, ha találkozásaink alkalmával megfogta a kezeim és ránézett a hosszú ujjaimra, ami elmondása szerint hasonlít a dédapám kezére. Kamaszként szerettem hallgatni pár történetet, arról, hogyan találkoztak először, mennyit beszélgettek, sokszor hazakísérte és panaszra nem volt oka.
Persze, ahogyan nőttem, úgy változtak a mesék, és egyszer mondta dédi, bizony a házas élet nem egyszerű. Ő is egyszer összeveszett a férjével, úgy, hogy sírva rohant haza az édesanyjához, hogy nem hajlandó együtt élni azzal a férfival, akit hiába szeretett, mégis végigsértette. Az édesanyja komolyan szembenézett vele.
– Sírd ki magad, aztán szépen visszamész hozzá és közlöd vele, hogy soha többet ne beszéljen így veled. Béküljetek ki és beszéljétek meg. Azután pedig éljetek tovább békességben.
Dédi így is tett… Valamit mégis csak tudott ükanyám.

[ Kép: pinterest]