Karácsonyi tébolyulj meg nász nélkül hétvégi kávészünet #76/2. rész

Az előzményes kávészünetes csevegés itt olvasható:
Karácsonyi tébolyulj meg nász nélkül hétvégi kávészünet #76/1. rész

Az előző rész folytatásának margójára…

Két új vállalható profilkép másfél óra alatt pipa. A legyezős iszonyatosan könnyű volt, de a könyvespolc igazán kifogott rajtam. Aztán este fél 10 után már törtem a fejem, hogy a vakolatot hogyan fogom levarázsolni a képemről… Megérte a részemről.

Ezen felül a Savarelly családos, igyekezvén giccsmentes bejegyzését elkezdtem, de valahogy egész este össze-vissza járt a gondolatom, mindent csináltam egyszerre. Pedig, utálom a multitascing feladatkezelést. (Ez az, amikor több feladatot végzel egyszerre. Agysejt gyilkoló.)

Aztán a kuzinom közben rám írt, hogy valami meglepi lesz a megszokott szentesti találkozón, ami számunkra szent és sérthetetlen és mindig meg kell ülni. Szóval, valami meglepi, ráadásul alkoholos, és szerinte tetszeni fog nekem. Kuzinból ítélve nem szokása a levegőbe beszélni, és ha ő azt írja, nekem be fog jönni, akkor az úgy is lesz. Szóval parancsra készíteni kell elő a májam, és az is biztos, nem Ambrózy bárót fogja a fájuk alá parancsolni. (bár szerintem benne is van elég alkohol…)

December 23. vasárnap

Sokáig fenn maradtam, mert meg akartam nézni Bogolette csatornájának előző napi Youtube live videóját. Be is fejeztem fél kettőkor.

Éjjel olvasás kapcsán még mindig Jo Nesbø Police van terítéken, amivel előzően a Denevéremberrel valahogy nem tudok gyorsan haladni. Közben a Lúzer rádió, Budapest! II. bepótlásán ügyködök, de rá kellett tegnap jönnöm, írnom kellene még egy könyvsorozat összehasonlító bejegyzést a Böszörményi kötetek kapcsán, mivel találtam még egy felfedezést. (azért mindent én sem locsogok ki kedves nemolvasóim…)

Este tényleg Lúzert olvastam, ami kettős hangvételű a magam módján. Amúgy szórakoztató, de aki a függöny mögé akar látni… nem egy leányálom. Teljesen valóságtartalmú. De úgyis szeretnék írni róla külön, így nem lövöm le a poént, vagy a hozzá köthető érzelmeim.

Tényleg képes vagyok kaméleonként változni, itt locsogok, mint Mark, de mikor megmostam reggel az arcom, egy fekete Monyóval találtam magam szemben a tükörbe nézve. A fekete pólóm, a levakarhatatlan tus a szememen ismét új, de régi ismerős arculatom köszönt vissza. Pedig nem is fekete a hajam… nem is sötét… – a fényképező meg egy kis… ami egy hat napja mosott sötétszőke hajat nem tud hűen mesterséges fényben visszaadni. Innen is tudom, ha valaki sötétnek látja a hajam (nem a fejemben levő gondolatokat, azok mindig sötétek…), akkor itt az ideje hajat mosni. Mára amúgy is szépségnapot terveztem be.

Délután 3/4 2 körül keltem, kettőig gyors átnéztem a hírfolyamot, meg a Könyvespolc Magazin megjelent részeit osztottam meg. Ide illene valami marketing bullshit, szóval olvassátok, mert nem azért kotorászom az internet bugyrait magyar könyvekért, mert nem lenne jobb dolgom.
Illetve ennek az évnek a tanulsága: nem minden rossz, ami magyar. Sőt, tízből egy volt negatív a részemről, annak is csak a vége… de ebből is tanultam, hogy politikai megítélésünk és gondolkodásmódunk ne hangoztassuk íróként. Vagy ha tényleg ez szükséges, maradjunk a burkolt cinizmusba átcsomagolt verziónál. Hofi meg utánozhatatlan, szóval ezzel meg se próbálkozzanak.
Nos, az egész hetes böjtölés után váratlanul a sok sütemény között felleltem bolognai spagettit és frankfurti levest is a mai nap, a konyhában. (Jó, ezekben is van még hús, de már haladunk a „normális kaja” kifejezés felé a pörölt, paprikás és disznóvágási disznóságok után, amiket nem, hogy nem eszek meg, rájuk sem nézek. – még mindig nem vagyok vegetáriánus, évente kétszer nekem is jól esik bevágni a frissen sült hurkát. Meg a tejfölös tarja… a halacskákról nem is beszélve.)

Ma nem lehetett olyan hideg kinn, mivel a kutya egy hét után ismét az udvaron bóklászott, de biztos unta magát, mert a galambok két hete bizony nem kerültek elő. (a szárnyasoknak ezek szerint nincs elég meleg)

Elmúlt este fél hét, a hajmosás pipa, egy agyagos maszk is került arra a nagy arcomra… aztán ideje körmöt festeni. A maszkhoz nem sok türelmem volt, így hamar le is került rólam. A frissen mosott haj után ez elég abszurd ötletnek hatott, de legalább tiszta érzetet kölcsönzött a maszk az arcomnak.

Közben húgom megtudta, hogy napi blogot készítek, így valahogy a szoba kirobbanthatatlan eleme lett.

Negyed kilenc múlt, fáradtan, de készen áll a körmöm is. Mivel elsősorban fekete felsőt terveztem felvenni a holnapi vacsorára, így maradtam a fekete körmöknél, illetve ezt fűszereztem meg egy sötétkék homoklakkal. Nem is én lennék, ha pont a fedőlakk száradása közben jött rám a tüsszenthetnék, húgom pedig röhög a szenvedésemen, míg nem fújhatom ki az orrom. Igen, még mindig nem lehetett kirobbantani a szobámból.

De most talán zárnám is a mai napot, folytatom a 91 Days animesorozatot, azután pedig a megszokott olvasás következik… vagy közben még befejezek két másik blogposztot, de szerintem holnap is folytatnám ezt a napi blogot. Majd látom, mit tudok belőle kihozni.