Karácsonyi tébolyulj meg nász nélkül hétvégi kávészünet #76/1. rész

A sütemények támogatója: húgom és anyu.
Innen is köszönöm. :)

Mivel közkívánatra kell a karácsonyi bejegyzés, vagy legalább egy poszt, amiben lesz mézes sütis kép, így hajnalok hajnalán alvás előtt már kieszeltem, hogy egy indokolatlanul indokolt kávészünet mégis csak fog készülni. Ha hosszú lesz, így jártak a teknősök és a sültkörték.

Megjegyzés: a felesleges locsogás kizárólag arra vonatkozik, hogy a drága nagyi közölte, hogy szerinte mindent megosztunk magukról az interneten elnevezett pokolban, szóval lássuk, milyen az, ha Schildkröte megmondja… mi mindennel van tele a feje.

December 22. szombat

Még nem aludtam, de olvasás után abszurd marhaságok jutnak eszembe…

Tudjátok, mindig mondogatják, hogy van a Grincs és a Reszkessetek betörők film karácsonykor, de én annyira nem vagyok tévés, hogy ezek az életemből kimaradtak és tényleg soha nem néztem meg őket. Karácsonykor nem is szokásunk tévét nézni, már csak azért sem értettem soha ezt a koncepciót. Kivéve, ha a Charlie és a csokigyár karácsonyi film lenne, mert azt amúgy láttam. (Jó, igen én is Jonny Depp miatt néztem meg…)
Vagy ott van a Disney rajzfilm, ami mindig karácsonykor jut eszembe… A Stockholm szindrómás csaj, aki beleszeret elrablójába, miután az bemutatta neki a könyvespolcát. Aztán énekelgetnek, dalolnak és keringőznek, miközben eszelősen félnek egy búrába tett rózsától, aki vendégszereplő a Kis hercegből.
De ez nem az Ambrózy történet, mert a báró sosem mutatta be Milinek a könyvtárszobáját. Most már tudom, mit hibázott el Richárd. (Azt hitted nem fogok eljutni idáig?)

A legnagyobb hülyeség, amit el lehet követni, az a délután háromkor való felkelés. Mármint az ágyból kikászálódás. Aztán két kávét lenyomva a heti, utolsó könyves pasis kártyahúzást megteszed, ami keserű lemondásokkal járt… Komolyan, kihúztam Lord Maccont, Ralston márkit, még előtte Ambrózy bárót is, szóval eléggé unalmas karácsonyi ünneplés lesz. Valahogy megtaláltak elhavazott időszakomban, de most már négy óra után már van időm gépelni, miközben agyalok, milyen legyen az a mézeskalácsos kép. Igen, felvetettem, hogy legyen süti csinálva, húgom kapott az alkalmon, annyi sütemény készítettek, hogy az éves mézmennyiség kétség kívül be lesz hajtva rajtunk az év végén a fogyasztása közben.

Nos, még teljesen ki se ötlöttem az új Ambrózy fanfcitet, miközben a Savarelly ügyekkel is tegnap haladtam volna ha… Na, a logisztikuson is ki tudnak fogni, főleg, ha a nagyszülők köpnek bele a kis terveimbe. Szóval, keserűen lemondtam a délután-esti programomról, helyette összedobtam egy lazább blogposztot, mert bizony a vendégeink késtek nem is keveset, így mielőtt megérkeztek volna, egész estére elment a kedvem a Savarelly ügyeket még csak ellenőrizni is, nemhogy a 229. fejezetet befejezzem. Főleg úgy, hogy az elmúlt két napban már rászántam magam és lelkes voltam, most ismét itt tartok, hogy legszívesebben az ablakon dobnám ki a monitort, minthogy a hét-nyolc oldalt ellenőrizzem. Mindegy is, más nem fogja helyettem megtenni, szóval estére igyekszem megemberelni magamat.

Ha fél óra alatt egy oldalt teligépelek, az soha nem vezet sehova, szóval már most látom, hogy hosszú kávészünet lesz ez is. A lényeg, tegnap alapost fel lett húzva a fejem, de ma ez különösebben hidegen hagy. Konkrétan a flegmatikus énem előbújt a héten és ebből nem adtam le. Vagy mindenre magasból tettem, vagy csak konkrétan a magam dolgával foglalkoztam. (Még, ha véletlenül társalogtam volna a héten bárkivel is lelki fröccsöt belé öntve, még akkor is meg kell jegyeznem, még mindig a magam dolgaival foglalkozom, de hát azért vannak, akikkel kutya kötelességem foglalkozni, ha szükségük van rá.)

Nos, még ami két kávé között eszembe jutott, hogy írhatnék egy „Hogyan éli meg a Savarelly család a karácsonyt?”, csak úgy. Nem tudom, elkészítsem-e, mivel lehet, hogy csak engemet szórakoztatna a megírása alatt. Addig is lefoglalom a gondolataim.

Az ajándékok… nos, a könyvek mind itt vannak már a polcomon, szóval többet nem várok el senkitől. Húgom említette, hogy az ősöktől kapok valamit, bár, tegnap estig eszembe se jutott, hogy bármit is kérjek idén. Hiszen, a szülinapomra is többet kaptam, mint amire számíthattam. Meg amikor már tényleg minden megvan az ember lányának, ami meg nincs, az vagy felesleges, vagy sokba kerül, és nem kérvényezem, hogy megvegyék nekem. Ugyebár egy telefonra már két éve fáj a fogam, illetve egy számítógép felfrissítés sem ártana, vagy egy plusz hordozható SSD, erről például nem tettem említést sem. De még, ha tényleg a telefon lenne az ajándék, egyáltalán nem volt szó róla, milyen igényeim és követelményeim vannak a következő telefonomat illetően. Ugyebár képek készítése miatt igényelném most már egy jó kamerás telefont, de már hallottam olyat, aki azt mondja, egy fényképező gépért könyörög, mert szerinte a telefonok kamerája közel sem tudja azt a minőséget hozni, mint egy fényképező. (amelyik telefon ugyebár…) Innen jött még egy éve az elvetemült ötletem, hogy kamerának is örülnék… de akkor meg kellene tanulnom videót vágni, amihez szintén a lusta lajhár kategóriába esek. Ezek után annak is jobban örülnék, ha egy könyves polccal lepnek meg. (Ez nem is drága is praktikus is lenne… Szóval, örülnék neki.)

Nem, nem hallgatok karácsonyi dalokat, helyette Nightcore zenefeldolgozások zúgnak a fülembe.
Illetve szerintem holnap csinálok egy sminket, úgyis agyaltam egy új profilképen… illetve itt lesz az ideje a körmöm megcsinálni, de az maradjon a holnapi napra.