A sütemények támogatója: húgom és anyu. Innen is köszönöm. :) |
Megjegyzés: a felesleges locsogás kizárólag arra vonatkozik, hogy a drága nagyi közölte, hogy szerinte mindent megosztunk magukról az interneten elnevezett pokolban, szóval lássuk, milyen az, ha Schildkröte megmondja… mi mindennel van tele a feje.
December 22.
szombat
Még nem aludtam, de olvasás után abszurd marhaságok jutnak
eszembe…
Vagy ott van a Disney rajzfilm, ami mindig karácsonykor jut eszembe… A Stockholm szindrómás csaj, aki beleszeret elrablójába, miután az bemutatta neki a könyvespolcát. Aztán énekelgetnek, dalolnak és keringőznek, miközben eszelősen félnek egy búrába tett rózsától, aki vendégszereplő a Kis hercegből.
De ez nem az Ambrózy történet, mert a báró sosem mutatta be Milinek a könyvtárszobáját. Most már tudom, mit hibázott el Richárd. (Azt hitted nem fogok eljutni idáig?)
A legnagyobb hülyeség, amit el lehet követni, az a délután
háromkor való felkelés. Mármint az ágyból kikászálódás. Aztán két kávét
lenyomva a heti, utolsó könyves pasis kártyahúzást megteszed, ami keserű
lemondásokkal járt… Komolyan, kihúztam Lord Maccont, Ralston márkit, még előtte
Ambrózy bárót is, szóval eléggé unalmas karácsonyi ünneplés lesz. Valahogy
megtaláltak elhavazott időszakomban, de most már négy óra után már van időm
gépelni, miközben agyalok, milyen legyen az a mézeskalácsos kép. Igen,
felvetettem, hogy legyen süti csinálva, húgom kapott az alkalmon, annyi
sütemény készítettek, hogy az éves mézmennyiség kétség kívül be lesz hajtva
rajtunk az év végén a fogyasztása közben.
Nos, még teljesen ki se ötlöttem az új Ambrózy fanfcitet,
miközben a Savarelly ügyekkel is tegnap haladtam volna ha… Na, a logisztikuson
is ki tudnak fogni, főleg, ha a nagyszülők köpnek bele a kis terveimbe. Szóval,
keserűen lemondtam a délután-esti programomról, helyette összedobtam egy lazább
blogposztot, mert bizony a vendégeink késtek nem is keveset, így mielőtt
megérkeztek volna, egész estére elment a kedvem a Savarelly ügyeket még csak
ellenőrizni is, nemhogy a 229. fejezetet befejezzem. Főleg úgy, hogy az elmúlt
két napban már rászántam magam és lelkes voltam, most ismét itt tartok, hogy
legszívesebben az ablakon dobnám ki a monitort, minthogy a hét-nyolc oldalt
ellenőrizzem. Mindegy is, más nem fogja helyettem megtenni, szóval estére
igyekszem megemberelni magamat.
Ha fél óra alatt egy oldalt teligépelek, az soha nem vezet
sehova, szóval már most látom, hogy hosszú kávészünet lesz ez is. A lényeg,
tegnap alapost fel lett húzva a fejem, de ma ez különösebben hidegen hagy.
Konkrétan a flegmatikus énem előbújt a héten és ebből nem adtam le. Vagy
mindenre magasból tettem, vagy csak konkrétan a magam dolgával foglalkoztam. (Még,
ha véletlenül társalogtam volna a héten bárkivel is lelki fröccsöt belé öntve,
még akkor is meg kell jegyeznem, még mindig a magam dolgaival foglalkozom, de
hát azért vannak, akikkel kutya kötelességem foglalkozni, ha szükségük van rá.)
Nos, még ami két kávé között eszembe jutott, hogy írhatnék
egy „Hogyan éli meg a Savarelly család a karácsonyt?”, csak úgy. Nem tudom,
elkészítsem-e, mivel lehet, hogy csak engemet szórakoztatna a megírása alatt.
Addig is lefoglalom a gondolataim.
Az ajándékok… nos, a könyvek mind itt vannak már a polcomon,
szóval többet nem várok el senkitől. Húgom említette, hogy az ősöktől kapok
valamit, bár, tegnap estig eszembe se jutott, hogy bármit is kérjek idén.
Hiszen, a szülinapomra is többet kaptam, mint amire számíthattam. Meg amikor
már tényleg minden megvan az ember lányának, ami meg nincs, az vagy felesleges,
vagy sokba kerül, és nem kérvényezem, hogy megvegyék nekem. Ugyebár egy
telefonra már két éve fáj a fogam, illetve egy számítógép felfrissítés sem
ártana, vagy egy plusz hordozható SSD, erről például nem tettem említést sem.
De még, ha tényleg a telefon lenne az ajándék, egyáltalán nem volt szó róla,
milyen igényeim és követelményeim vannak a következő telefonomat illetően.
Ugyebár képek készítése miatt igényelném most már egy jó kamerás telefont, de
már hallottam olyat, aki azt mondja, egy fényképező gépért könyörög, mert
szerinte a telefonok kamerája közel sem tudja azt a minőséget hozni, mint egy
fényképező. (amelyik telefon ugyebár…) Innen jött még egy éve az elvetemült
ötletem, hogy kamerának is örülnék… de akkor meg kellene tanulnom videót vágni,
amihez szintén a lusta lajhár kategóriába esek. Ezek után annak is jobban
örülnék, ha egy könyves polccal lepnek meg. (Ez nem is drága is praktikus is
lenne… Szóval, örülnék neki.)
Nem, nem hallgatok karácsonyi dalokat, helyette Nightcore
zenefeldolgozások zúgnak a fülembe.
Illetve szerintem holnap csinálok egy sminket, úgyis agyaltam egy új profilképen… illetve itt lesz az ideje a körmöm megcsinálni, de az maradjon a holnapi napra.
Illetve szerintem holnap csinálok egy sminket, úgyis agyaltam egy új profilképen… illetve itt lesz az ideje a körmöm megcsinálni, de az maradjon a holnapi napra.