Danielle Girard: Kihantolt múlt

Pozitív reményeket fűzve rendeltem meg tavaly.
Most olvasva több kétségem is feltámad: mi benne a díjnyertesség, illetve, hogyan élte eddig túl ez a nő?! Ráadásul, ebből hogy lett három részes trilógia?

Egy könyv, amit kézbe véve legszívesebben mást olvastam volna, de mégis leragadtam nála, már csak azért, hogy megtudjam, az lesz-e a vége, amit kigondoltam… meg mihamarabb befejezzem.

Fülszöveg:

Egy rémálmot már túlélt.
Vajon győzedelmeskedhet-e egy mániákus gyilkos felett is?
Dr. Annabelle Schwartzman végre megtalálta a helyét. A San Franciscó-i Rendőrkapitányság halottkémjeként együtt dolgozik Hal Harris nyomozóval, és kideríti azt, amit a halottak már képtelenek elmondani az utolsó pillanataikról. A munkája célt ad az életének – és egyúttal menedéket is jelent számára a zsarnokoskodó férje mellett töltött korábbi élete elől. Bár már hét éve kiszabadult a rosszul sikerült házasságból, fél szemmel még mindig azt figyeli, követi-e valaki.
Schwartzman legújabb esete igencsak aggasztó: az áldozat kísértetiesen hasonlít rá. Ráadásul egy döbbenetes bizonyíték azt sugallja, hogy a gyilkos még egyáltalán nem végzett – és hogy Schwartzman élete veszélyben foroghat.
A díjnyertes Danielle Girard vérfagyasztó thrillerében egy doktornő szembenéz a legrosszabb rémálmával, hogy elkapjon egy gyilkost.

***

Megjegyzem, közel az első kétszáz oldalig nem találtam kivetnivalót a történetben, de utána… Anna már-már az életrevaló képtelenséget szimbolizálja. Röviden tömören: thrillernek gyenge, kriminek nem kategorizálható, és ha csak egy „milyen élete van egy halott korboncnoknak” című regény lenne, még nem támasztottam volna elvárásokat a könyvvel szemben. Nem borzongtam bele, nem hozta a thrillerhez köthető izgatottságot, inkább magát a gyilkost filéztem volna ki kézzel-lábbal, miközben főszereplőnket szó szerint az őrületbe kergeti.

Elsőre tényleg úgy tűnik, Anna egy erős és független nő, különleges hivatással, de minél többet tudtam meg a nőről, annál jobban kétségbe vontam a tetteit és gondolatait.

Tudni kell, hogy nincs titok, az olvasó be van avatva mindenbe, tudhatja minden következő lépést, így nincs meg a fokozatos izgalom, ami viszont a kötet kategorizálása folytán szükséges lenne a történetbe.

A történet végén kibontakozik egy furcsa és szokatlan akció, ami ráirányul a gyilkosunk letartóztatására. Anna valami megrögzött fúriaként a félős, tébolyult szerepéből kibújva eljut a vakmerőségig, hogy férjét rács mögé juttassa. Konkrétan semmi meglepő nem történik, ahogyan a következő idézet is tanúsítja.

„A vádlott annak az igazságügyi orvosszakértőnek a férje volt, aki rács mögött akarja őt látni. Még az otthonában is volt a letartóztatása éjszakáján.”

Poén, valahogy jobban örültem volna, ha inkább félbehagyják a nyomozást, miközben Anna összejön Harris felügyelővel. Abban legalább valamicske logikát találtam volna.

Illetve, már a fülszövegben ígért „együtt dolgoznak” kifejezés sem állta meg a helyét, pedig nekem aztán semmi bajom általában azzal, ha főszereplőnk konokul egymaga oldja meg az ügyet, de ebben a történetben Anna átszellemülése kétségbe vonja a tetteit és azt, hogy egymaga oldotta meg, hogy a férjét le tudják csukni a gyilkosságok elkövetéséért. Nem, nem titok a gyilkos kiléte, ez a történet inkább arra próbálta helyezni a hangsúlyt, hogyan lesznek képesek bizonyítékokat szerezni, illetve hogyan sikerül lebuktatni az elkövetőt.

Ad valamit a könyv? – Legfeljebb boncolási leírásokat.

Kinek? – Jó kérdés, talán gyávább olvasóknak, akik nem szeretnek sokkot kapni egy-egy thriller olvasása közben. Viszont egyértelműen krimi- és thriller rajongóknak ez gyenge sztori minden tekintetben.

A főszereplő? – Könyörgöm, ennél még én is életképesebb vagyok…

Bestseller? – Magam is vakarom a fejem, hogyan lehetséges ez. Szokás mondani, hogy ha nem tetszik, írj jobbat, de lássuk be, kevesebb kritika ért engem eddig, mint ezt a könyvet. De ha úgy veszem tökéletes könyv… elrettentő példának, mit ne kövessen el egy thrillerben szereplő karakter.

Pozitívum? – A borítójában nem találok kivetnivalót. Az tetszik.