Délután egy óra, legalább nyolc órát aludtam, az első kávém megvolt, a második nemsokára készül… már ha csinálok még egyet magamnak. Ahhoz képest, hogy már tél van, a napsütés szkeptikussá tesz, milyen hónapot is írunk.
Az előző kávészüneti posztban megemlített légy túlélte, pedig majdnem belefulladt a vizes poharamba. Kimentettem, meg úgy is cserélni akartam poharat, szóval ez sem volt problémás. Este már az olvasott könyvemre szállva szórakozott, miközben olvastam. Lehet, hogy megtartom, kivéve, ha egy kósza pókhálóba belerepül, mert akkor a pókok csemegéje lesz. Ilyen ez az ökoszisztéma.
Most megmutathatnám, ha készítettem volna képet róla, újabb galambok jelentek meg az udvarunkon. Jelenleg a sötétzöld nyakú és a „búbos banka” fejű galamb lett a favorit. (a galamb tarkóján hasonlóan rendeződtek a kiálló tollak, mint a búbos banka esetében)
Tudom, hogy valamikorra ígértem a beszámolót a virágos grófról, már bele is mélyültem a kutatómunkába, hogy minél többet megtudjak Ambrózy-Migazzi Istvánról. Még a hónapban szeretném, ha elkészülne, így jelenleg az köt le. (Meg a 12. Ambrózy fanfiction, mert jelenleg ezek élveznek prioritást.)
Havi könyves célok:
Fábián Janka: Emma lánya, az Emma sorozat trilógiájának zárókötete. Kell, mint egy falat kenyér. Még csak az elején tartok, de már Varga Erzsit úgy arcon törölném… Ha tudnám, hogy nem küldene rám egyből egy fekete Volgát. Nem elvtársnő, igenis jól végzi a dolgát. Dehogy írtam én olyat, hogy bántanám, ez aljas impertinencia. Hogy a heted unokatestvérem besúghatom és felmentenek? Tudják elvtársak, mivel itt van a disznóvágási szezon, szerintem…
Böszörményi Gyula: Árnyvadászok, a Jonatán kalandjai trilógia harmadik része, ami, hasonlóan a szerző többi írásához, ez is hozza a megszokott stílust és színvonalat. Meg valami kis lazítás nekem is kell a széttépázott idegeimnek, mivel az Emma sorozat nem épp egy könnyed és vidám olvasmány.
Ezen felül, ami biztos jön, Robin O'Wrightly Emlékkönny című kötete, mivel ezt választottam a Könyvespolc magazin januári számába. Szóval ez kicsit kilóg a tervezett olvasmányokból, de ha már az év elejét történelmi regényekkel kezdtem, az év végét is ezekkel zárom.
Kérdés még, hogy a Szivárgó sötétség vagy a Lúzer rádió, Budapest! sorozatot fogom ebben a hónapban elkezdeni/befejezni. Egy sorozatot mindenképp szeretnék olvasni.
Plusz apróságok:
Éves összegző és kozmetikumértékelő bejegyzés, azokról a termékekről, amiket ebben az évben kipróbáltam. Mivel már 30 termékről is beszámoltam Krémmánián, ideje ezekről is szót ejteni.
Talán itt az ideje megköszönnöm, hogy pozitívan és megértően álltatok hozzá a tegnapi Schildkröte megmondja… bejegyzésemhez, jobban érzem magam, hogy megírhattam a helyzetet, így most már tudok lelkiekben az ünnepekre készülődni.
Amúgy is túltengnek az érzelmek, néha azt sem tudom, igazán mit szeretnék… néha csak olvasni akarok rendületlenül, vagy egész nap írni, néha csak az ágyban kuksolni, miközben ki kellene mozdulni. Tudjátok, az a tipikus, jó lenne pasizni vagy randizni, de közben nagyobb örömöt lelsz abban, ha egyedül vagy a szobádban. Persze, erre is vannak alternatívák, de azért nem annyira elkeserítő a helyzet. Ma a nagyszüleim jönnek hozzánk vendégeskedni meg ünnepelni, anyu születésnapja és névnapja alkalmából, így közel két órám maradt még ezen a poszton ücsörögni.
Néha az is megfordul a fejemben, hogy sokan csak az életének boldog pillanatait ossza meg másokkal, vagy képes elhitetni a követőivel azt, hogy ő mennyire felhőtlenül boldog. Néha még én is úgy érzem, hogy képmutatóan hazudok, hogy semmi baj nincs, minden alakul úgy, ahogyan kell, pedig én köztudottan nem erről vagyok ismert. Nem, aki ismer, az tudja, hogy leplezetlenül és kíméletlenül mások orra alá dörgölöm, ha valami nincs rendjén, mert az igazságosság fontosabb a kegyes hazugságoknál. Ahogyan egy videós is kivághatja azon jeleneteket, ami nem illik bele a videóba, magam is megtehetem, hogy törlök pár mondatot. (Elárulom, volt, amikor szándékosan nem töröltem a néha már túlságosan is szélsőséges gondolataim… Tudom, vannak határok, amiket nem szabad átlépni.) A bizonytalanságot elűzheti az elszántság?
Láthatjátok, megint kerítek, pedig most és itt nyugodtan lehetne szót ejteni a könyvborító vitáról, ami az elmúlt két hétben folyt. Utólag magam is jót nevetek az egész kirohanáson, ami végigment, pedig megesküdtem, hogy Molyon nem találkozok ilyen helyzettel. Ismét tévedtem az emberi viselkedésben.
Talán itt az ideje megköszönnöm, hogy pozitívan és megértően álltatok hozzá a tegnapi Schildkröte megmondja… bejegyzésemhez, jobban érzem magam, hogy megírhattam a helyzetet, így most már tudok lelkiekben az ünnepekre készülődni.
Amúgy is túltengnek az érzelmek, néha azt sem tudom, igazán mit szeretnék… néha csak olvasni akarok rendületlenül, vagy egész nap írni, néha csak az ágyban kuksolni, miközben ki kellene mozdulni. Tudjátok, az a tipikus, jó lenne pasizni vagy randizni, de közben nagyobb örömöt lelsz abban, ha egyedül vagy a szobádban. Persze, erre is vannak alternatívák, de azért nem annyira elkeserítő a helyzet. Ma a nagyszüleim jönnek hozzánk vendégeskedni meg ünnepelni, anyu születésnapja és névnapja alkalmából, így közel két órám maradt még ezen a poszton ücsörögni.
Néha az is megfordul a fejemben, hogy sokan csak az életének boldog pillanatait ossza meg másokkal, vagy képes elhitetni a követőivel azt, hogy ő mennyire felhőtlenül boldog. Néha még én is úgy érzem, hogy képmutatóan hazudok, hogy semmi baj nincs, minden alakul úgy, ahogyan kell, pedig én köztudottan nem erről vagyok ismert. Nem, aki ismer, az tudja, hogy leplezetlenül és kíméletlenül mások orra alá dörgölöm, ha valami nincs rendjén, mert az igazságosság fontosabb a kegyes hazugságoknál. Ahogyan egy videós is kivághatja azon jeleneteket, ami nem illik bele a videóba, magam is megtehetem, hogy törlök pár mondatot. (Elárulom, volt, amikor szándékosan nem töröltem a néha már túlságosan is szélsőséges gondolataim… Tudom, vannak határok, amiket nem szabad átlépni.) A bizonytalanságot elűzheti az elszántság?
Láthatjátok, megint kerítek, pedig most és itt nyugodtan lehetne szót ejteni a könyvborító vitáról, ami az elmúlt két hétben folyt. Utólag magam is jót nevetek az egész kirohanáson, ami végigment, pedig megesküdtem, hogy Molyon nem találkozok ilyen helyzettel. Ismét tévedtem az emberi viselkedésben.