Egy igen-zet története
- Komolyan, a Molyos értékelések után kell nekem többet írnom, hogy elvarázsolt? Innen is köszönöm ezt a különleges történetet Borka!
Fülszöveg:
Az első világháború vége után két évvel, a gyűlölet és félelem káoszában szerelem bontakozik ki egy fiatal francia katona és egy falusi magyar leány között…
Van-e közös jövőjük a trianoni békeszerződés árnyékában, vagy elsöpri őket a történelem vihara?
Mitől válik mégis különlegessé ez a történet, ha egyszer a háborúban oly gyakori esemény övezi?
Van-e közös jövőjük a trianoni békeszerződés árnyékában, vagy elsöpri őket a történelem vihara?
Mitől válik mégis különlegessé ez a történet, ha egyszer a háborúban oly gyakori esemény övezi?
Vajon összehozható-e újra a viharvert, csonka család, és ha igen, hogyan, ha pedig nem, miért?
Hogy tudta meg a szerző ezt az egészet?
Mi lett volna, ha…?
És mi történt valójában?
A szeretet és a szerelem vajon tényleg mindent legyőz?
Erre a tömérdek kérdésre Robin O’Wrightly harmadik regénye, az Emlékkönny válaszol.
1920-tól napjainkig csaknem száz év pereg le, amelyben egy megrendítő családi legendárium tárul fel faktoid fikció (tényszerű információkon alapuló, kitalált elemekkel kevert irodalmi mű) formájában.
A könyv célja a halottak hazugságból való megtisztítása, a lehetséges bűneik feloldása, és a megismert igazság kimondása.
***
Még csak a harmadánál tartottam a könyvnek, mikor tudtam, egy nagy szívfájdalmam van a történettel kapcsolatban, mégpedig az, hogy nem olvastam el hamarabb.
Nem nagyon mélyültem bele a fülszövegbe, helyette hagytam, hogy magával ragadjon ez a történelmi fikció, amiben több a valóság, ezáltal személyesebb és hangvételben komolyabbá válik. Egyrészt sikerült nem csak külső szemlélőként tekinteni a történetre, hanem olyan, mint ha magam is a Rácz család egyik tagja lennék. Mivel már az elején leszögezte a szerző, hogy a történet nagy része valós, a családfa is hiteles, egyedül a nevek lettek megváltoztatva. Sőt, kutakodva a családfában, olvasva a helyszíneket még közelibbnek éreztem a történetet, mondanám, hogy elsősorban Csongrád megyeieknek ajánlom. Meg a francia fanatikusoknak, nekik különösen.
Az illusztrációk illeszkedtek a könyvbe, könnyebbé tette a szereplőink kinézetének elképzelését. Konkrétan feldobta az olvasást. Nem sokszereplős történet, vannak persze családtagok megemlítve, de nem éleződik ki rájuk különös figyelem, a főszereplők adottak, jól elkülönülnek. Ezen felül a jelenetek esetében egyszer sem vontam fel a szemöldököm hitetlenkedve, nem találtam kivetnivalót rajta. Szerintem érezhető, mely a valós része, melyik fiktív, de a fiktívet sem tartottam elrugaszkodottnak, illeszkedett a valós eseményekhez.
Egy kérdés merült fel bennem: mennyire befolyásolja a gyerekeket a szüleik véleményalkotása? Úgy vélem, ebből a szempontból Éva hibát követett el azzal, hogy a fiának hazudott a vérszerinti apjának kilétét illetően és minden frusztráltságát gyűlöletbe fojtva alakított ki a fiában egy negatív képet, nem tudva, hogy ez a gyerek életére meghatározó lesz. (Ezt még azelőtt írtam le, hogy végigolvastam volna, örülök, hogy Éva végül belátta.)
A könyv felénél tartottam pár nap szünetet, de utána a második felét egy éjszaka alatt elolvastam. Teljesen olvastatta magát, mivel nyelvezetileg könnyed, nincs túlkomplikálva, de mégis találhatunk benne olyan mondatokat, amin később lehet töprengeni. Egyedül pár megszokott klisén akadt meg a szemem, de ezek illeszkedtek a mondanivalóba, nem rovom fel hibának (mindenki szeret kliséket mantrázni). A francia kifejezések esetében a kötetben nem fülszövegként kapjuk meg a magyar fordítását, hanem a francia mondatok mellett zárójelben olvashatjuk el, ami jelen esetben, digitális formátumban olvasva nem szakította meg az olvasást, ezzel rontva a történet élvezését. Magam nem ódzkodok a fülszövegektől, sőt fizikai példányok esetében preferálom ezt a módszert, de az olvasón megeshet, hogy a szövegtördelés esetén nem a lap aljára esne a fülszöveg, ahol illik lennie. Ezt azért számon kell tartani, mert ahány olvasón olvasó olvas, annyiféle képen változhat a kötet digitális formátuma. Megjegyzem, magam egyszerűen a PDF formátumot csak rámásoltam az olvasóra és nem formáztam, a szöveg eleve olvashatóra lett szerkesztve.
„Sosem szabadott volna megszöknöm! Szegényes kis csalafintaságai mögött meg kellett volna éreznem a gyöngéd szeretetét. Minden virág csupa ellentmondás. De én még sokkal fiatalabb voltam, semhogy szeretni tudtam volna.” – Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg
 |
| Antoine de Saint-Exupéry A kis herceg illusztrációja |
Főként a szeretet és a megbocsátás az elsődleges mondanivalója a kötetnek, miközben megtudhatjuk egy család titkait. Előfordulhat, hogy aki nem kedveli a szeretetről ecsetelős párbeszédeket, annak nem biztos, hogy minden fejezet el fogja nyerni a tetszését. Hiszen, minél messzebbre nyúlik egy családfa, annál több a titka, annál több a kérdés, és a kötet szerzője már megtalálta a válaszokat az ő családját illetően. Ez számomra is személyes jellegű dolog, mivel magam is úgy-ahogy foglalatoskodom tizenéves korom óta a családfámmal, így el tudom mondani, szerencsés illető az, aki kap is válaszokat a kérdéseire. (Félő, hogy én már soha nem kapom meg a saját családomat illető kérdéseket, mert aki elárulhatta volna, az is inkább magával vitte a másvilágra.)
Apropó, szinonimák: sok van, változatosan lettek megfogalmazva a hasonló aspektusok, így egészen máshogy hatott olvasás közben rám a szereplőink távozása. Nem érződik az a nyomás, hogy a gyász negatívan hatna ránk, inkább beletörődés és empátia szállt meg, a két elsődleges szereplőnk elárulták a legféltettebb titkaikat, ezzel is felelevenítve mindent, amit átéltek. Ebben a történetben nem arra fókuszáltam, hogy letargiába esve sajnálkozzam, hogy megöregedtek a szereplők, és vége a történetüknek, hanem a jövőbe néztem, hogy az 1920-ban összefutott szerelmespár mit hagyott az utókorra, és mi történik az utódjaikkal.
 |
| Antoine de Saint-Exupéry A kis herceg (részlet) |
Szóba jött Antoine de Saint-Exupéry A kis herceg című kötete, pontosabban utalásokkal van megfűszerezve a történet, de aki nem olvasta volna a könyvet (tényleg kevés könyvmolyról tudok, aki még soha nem olvasta, amit magam sem tudom, hogy fordul elő) annak sem kell megijedni, a legközkedveltebb és híres mondatok vannak beletéve a kötetbe. Most ezért sem szándékoztam ebbe a részletezőbe beletenni a „jól csak a szívével lát az ember…” mondatot. Persze, aki olvasta, annak több meglepetést is tartogat a kötet vége, erősen asszociálni kell ahhoz, hogy pár mondatot megértsen az olvasó. Ezek a mondatok viszont olyan jelentésekkel bírnak, hogy aki szeretne a mögé a bizonyos függöny mögé nézni, az betekintést nyerhet, aki nem szeretne mélyre hatolóan elemezgetni, nyugodt szívvel megteheti. (de nem érdemes)
Aki szereti a fiktív családi történeteket, ami ráadásul történelmi, annak nyugodt szívvel ajánlom. Könnyed, mély tartalmú, humorral teli, pozitív szemlélettel rendelkezik, kikapcsolódásra is megfelelő.
Az alábbi linken ingyenesen letölthető és olvasható digitális formátumban: