Múltidő 2. fejezet: Belecsöppenni egy váratlan fordulatba

A reggel maga volt a kínzás. Elle próbált kihúzni az ágyból még az esős idő ellenére is.
Levánszorogni a reggelihez szintén nem tartozott a könnyű feladatok közé. Leülve megláttam a tipikus Brit reggelit bacon, tojás és pirítós személyében gondolkozás nélkül rávetettem magam. Ennek csak az a problémája volt, hogy nem mértem fel a környezetemet. Felnéztem két falat között és ekkor észreveszem a szürke szempárt, aki nagy érdeklődéssel és kíváncsisággal figyeli a habzsolásom. Félrenyeltem. Ő észbe kapott és egyből egy teát kínált nekem, amit el is vettem. Mikor jobban lettem, láttam rajta, hogy ismét egyenletesen lélegzik és megnyugodott.
- Sajnálom, nem akartam a szívbajt hozni rád. Annyira belemerülték a reggelizésbe, hogy nem akartalak zavarni. Jó nézni, hogy valakinek ilyen jó étvágya legyen. Ha befejezted gyere az emeleti terembe, megtanítok pár dolgot, ahogy a főmama kérte.

- Rendben. - ahogy a főmama kérte. Gondoltam, hogy nem magától áll neki engem tanítani.

Amint befejeztem, indultam is fel a terembe, ahol még nem volt ott Valrux csak Felicia. A szokásos arroganciájával és megjelenésével tudtam, hogy ma ő fogja produkálni magát. Valrux szinte utánam rontott be a terembe, és egyből odament a táblához és elkezdett mindenfélét mondani valami állatokról és múltképekről. Feliciát figyeltem, aki nagy okoskodón bólogatott, gondoltam, hogy ő már ezeket rég tudja. Mintha érdekelne. Nem érdekel, csak zavar.

Felicia észrevette, hogy Valrux felé sem néz, így bosszankodva elment a teremből azzal, hogy van valami sürgős dolga. Erre Valrux mondta, ha már nincs itt a hisztis kisasszony, gyakorolhatjuk is a múltkép idézést. A kezem szó nélkül megfogta és kért, hogy koncentráljak csukott szemmel. De csak a fülemben hallom a saját szívverésem és a zavarom. Reméltem, hogy nem látszik rajtam semmi. Ezután közelebb lépett hozzám és a fülembe suttogott: - Most pedig gondold azt, hogy megérinted a lelkem és belenézel a múltamba. Semmi, de semmi nem jutott eszembe csak az a suttogás a fülemnél maradt meg bennem, teljesen lefagytam, de az arcom lángol. Nem, semmi nincs, csak gyakorlás. Kinyitom a szemem, nem tudom felfogni, mi van velem, vagy vele, ő meg bambult arccal néz rám, mintha meg lennék kattanva. Már bekattantam a hülyeségeitől az garantált. Mire elmúlt a zavarom ő meg semmit nem szólt gondolkozás nélkül kirohantam a teremből. Elegem van az egész napból, pedig még dél sincs. Meg miért suttogott, mondhatta volna rendesen hangosan is. Közben eszembe jutott az a szantálfa illat enyhe whisky keveredésével. Kellemes, szinte már izgatta az orrom. Tényleg le kéne pihennem, kiakasztott teljesen.

Most én voltam az udvariatlan, hogy elszöktem a teremből, de annyira nyomasztott a közelsége. Közben majdnem nekifutok Feliciának, akinek egyből leesik, hogy valami nincs rendben. De nem szólt semmit, hanem egyenesen a terem felé vette az irányt. Már látom előre, hogy ez a páros ki fog engem vesézni. Visszatértem a szobába és egyből elküldtem Ellet, hogy egyedül legyek. Ő egyből elrohant azzal az ígérettel, hogy hoz csokoládét. Nem tudom, honnan tudta meg, hogy oda vagyok a csokiért. Ettől függetlenül rendes tőle.

Már előre sejtettem, hogy a vacsoránál nem úszom meg Valrux társaságát. Egész délután senki nem zavart. Legalább addig sem jövök zavarba. Még az is lehet, hogy nem megyek vacsorára.

A vizsga fő része a múltkép idézése. Ez tesz minket azzá, akik vagyunk. Most feljött a szobámba Valrux azzal az indokkal, hogy segít a vizsgára felkészülni.  De ennek az a feltétele, hogy bele kell néznem a múltjába. Lehet, hogy Feliciaval is ezt teszi? Már a gondolattól is forró lesz az arcom, hogy hozzá kell érnem. A múltkép legerősebben a mellkasnál a szív környékén érezhető. Valrux most is csak a kezét engedi megfogni, meg ráadásul meg tanulta a múltképeit blokkolni. A tudásom célja, hogy megtaláljam az elveszett múltképét. Végső egyéni célom, hogy megfejtsem az érzéseit, ami nélkül lehetetlen hozzá férni a múltképhez.

Vacsorára sikerült meggyőznie Ellenek, hogy lemenjek, különben sem hozattak volna fel a szobámba vacsorát. Nagy kínnal az arcomon Elle segítségével elkészültem kilépni a szobámból, hogy újra szembeálljak egy újabb szerencsétlen vacsorának. Útban az étkező felé összefutottam egy fonott hajú, nálam fiatalabbnak tűnő lánnyal, Gretaval, aki szemmel láthatólag örült a találkozásunknak. Fel is ajánlotta, hogy együtt étkezzünk, így már félig elmúlt bennem a gyomorgörcs, hogy újra incidens helyzetben találom magam Mr. Önfejűvel. Még a nevével kapcsolatban is az-az érzésem támadt, hogy ez valami álnév lehet. Ahelyett, hogy ilyeneken törném a fejem, inkább néztem az íncsiklandozó ételkülönlegességeket az asztalon és szemmel láthatólag ekkora választékból nehéz döntésre jutnom. Greta gondolkozás nélkül nekiállt az előtte levő levesestálból meríteni így bátorkodtam én is szedni belőle.

Vacsora után szólt Elle, a főmama újra kéret engem az fogadószobájába, hogy megbeszélje velem a feladatköröm. Ma már nem tudtam félni, bátran beléptem a meleg kandallós szobába, ahol már ott várt a főmama.

- Tudnál pár szót magadról mesélni az eddigi életedről? - meglepett a kérdés, de próbáltam összeszedni az életem, mint valami kirakós játékot.

- Lehet, hogy nem mutatkoztam be, Emma von Liberte vagyok, húsz éves kékharisnya, aki semmi különleges dolgot nem tett az életében.

- Ez szép és jó, ennyit már én is tudtam, amint bekerültél a katedrálisba, tudtam az átlagos jegyeidről is. Engem az érdekel, eddig nem volt semmi közöd a múltképek idézéséhez? Valami megmagyarázhatatlan dolog nem történt veled?

- Tudtommal nem, semmi ilyen, akkor fordult velem először ez, amikor Valrux beráncigált ide.

- A híres Liberte család leszármazottja vagy és még senki nem mesélt a lehetőségeidről?

- Nem. Mindenki teljesen hétköznapi életet élt a családban. Jómódban, de szerénységben. Ha lehet, van egy kérdésem, ami nem világos nekem. Ki valójában Valrux? Mert, hogy nem ez az igazi neve, arra mérget veszek.

- Nem szükséges, de igazad van, Valrux nem az, akinek mondja magát. Az anyja, Hildegarde kérte neki az álnevet, és gyerek kora óta ezt használja mindenki. Persze, amikor felnőtt, elmeséltem az anyja kívánságát, és elmondtam neki az igazi nevét. Ha érdekel, kérdezd meg tőle, nem fogom elvenni Valruxtól az esélyt. Kérlek, elsősorban a vizsgára készülj, a hétvége fele rendeznek egy estélyt, ahova meg lesznek hívva más múltkép idézők is, akiknek szeretnélek bemutatni benneteket.

- Vannak rajtunk kívül mások is?

- Igen, itt ebben a katedrálisban, mint főépület, ti hárman vagyok tanulókként, a másik két személy, akik már levizsgáztak az oroszlán és a farkas lélekállattal rendelkezők, ők külföldön élik a mindennapjaikat. Ha itt lesznek, többet is fognak mesélni az életükről és hétköznapjukról.

Hitetlenkedve tértem vissza a szobámba, kavarog a fejem Valrux neve körül, a lélekállattal rendelkező emberek körül és végül, hogy estélyt fognak szervezni. Végül nagy nehezen elaludtam, tudva, hogy holnap Valrux ismét a teremben fog várni reggeli után, hogy készüljünk vizsgára. Már tudom, hogy meg fogom kérdezni az igazi nevét, csak azt nem tudom mikor.

Folytatás