Teljesen belemerültünk a hétköznapokba. Valrux a
levelezésekkel és kutatásokkal foglalta le magát, míg én a kutatások mellett az
idézők kódexét tanulgatva töltöttem szabadidőmet, észre sem véve, hogy vészesen
közeledik az év vége.
Elle egy délelőtt megkért, hogy kísérjem el vásárolni.
Pontosabban én induljak el vásárolni. Először nem értettem, hogy milyen okból
kéne, hiszen minden számomra szükséges dolog megvolt. Mivel nem volt betervezve
semmi, elindultunk körülnézni a városban. Már jó félúton közölte velem Elle,
hogy mire készülünk, viszont fontos, hogy ebédre visszatérjünk, nehogy Valrux gyanút
fogjon.
A hétvégére esik Valrux születésnapja, amit kisebb körben
meg is fogunk ünnepelni. Szerencsére nem sokat gondolkoztam, mit szánnék
ajándéknak neki, sietve az első könyvesbolt felé vettem az irányt, hogy
beszerezzek egy regényt. Végül gyorsan vissza
is értünk Ellevel ebédre.
Elérkezett egy nagyon hideg tél. Egyik reggelről a
másikra ködfelhő lepte el a katedrális udvarát. Lassan egy éve élek itt. A
kandalló melege mellett másra sem gondolok, csak egy kis olvasásra
kikapcsolódásként. Nem soká elérkezik a nagy nap. Valrux hallgatag és semmit
nem cselekszik, mint aki bele törődött a helyzetbe. Kezében a tőlem kapott
regényt tartotta, de most máshol járt a gondolata, nem a sorok olvasásán.
***
Hideg van. Még mindig gondolok arra az álomra. Megnyugtat,
hogy biztos megtaláljuk a múltképet. De valami olyat tudhatunk meg, mai minket
Emmával végleg elszakíthat. Aggódok
érte, hiszen más nem maradt nekem. Most is engem néz azokkal a mogyoró barna
szemeivel, látom rajta, hogy ő is aggódik. Amint letesszük az esküt, nyíltan
vigyázhatok rá és boldoggá tehetem.
***
A hétvége gyorsan eljött és már elkezdtük kora délután a
terem kicsinosítását. Futó pillantásokkal észrevettem, hogy a tortát viszik
hátra a konyhához. Nem lesz nagy fogadás, csak zártkörűre vettük a közeli
ismerőseinkkel és azokkal, akikkel a katedrálisban élünk.
A fogadáson egy csomó sütemény volt. A vanília krémmel
töltött torta puha piskótájával maga volt a mennyei finomság. Míg nézegettem a
kínálatot, hogy válasszak valamit, Valrux közelebb jött, hogy pár áfonyás
muffint adott nekem, hogy kóstoljam meg. A friss gyümölcs édessé tette a
süteményt. Valux nem kérdezett vissza, hogy ízlik-e nekem, így valószínű, hogy
a reakciómból ítélte meg.
- Nagyon finom, miért nem süttetsz Ellevel ilyen
gyakrabban? - nyaltam meg az ujjamat megerősítve az ízletességéről.
- Ha óhajtod, minden nap kérhetsz áfonyás muffint, de nem
garantálok semmit arra vonatkozóan, hogy kecses marad tőle a derekad. - Valrux
közelebb húzódott és átkarolt a derekamnál.
- Ugyan, ki baj lenne?! - legyintek a célzására.
- Azt hittem, hogy te is aggódsz a ruhaméreten, mint
Felicia vagy a többi finom úrinő, akik itt sétálgatnak. - lepődik meg a
válaszomon.
- Igaz, egy kicsit aggódok… de remélem, még egy szelet
torta belefér, mielőtt vadul elkezdek diétázni. - merülök el a gondolatba, hogy
lehet, hogy mégsem jó ötlet süteménnyel kényeztetni magam.
- Egy szelet torta?! Drágám, neked kettő is jár, de a
diétát nem fogom jó szemmel nézni. - viccelődött Valrux.
Odaléptünk a tortának kirakott asztalhoz, ahol a gyertyák
égtek már egy ideje. A vendégsereg körbe állta, várva, hogy elfújja Valrux a
gyertyákat és mindenki vehessen egy szeletet a süteményből.
- Remélem a kívánságod teljesül. - kacsintottam Valruxra.
- Teljesülni fog, mert ez fontos számomra. - és egy
levegővel képes volt mind a huszonhárom gyertyát elfújni.
Alig vártam, hogy visszatérjünk a szobába, ahol már kikészítve várja az
ajándékom Valruxot. A hatás nem maradt el, nagyon megörült a könyvnek. Folytatás