2018. február 17.

Ambrózy báró esetei - Vers Mili elmélkedéseivel


Borús fellegek lepték el Pestet, a nővérem elrabolták, ezt a pechet!
Mit tehetnék untomban? Felruccanok a székesfővárosba.
Hiába vártam válaszokat, míg ültömben hímeztem,
Néném megmondta, nem pesti madárka vagyok itt, kérem szépen!
Kívántam én neki minden szépet, de biza az égiek máshogy ítélkeztek.
Ijedten rohantam ki az utcára, időzítve buktam a konflis alája,
Fűzőmet az óta istenítem, hiszen nélküle is itt lenne a vége.

Míg én puha dunyhában élveztem új életem, eszemben sem volt a Tabán sötét erdeje,
Ahol eközben a drága nővérem túlélésért küzdött már egy jó ideje.
A báróm sem volt rest, felfegyverkezve várta hű ellenségeit,
Kik a villát minden percben körül vették, figyelve minden lépéseit.
Menekülni esélyem sem lett volna, a Bogi kutya csaholt kérlelve utánam.
Szegény kutyát megszántam gazdájával együtt,
Döntöttem: az erkélynél távozok, hol alattam csak a szirt feküdt.
Merész vállalkozásom által belépőt nyertem a Lipótba,
Fogalmam sem volt, aki az, aki testvéremként állt velem szóba,
Miután kikerültem, a váltóvizes fürdővel kiötöltem,
Már pedig belőlem szoknyás nyomozó válik egykönnyen.

Bolyongani kezdtem a hatalmas rengetegben, ahol semmi logika nem volt a jó és a rossz között.
Voltam szomorúbbnál szomorúbb helyeken, emberek és rettegő nők között szörnyülködött
A lelkiismeretem.

Nem volt elég botrány a villában élnem, női kaszinóba járókat égetem,
Kik csak a főnemesek életére irigykednek, pedig ha tudnák, mennyi bajt megélnek…
Félkarú rablóm elhatározta, megmutatja nékem, mi a zártörés titka,
Pár szellemkép készítése sem olyan nagy varázslat, ha már az aktából tudjuk, ki az áldozat.
Váratlanul lettem én két napra úrinő, miközben a báróm Triesztben tündökölt a csavaros eszével,
Meglátogatott valami semmirekellő, de a ház ura csak bosszant minduntalan bugyuta elveivel.
Hiába nincs igaza, ha Detrichet felpofozom, megnyugodva hajtja fejét álomra.
Serényen titkolózik az én drága "szentem", pedig nem sok kellett szájából a Rózsalányt kiszednem.
Betörni gyerekjáték a Magyar utcába, ahol tisztességes leány meg nem fordulna,
Cili kilétét felfedem, de báróm kétszer grabancon kapott, hogy ne legyek esztelen.
Bokán rúgnom sem volt időm, első nyomozásom vonatát túléltem dicsőn.
Papuskával karácsonyt ünnepelni csak úgy öröm, ha új feladattal együttműködöm.
Richárd nincs elég türelemmel, hogy győzze idegekkel a Hangay lányok gyötrelemmel
Itatott makacsságát. Türelem és tartás gyermekem!
Végül eljön a leszámolás ideje, Emma fátyol alá rejtve
Buktatja le ádáz ellenségeink, hogy hazatérve bárónk szembesítsen, mik az ellentéteink.
Nővérem visszapenderít a Sváb-hegyre, levelek és ártatlanok vére után kutakodva,
Belemerülünk vőlegényem, egyre sötétebb múltjába furakodva,
Rubin köves gyűrű mégsem hoz megváltást, hiszen a volt szerető nem ad megnyugvást,
Míg félkarú báróm vére nem csordul.
Talán máris a harang kondul? Az utolsó csók nem végződhet ilyen rútul!
Megkapom az utolsó, fontos kérdést, hogyan mondhatok nemet, elnyomva sok érzést?

Ambrózy báró esetei - Vers Richárd szemszögéből
Ambrózy báró esetei - Vers Emma testvéri intelmeivel