Múltidő 12. fejezet: A farkasok tényleg egy életre választanak társat?

A szülők ezután nyugodtabb szívvel távoztak, mi pedig tanácstalanságba süllyedve indultunk vacsorázni, hiába voltak ott az utazási élmények, hiába szerettünk együtt lenni, nem akartuk, hogy mások döntsenek helyettünk. Szökés vagy menekülés gondolata teljesen kizárt volt, hiszem sehova nem mehettünk. A cél még messze volt ráadásul, a keresett titkokat és magát a múltképet sehol nem leltük még meg.
A mélabúsan töltött vacsorázás közepette mellénk keveredett Elle, aki közölte velünk, hogy holnaptól másik lakosztályt kapunk, a szülők kérésére és a Főmama engedélye folytán. Valrux félredobta a szalvétát, megköszönte a vacsorát és szó nélkül távozott. Szerintem ez volt neki az utolsó csepp a pohárban.

Másnap szomorúan keltem fel, pedig sütött a nap és meleg volt még így nyár végén. Tudtam, hogy a szobám még ma el fogom hagyni, így elkezdtem a csomagolást, hogy közben rendezzem a gondolataim. Mivel jóval a reggeli előtt ébredtem, nagyon ráérősen lézengtem a szobában.

Nem figyelve az időre, belemerülve a gondolatok tengerébe, kopogás zavart meg. Először gondoltam, hogy Elle akar felébreszteni a reggelihez, de eszembe jutott, hogy ő sosem kopog. Ehelyett Valrux dugta be a fejét.

- Jó reggelt pacsirta, már reggeli előtt csicseregsz? - a szokásos laza mondataival tudatja velem, hogy a tegnapi nap után is tud összeszedett és vidám lenni.

- Neked is jó reggelt, bár látszik rajtad, hogy egy kávé rád férne. Mi hírt hoztál?

- Tulajdonképpen már tudod, kapunk egy páros nagy lakosztályt egy szinttel fentebb. Elle felébresztett, mert mindenáron nálam akart csomagolni először, azzal, hogy az Édesem egymaga gyorsabban végez ezzel a teherrel női mivoltából adódóan.

- Lehet, hogy igaza volt, nem sok dolgom van, amit el kéne csomagolnom. Nemsoká végzek velük.

- Örülök neki. Szeretném, ha délután a klubteremben töltenénk a délutánt. Készülj rá, hogy akad majd társaságunk, mert rajtunk is áll pár dolog a hétvégével kapcsolatban.

- Benne vagyok, ránk fér egy kis társasági élet. - egyeztem bele a délutáni programba.

A csomagolás izgalma közepette gyorsan telik az idő, délután pedig kicsit késve érkezett Valrux a szobámhoz, hogy elkísérjen a klubszobába.

Ismét, sok idő eltelte után is ugyanolyan érzés fogott meg belépéskor a klubszobába, viszont enyhe izgalmat is felfedeztem a légkörben. Theodor és Felicia már egy kanapén ülve vártak minket, kicsit sem zavarban, hogy rajtunk kívül szinte az egész katedrális igényét érezte, hogy körülöttünk lebzseljen.

- Szokásotokká vált mások megvárakoztatása, mikor fontos megbeszélést kell tartani? - vágta hozzánk félvállon Theodor, miközben Felicia csak maga elé nézett. Még a szokásához tartozó utálkozó arcát sem mutatta most felém, mint régen. Emiatt frusztráltnak éreztem magam, ekkor Valrux enyhén megérintette a vállam, hogy üljek le a szemben levő másik kanapéra.

- Tudod, hogy még ma át leszünk téve másik szobába, így mi is elég elfoglaltak vagyunk. - szabadkozott Valrux.

- Nektek minden fontosabb, mint az, hogy Feliciaval végre egybekelünk. Te meg Alphonse, ne szabadkozz nekem, hiszen te hamarabb megkérhetted volna a kezét Felicianak, de tudtam mindig is, hogy neked nem elég a származás. Veletek mi lesz végül? Hallottam, hogy tegnap kegyetlen délutánotok volt.

- Inkább söprögess a saját udvarodon, és valóban igazad van, hogy egy kékvér származás és egy csinos arcocska nem fog engem lázba hozni az elköteleződésre.

- Szóval szembefordulsz a családoddal? Belőled mást nem néztem volna ki. - vágta vissza Theodor Valruxnak a becsmérlést.

- Miért játszod a férfit, miközben egy év sincs közöttünk és épp egy tizennyolc éves hölgyet készülsz elvenni, aki teli van reményekkel és ábrándokkal. Ha nem vigyázol, összetöröd, mint egy porcelánt. Lehet, hogy sosem éreztem semmit Felicia iránt, de mégiscsak aggódok érte.

- Beszél az, aki magával visz egy kékharisnyát utazni bármiféle gondolkodás és értelem nélkül, hogy vele legyél mindenki háta mögött. Te sem vagy felelősségteljesebb nálam, ha már a felelősségről beszélnünk. Én legalább nem menekülök el a kötelességemtől. Igen is elveszem Feliciat, mint saját elhatározásból, mint a családok szövetség érdekében.

- Végül kiderül, hogy a farkas egy életre választ társat. A hűséges Theodor a zárkózott Felicia odaadó társa lesz. Egyre jobban felkerekedik a kedvem, hogy Emma kezét megkérjem. Drágám, remélem, igent mondasz nekem. - kacsint felém Valrux mosolyogva, hogy oldja a feszültséget körülöttünk.

Láttam, hogy erre felnézett Felicia is, várva a válaszom Valrux kérdésére. Ha már lazaságról van szó, én sem maradhattam ki a szórakozásból, mert már kicsit kezdett bosszantani ez a két kakas összetűzése.

- Rendben Alphonse, ha tényleg felmutatsz egy nyavalyás gyűrűt, nem fogok ellenkezni, de most koncentráljunk inkább a közelgő esküvőre, hogy ez a két tehetetlen végre vágányra fusson. Addig nem lesz nyugtunk, amíg el nem utaznak és látnak világot. - ezzel szerettem volna lezárni az incidenst, ami véletlenül, de szerintem inkább szándékosan kerekedett felül a megbeszélésen.

Mivel ezután elhagytam a klubszobát, engem pedig nem sokkal Valrux is követett, feltételezem, hogy vége van a megbeszélésnek.

- Emma, gyere erre! - mutatott a lépcső fele Valrux.

- Már be is fejezték a költözést?

- A szobám, amiben vagy tíz éve lakom, átalakíthatom egy szalonhelyiséggé, ahol a fontos dolgaim intézhetem. Úgy terveztem, hogy szeretnék itt maradni végtelen utazások helyett. Persze, megtehetjük, hogy bejárjuk a világot, de akartam egy helyet, ahova mindig visszatérhetek. Így csak a dolgaim felét kell átköltöztetni a másik szobába.

Beléptünk egy dupla szárnyú ajtón, ahol a klasszicista építészet nyomait lehet felfedezni, ebből egy ajtó nyílt még tovább, ami a szállás nagyságát nagyban behatárolja.

- Gyönyörű Alphonse, de megengedheted ezt magadnak?

- Nem gond ez a katedrálisnak, végül is eddig is itt éltem. Most pedig elég legyen az ácsingózásból, ne csak csodáljuk, éljünk is benne.

- A szalonban, kettesben is vacsorázhatunk?

- Akár minden étkezést itt töltheted. Elle felajánlotta, hogy mindenben a segítségünkre lesz ezen túl. Nagyon szorgalmas nő és örülök, hogy őt kaptad segítőnődnek.

Az estét ismét, mondhatni véglegesen együtt töltöttük, Valrux kívánságára egy kis édességet is kaptunk Elletől. Tartottam az első mondhatni hivatalos közös éjszakánkon, Valrux inkább izgatott lett. A csók felhevít és tüzet csihol olyan szinten, hogy másra sem vágyik az ember, csak a másik karjában legyen szorosan, amíg vágya nem teljesül és merül el az álmok világáig.

Folytatás