Reggel csak a halk szuszogásra ébredtem fel, a fejem
hasogatott, még van pár folt a tegnap estéből. Egyszer csak hallok valami apró
zizegést, egy könyv becsukódását. A sarokba tekintek a hang irányába, ahol Elle
szinte rezzenéstelenül nézi az alvásom. Nem tudom, melyikünk van nagyobb
zavarban:én, mert nem a szobámban vagyok; Elle, mert itt kellett őrködnie Valrux szobájában, vagy Valrux, aki még alszik teljes nyugalommal.
- Szerintem menni kéne reggelizni. - ajánlottam a
legnagyobb higgadtsággal Ellenek, csak minél hamarabb elkerüljek innen. Persze,
most sem sikerülhet úgy a szituáció, ahogy elvárom. Mikor másztam volna ki a
puha takaró alól, Valrux pont akkor fordult meg és egy laza mozdulattal visszarántott
maga mellé. A háttérben Elle finom kuncogását hallottam, legalább volt, akinek
tetszett a helyzet.
- Jó reggelt kedves, remélem ma este is szépet álmodott.
- dörmögi Valrux észre sem véve, hogy rajtunk kívül is vannak a szobájában.
- Neked is jó reggelt, eléggé fáj a fejem, meg a
reggeliről sem szeretnék lekésni. - tiltakozom a szorító karanténja ellen,
próbálom eltaszítani és elszökni az ágy fogságából.
- Rendben, ma felhozatom a reggelit ide, ha ennyire éhes
vagy. - vigyorog rám, miközben hallom az ajtó csukódását, és Elle elment
feltételezem a reggeliért. Ennyire gyors kiszolgálást életemben nem láttam.
Valrux a hangra gyorsan feleszmélt, szerintem felismerte
Ellet, így nem mondott rá semmit, csak közelebb húzódott hozzám és elkezdte a
nyakam csókolgatni. Persze, én meg már készültem volna a reggelihez összeszedni
magamat, így gyorsan kibújtam a karjai és a takaró melege alól. Nem siettünk az
elkészüléssel, de már nagyjából kész voltunk, mikor behozott Elle kéttálcányi
vegyes finomságot: külön kenyeret, zöldségeket, sajtot, felvágottakat eléggé
két személyre szóló adaggal, így elég svédasztalosan fogadott minket a
megterített asztal a szoba olvasósarok részénél.
Reggeli után, mivel a vizsgára készítő óráknak folynia
kellett, így visszamentem a szobámba, hogy összeszedetten el tudjak menni a
tanterembe. Most így az estély után eléggé csendes volt a folyosó, senkit nem
vettem észre, amíg nem értem a kicsi aula részbe, ahol a bal és a jobb oldali
lakószárny csatlakozik egymásba. Én mentem volna nagy nyugalommal a szobám
felé, ha közben nem éppen a reggelit befejező Feliciaval futok össze. Enyhe
arcpírt érzek magamon, még arra a gondolatra is, hogy nem csak együtt
reggeliztem Valruxszal, hanem még mellette is aludtam. Meg persze, nem tudom,
hogy mennyit tud a tegnap estéről Felicia, mert alig emlékszek bármire is az
estéllyel kapcsolatban. Ő csak a szokásos utálatos nézésével a szemembe nézett,
végül szó nélkül elindult a szobája felé. Nem tudom, hogy miért álltam meg, de
elég jeges hangulatot éreztem meg Felicia pillantásában. Vártam, hogy csukódjon
az ajtó, de erre Felicia újra előttem termett. Szemmel láthatóan felbosszantottam Feliciat, csak nem értem miért kell
féltékenynek lennie rám, mikor tudhatja jól, hogy engem nem érdekel Valrux. Még
akkor is, ha már elárulta az igazi nevét. Még akkor is, ha maga Valrux felém
érdeklődik. Felicia mérgesen közelített felém, úgy tűnik, nem úszom meg ma sem
a féltékenységi rohamát.
- Várj, azt
hiszed, több vagy nálam?
- Ezt nem én
döntöm el…
- Nem tudom,
mivel sikerült magadhoz csábítanod, de ígérem, mindent megteszek, hogy
megszerezzem.
- Ne fáradj,
odaadom kérés nélkül, meguntam nézni azokat a követelőző kiskutyaszemeket.
- Mond, egy
cseppnyi empátia nincs benned?
- Lenne, de nem
egy nyálcsorgató szőke herceg felé.
- Most már
sértegeted is?
- Eddig is ezt
tettem nem? - éppen nem kezdtem el nevetni. Szánni tudnám Feliciat, hogy
egyáltalán akar Valruxtól bármit is, hiszen ott van még a Farkasnak nevezett
férfi is, akit múltkor mutattak be neki. Azon az estén nekem úgy tűnt, hogy a
Farkasnak nagyon tetszik Felicia kígyó típusú személyisége. Ezután szó szerint
elfutott és hallom végre az ajtócsapódást, így mikor sikerült felocsúdnom a
jelenet után, a lehető leggyorsabban visszazárkóztam a szobámba.
Már nem volt sok
időm, végül lementem a terembe, ahol a gyakorlást végeztük. Már Theodor és
Susanne csatlakozott Valrux társaságához készen állva az idézéshez. Felicia nem
érezte sürgetőnek az időt, hogy eljöjjön, pedig mindig is időben és pontosan
szokása megjelenni. Theodor és Susanne elkezdte a múltkép idézést Valrux előtt,
hogy megmutassák, miket tanultak és a hiányosságokat feltárják. Valrux nem
teketóriázott, szólt nekem, hogy menjek oda segíteni neki. Megfogta a karom,
csak annyit kért, hogy csináljam azt, amit eddig tanított nekem.
A gyakorlás végén
Theodor távozni készült, mikor kinyitotta az ajtót, egyenesen Felicia rohant
bele. Theodor csak hátrahőkölt, csodálkozott meglepetten, Felicia pár másodperc
után feleszmélt, mi történt, és mint aki valami furcsát látott elvörösödve
elfutott. Susanne kitárta a kezében levő kis legyezőt, hogy a mosolyát
eltakarja a vicces incidens miatt.
Theodor azonnal
Felicia után ment, mi meg elindultunk a nagyterembe az ebéd elfogyasztásához.
Délután Elle
tanácsára és a jó idő miatt ismét a délutánt lenn az udvaron töltöttem egy
hangulatos könyv társaságában. Elle ismét finom, de könnyű süteményekkel és
gyümölcsökkel teli kis kosarat hozott le, mintha valami piknik készülne
legalább 3-4 személyre. A háttérben pár hölgyet láttam, akik egymáshoz
csatlakozva kezdik el a teadélutánt, bár engem nem igazán izgatott pár
arisztokrata hölgy pletykálkodása.
- Ismét itt
talállak Emma? Látom, nagyon elmerült az olvasásban, ha már a könyvet sem nézi.
- vigyorgott rám Valrux, miközben semmilyen szégyenérzet nélkül leült mellém.
Elle szó nélkül nyújtott neki egy tálca kekszet, mintha direkt neki készítette
volna.
- Észre sem
vettem, hogy nem olvasok, nagyon lefoglalt a környezetem.
- Nem is tudtam,
hogy te érdeklődsz a társaság iránt. Ha szeretnéd, bemutatok pár jómódú
családból származó hölgyet.
- Nem, kihagyom.
De miért vannak itt és nem a családjukkal élnek?
- Egyértelműen a
távolság miatt vannak itt. Egy elég elit oktatási leányintézmény van a
következő épülettömbnél, de kevés hely miatt itt vannak elszállásolva.
- Befolyásosak?
- Többnyire.
Délutánonként szabadidejükben és rendezvényeken itt szoktak találkozókat
lebonyolítani, az intézmény pedig biztosítja a biztonságukat.
- Megtalálta Theodor
Feliciát? Meg miért futott el Felicia, sosem tett volna ilyet.
- Még nem
futottam össze egyikkel sem, de el tudom képzelni, milyen okból futott el
Felicia. Az estély után végképp.
- Mi történt az
estélyen? Csak együtt táncoltak, ettől csak nem fog Felicia kifordulni
önmagából.
- Csak egy
esetben. Ha látta Theodor egyik múltképét, akkor nem csodálkozok a
viselkedésén.
- Áruld el, mi
történt?
- Egyszerű. Theodornak
megtetszett Felicia, a táncfelkérése előtt pont erről beszélt velem, hogy
próbálja meghódítani a mi kis kígyólelkű hölgyünket.
- Ha a
kígyólélekkel vicceltél is, ez akkor is durva volt a részedről. Ha Theodornak
ez kell, hát legyen, de honnan tudna Felicia róla.
- Ne legyél buta,
amint hozzáért Felicia láthatja minden múltképét Theodornak, akár akarja, akár
nem. Ha meg Theodor nem akarta elzárni előle a múltképet, akkor akár akarja,
akár nem, Felicia tudni fogja az érzelmeit. Én meg már sejtem, hogy a lelkük
nagyon jól összehangolódik majd, de ez csak idő kérdése.
- Ennyivel azt is
mondhatod, hogy a lelkük parancsol helyettük.
- Így is
mondhatjuk kedves, és az a legrosszabb, hogy nem lehet ellenkezni velük. De
várni lehet.
- Mire akarsz te
várni mégis?! - kezdtem a beszélgetést élvezni, de ez a mondata elég volt nekem
ahhoz, hogy menekülőre próbáljam venni magam.
- Hát rád, mi
másra? Bár ha a te lelked még nem súgta meg mit szeretne, addig nem tudok
semmit tenni, csak melletted maradni és várni.
- Ez már sok
Valrux, és túl messzire mentél, mint holmi barát. Ezennel távoznék, pihennék
egyet a vacsora előtt.
- Ahogy akarod
Emma. Bocsáss meg a tolakodásomért.
- Bocsát meg
neked is a nyavalya! - tényleg felbosszantott. Tényleg nem fogom ezt elnézni
neki. Mérgesen Ellere néztem, hogy komolyan gondoltam, hogy elég volt mára a kertben
lazulás, amint felálltam, vissza is tértem a szobámba a legrövidebb úton.
Folytatás
Folytatás